2018.06.07. 11:51
Tilos hozzányúlni a cuki őzgidákhoz! – Meleg László vadászmester szerint ennek több oka is van
A pöttyös, nagy szemű, babusgatnivaló jószág a fűben nem a nagy Ő-re vár. Nem is arra, hogy természetes élőhelyéről kiszakítsák és emberek neveljék. Egy szelfi a világhálóra még belefér egy apró őzgidával, de a jutalom simogatást, tapogatást jobb, ha elfelejtjük.
Fotók: Farkas Tibor / Solti Vécsey Vadásztársaság
Szinte már „tradíció”, hogy a suták ellésének időszakában elárasztják a netet apró gidás fotók. Nem csak cuki portrék készülnek a pici vadról. Akadnak olyanok, sajnos, szép számmal, akik önkényesen úgy döntenek, hazaviszik az erdőről, a rétről a pici jószágot, hogy örökbefogadják. Cumiztatják, dögönyözik, mindezt pedig dokumentálják a világhálón: „megmentettük az őzikét” – címmel. Pedig éppen ezzel tesznek pontot a gida életének végére. Ha valami csoda folytán mégis felcseperedik, akkor nagy rá az esély, pláne, ha bakról van szó, hogy előtörnek belőle a természetes ösztönei. Sokszor volt rá példa, mint a közelmúltban Várföldén, hogy emberre támadt az otthon nevelt őz és súlyos sérüléseket okozott.
Meleg László vadászmester, vadgazda mérnök, az Erdőgazdasági Dolgozók Vadásztársaságának tagja szerint több oka is van, amiért tilos, illetve nem tanácsos önkényesen hazavinni a gidát, a szarvasborjút, a malacot.
– A vad a magyar állam tulajdonát képezi, elejtés után pedig a vadászatra jogosulté. Zárttéri nagyvadtartás vadaskertben, vadasparkban vagy vadfarmon folytatható, természetesen a vadászati hatóság engedélyével. Enélkül pedig egyfelől, lopásnak számít a vad eltulajdonítása, másrészt állatkínzás is. Megnézni, fotózni nem tilos, de a simogatást felejtsük el – fogalmazott Meleg László. Megjegyezte: csak akkor vegyük kézbe, fűvel, levéllel, más, ott lévő növénnyel megfogva, ha az állat élete veszélyben van. Például kaszálás, vagy más mezőgazdasági munka van a közelben. Akkor tanácsos arrébb helyezni. Egyébként pedig nem egyedül van ott a gida, csak az anyja rövid időre magára hagyta, de az biztos, hogy a közelben tartózkodik. Azonban valószínűleg soha nem fog gondoskodni a kis állatról, ha emberszagot érez rajta. Akkor sem szabad hazavinni, ha sérült a jószág.
Szarvasborjú esetében is hasonlóak a teendők, a koca malaca viszont más „lapra” tartozik. Vele alapesetben még a szelfi sem tanácsos, nemhogy az önkényes gyámság. A picur olyan visító, éles hangot ad ki, ha idegen van a közelében, hogy a koca mama azonnal rohan a gyerekét megvédeni. Aztán, „jaj annak”, aki épp cirógatni akarja a malackát.
- Természetjárás során találkozhatunk vaddal, ez a természetes, mivel mi az ő élőhelyükön tartózkodunk. Ezért illik tisztelni, hogy vendégségben vagyunk az erdőben, a mezőn, viselkedjünk ennek megfelelően. Nem csak a hangos beszédről, a rongálásról van szó. A vadat azáltal is zavarjuk, ha a kutyát póráz nélkül sétáltatjuk az erdőben. Előfordult már, hogy a kutya üldözőbe vette, majd megölte a vemhes vadat vagy az újszülött, állatot. Ha szépnek tartjuk a természet kincseit, akkor illik őket óvni is.