Török hölgyek érkeztek látogatóba Nagykanizsára

A nagykanizsai körzet elnökeként Sztankovics Andrea és helyi partnerei, Burján Emese és Gergely Éva pályázatot nyújtottak be a fogadószülők megismerésére. Korábban több magyar fiatal utazott Törökországba, ahol mindig kedvesen fogadták őket, maximálisan gondoskodtak róluk, s rendszerint a speciális helyi kulturális szokásokkal is felvértezték a tanulókat. Természetesen ez itthon sincs másképp, a két nép kapcsolata kiváló.

– Ezt követően született meg az úgynevezett Éva program, melynek keretében nemcsak a gyerekek, de a fogadószülők számára is új lehetőségeket nyitott a szervezetünk – mondta Sztankovics Andrea. – Először áprilisban több édesanyával egy hetet töltöttünk Ankarában. Betekintést nyerhettünk a családok működésébe, a mindennapi életükbe, és a város nevezetességeit is megnézhettük. S persze nagyon sokat beszélgettünk a program előnyeiről, a nők helyzetéről, a család fontosságáról, olykor komoly kérdéseket boncolgattunk.

A hasznos találkozást szerették volna még inkább elmélyíteni, ezért néhány hónap elteltével fogadták Nagykanizsán, valamint Sopronban azt a hat hölgyet, aki korábban soha nem járt az országban. Megnézték a fővárost, megfordultak a Balatonnál, kézműves- foglalkozáson pedig a sajtkészítés műveleteivel ismerkedhettek meg.

– Ők mindannyian önkéntesek, a török gyerekek anyagi és lelki támogatását szervezik – folytatta Andrea. – A pedagógusok mellett van közöttük háztartásbeli, biológus és kórházi ápoló, ezért sokrétű tapasztalattal járulhatnak hozzá a közös sikerhez. Ők megerősítik azt, amit nemzetük gyerekei tapasztaltak a magyaroknál, hiszen néhányan olykor kételkednek a cserediákrendszer eredményességében. Sztankovics Andrea kiemelte: Isztambulban él családjával Yeliz Gursoy, aki a Mező-gimnáziumban tanult, majd úgy döntött, visszatér. Most a Szegedi Egyetemen tanul, ez is azt támasztja alá, hogy az ilyenfajta kapocs örökre megmarad a nemzetek között.

Sevim Deniz, Hülya Zeybek, Iffet Erecek, Hülya Karakapici, Reyhan Bayraktar és Nameser Aras kifejezetten elégedett Zala megyével. Mint egyikük, Hülya Zeybek elmondta: az emberek barátságosak, kedvesek és segítőkészek, a természet pedig csodás, zöld fákkal és sok növénnyel.

– A gasztronómiai kínálat nagyon változatos, ízlett a tejfölös- sajtos lángos, soha nem láttunk mákot, ahogy tökmagolajat sem kóstoltunk eddig – mosolygott. – A magyarok a nővéreink, mi egy nagy család vagyunk, épp annyi a különbség, mint a hasonlóság. Olyan szoros barátság alakult ki közöttünk, melyre értékként tekintünk a jövőben. A történelmünk sokáig összefonódott, ezért rengeteg szónak ugyanaz a jelentése itt, mint nálunk, Törökországban. Ilyen például a korbács, a kávé, a sapka, a papucs, az alma, a balta vagy éppen az árpa.

A kanizsaiak fő feladatuknak érzik, hogy ismét vonzóvá tegyék a középiskolás diákoknak Törökországot. Andrea azt tapasztalta: a fiatalok, talán az elmúlt időszak migránshullámai miatt, tartanak az országtól, holott teljesen biztonságos, erről saját szemükkel is meggyőződhettek.