Régésznek készült, de közgazdász lett dr. Polay József

- A Polay család sok évszázada lakik a városban és lokálpatriótaként szolgálja Nagykanizsát – szögezi le dr. Polay József, hozzátéve: a család elsőszülöttje több mint 200 éve fiú, aki mindig a József nevet kapja. – Apai nagyapám az adóhivatal vezetője, anyai nagyapám katonatiszt volt, aki az első világháborúban orosz fogságba esett és hazajöttében megkerülte a Földet. Gyerekkoromra a legnagyobb hatást ő gyakorolta. Példái, katonai és fogságról szóló történetei neveltek és lerakták későbbi vezetési módszerem alapjait. Törődj a hozzád tartozó emberekkel, légy velük következetes és segítőkész, szólt az intelem. Légy olyan, mint egy fűszál, amely, ha rátaposnak, újra kiegyenesedik és nő tovább. Ez is segített abban, hogy vezetőként remek csapatok alakuljanak ki körülöttem. Erre szükség is volt, hiszen 27 éves koromban az ország legfiatalabb bankigazgatója lettem, és bár más-más területen, de immár több mint 44 éve vagyok első számú vezető.

A legfiatalabb igazgató

A fentiek tükrében azt gondolhatnánk, egyenes út vezetett a diplomáig, ám az „átkosban” a gyerekek is bűnhődtek szüleik tettei miatt.

- A gyermekkorom kiegyensúlyozott volt, de ez nem mondható el az iskolai éveimről. Édesapám 1956-ban a munkástanács elnöke volt, emiatt le is tartóztatták. Ennek hatásai végigkísértek, s még az egyetemi felvételimen is utolértek. Régész szakra jelentkeztem, nem vettek fel, így a családi tanács úgy döntött, menjek dolgozni az OTP-be. Ez szerencsés döntésnek bizonyult, a bank ugyanis ekkor indított pénzügyi főiskolai képzést, így tanulhattam. Egy idő után pedig már csak diplomásokat nevezett ki fiókigazgatónak, így lettem az ország legnagyobb fiókjának legfiatalabb igazgatója. Később elvégeztem a jogtudományi egyetemet is. Egy idő után azonban már nem tanultam, hanem tanítottam – középiskolában, főiskolán, bankárképzőn, és vezettem gyakorlati szemináriumot a jogi egyetemen. Az OTP-ben csodálatos csapat alakult ki körülöttem, az egyik legjobb az országban. Ennek tudható be, hogy a pénzintézet világbanki projektjében egyedüli vidéki fiókként szerepelt Nagykanizsa. Mi vezettük be elsőként az országban az éves tervezést, a banki marketinget, az elégedettségi mutatók mérését és az autóvásárlási hitelt.

Aktív lokálpatrióta

Bankigazgatóként is aktív lokálpatriótaként vett részt Nagykanizsa közéletében, az elmúlt öt évtizedben 27 szervezetnek volt alapítója, tagja vagy elnöke.

- Az ezredfordulón alapítója voltam az önálló városi kamarának, majd 2008-ban a tagok elnöknek választottak, így ez már a negyedik ciklusom vezetőként – mondta dr. Polay József, felidézve: induláskor olyan alapelveket fektettek le, mint a politikai semlegesség, a nagykanizsai vállalkozók érdekeinek képviselete, a város mindenkori vezetőségével történő együttműködés, a település fejlesztésének aktív segítése, a vállalkozások informálásának biztosítása és a jó színvonalú ügyfélkiszolgálás. Úgy gondolom, az előbb említetteket tartalommal is sikerült megtölteni, mi szerveztük az egyik legnagyobb olasz-magyar és horvát-magyar gazdasági fórumot, hosszú távú fejlesztési koncepciót dolgoztunk ki a város számára és mi finanszíroztuk annak az imidzs­filmnek az elkészítését, ami máig az egyetlen befektetésösztönző film a városról. Ezt idén szeretnénk megújítani.

Munka és család

Mit jelent Önnek a siker?

- Valamely kedvező eredmény elérését, ami mást és mást jelent életkoronként. Fiatal vezetőként sikerként éltem meg, hogy egy jó csapat alakult ki körülöttem. A harmincas éveim vége felé sikert jelentett, hogy Nagykanizsán egy emberléptékű új lakótelepet építettünk, hogy a kórház nagy átalakításának pénzügyi forrásait biztosítottuk, hogy sok jó orvos vagy éppen olajos szakember városba telepítését segítettem elő. Sikerként éltem meg, hogy megírtam az OTP helyi történetét, s hogy 40 éves koromra megkaptam a Fáy András-kitüntetést, mely a bankszakma legmagasabb elismerése. Siker volt a társadalmi életemben, hogy olyan kiváló művészeket, mint Kocsis Zoltán és Rost Andrea, elhívtam a városba, hogy az előadásokból származó bevételek helyi alapítványokat gyarapítsanak. Valahol azt olvastam, hogy a 15-20 évente kapott elismerések valójában visszaigazolásai cselekedeteinknek. Ennek tekintem az elmúlt két évben kapott elismeréseket, a Pro Urbe díjat, a kamarai életműdíjat, a Közgazdász nagydíjat s a Magyar Gazdaságért díjat is ennek tudom be. Persze a sikerhez szükséges a nyugodt családi háttér, ami nekem megadatott. Boldog vagyok a családom körében, akkor meg pláne, amikor elsőszülött fiúunokám, Józsika büszkén újságolja: „Nagyapa, megint százszázalékos lett a matekfelmérőm!”