Súlyos traumák a volán mögött: Fel lehet dolgozni a véletlen gázolást?

Mindenki hibázhat

Aki vezet, előbb-utóbb hibázik. Ennek a súlyát leginkább akkor érzi meg egy sofőr, amikor a saját bőrén tapasztalja. Mert megsérül, netán meghal valaki abban a balesetben, aminek akarva-akaratlanul a részese volt a járművezető.

Ez akkor is előfordulhat, ha maximum havi egyszer ül valaki a kormány mögé. Ám akik naponta vezetnek, köztük a hivatásos gépjárművezetők az utakon vagy a kötött pályán közlekedő mozdonyvezetők, nagyobb valószínűséggel lesznek részesei egy balesetnek.

Buszsofőrök, mentők, kamionosok – rendszeresen róják az utakat. Habár szinte mindegyikük jól felkészült, tapasztalt gépjárművezető, ez mit sem ér olykor. Mivel, sajnos, rajtuk kívül olyanok is közlekednek autóval, akiknek nem kellene a volán mögé ülni…

Kötélidegek, türelem, jó problémamegoldó készség, gyors reagálás – ezek a tulajdonságok elengedhetetlenek a hivatásos sofőrök esetében. Ezeket nem tanítják az egyébként széles spektrumú képzés során. Viszont jó, ha rendelkeznek ilyen képességekkel.

Elsődleges kritérium, hogy egy sofőrnek megfelelő képzettsége legyen a közúton történő közlekedéshez. Ezt Pálné Péter Eszter, az egyik nagykanizsai autósiskola vezetője mondta. Ahogy azt is: tehergépkocsi vezetőknél például II-es csoportú orvosi alkalmassági vizsgálat kell a (köznyelv szerinti) „hivatásos jogosítványhoz”. Mindezt pedig ötévente, vagy a kor előrehaladtával gyakrabban kell megismételni.

- Ilyenkor elsősorban egészségügyi vizsgálat történik. Azonban a háziorvos további vizsgálatokra, köztük pszichológiaira is küldheti a járművezetőt. A PÁV, azaz a Pályaalkalmassági Vizsgálat célja, hogy megállapítsa, a jelentkező pszichológiailag alkalmas-e az általa kiválasztott foglalkozás elvégzésére. Mindezt Budapesten végzik, arra vonatkozóan, hogy valaki teherautóra, áruszállításra alkalmas vagy személyek szállítására is, buszvezetőként. A vizsgálat a hivatásos gépjárművezetők részére kötelező. A pályaalkalmasságon azt kell érteni, hogy a sofőr mennyire képes a biztonságos közlekedési magatartás megvalósítására, a járművezetést kísérő pszichológiai terhelés kezelésére, illetve hogyan alkalmazkodik a közlekedés során váratlanul fellépő helyzetekhez.

A vizsgálatot kifejezetten erre kiképzett pszichológusok végzik, célirányos tesztek és műszerek segítségével. Olyan személyiségvonásokat és képességeket keresnek és tárnak fel, amelyek elősegíthetik, illetve hátráltathatják a minőségi és biztonságos munkavégzést. Megfelelő indoklással akár el is utasíthatnak valakit egy-egy adott munkakörből. Akadnak munkáltatók, akik ezt nem kötelesek elfogadni. Anélkül is foglalkoztatnak dolgozót, hogy nem találták PÁV-on megfelelőnek a hivatás betöltésére. Hozzáteszem, az unióban ilyen előzetes pályaalkalmassági vizsgálat, Magyarországhoz hasonló intézményesített formában, nincs – fogalmazott Pálné Péter Eszter.

A szakember megjegyezte: aki többet közlekedik, nagyobb tapasztalatot szerez, ugyanakkor többször kerülhet olyan szituációkba, amik veszélyhelyezettel járnak. Erre felkészíteni bárkit a képzés során nem lehet. Vannak viszont kiegészítő, vezetéstechnika tréningek. Ahol, az elméleten kívül, a gyakorlatban is próbálják felkészíteni arra a vezetőket – részegszemüveg, csúszóspálya stb. révén – hogyan kerekedhetnek felül egy-egy veszélyes helyzeten. Ezen plusz képzések viszont, kivéve, ha egy adott cég előírja a sofőrjeinek, nem kötelezőek

A vasút veszélyesebb

Amíg viszont a közúton, kellő felkészültséggel, rutinnal, általában nagyobb esély van a balesetek megelőzésére, addig kötött pályás közlekedés során kevesebb.

Például a mozdonyvezetők az olykor több száz tonnás monstrummal nem tudnak manőverezni. Ott a sín: amin megfordulni, „kormányt” félrerántani nem lehet.

„Kétféle vasutas létezik. Aki már gázolt, és aki gázolni fog.” A mozdonyvezetők közt szinte közszájon forog ez a mondat. Hirtelen sínre tévedt vad esetében nem lehet megállítani időben, pláne rossz látási viszonyok közt, a szerelvényt. Sajnos, mindez igaz arra is, ha egy ember ugrik vagy fekszik a sínekre.

Évente több, mint 160 ember hal meg vasúti balesetekben. Arról nem készít az NFM pontos statisztikát, nagyobb részt öngyilkosok vagy véletlen balesetek részesei voltak az áldozatok. Ahogy arról sincs „közadat”, hogy végül a mozdonyvezető vagy az áldozat hibázott. Ugyanakkor, minden törvényi ítélettől függetlenül, aki életben marad, az haláláig fog emlékezni arra, hogy részese volt egy olyan balesetnek – a munkája miatt – ahol meghalt valaki.

Mint arról a közelmúltban beszámoltunk: nemrég egy nagykanizsai mozdonyvezető távozott ismeretlen helyre, azután, hogy elgázolt valakit. A mai napig sikertelenül keresik a férfit. A hír arról tájékoztat: „neje bejelentése szerint a nagykanizsai férfi az elmúlt időszakban zavartan viselkedett. Nem tudta feldolgozni, hogy mozdonyvezetőként elgázolt egy embert. A történtek annyira megviselték, hogy pszichiátriai kezelés alá került. A bejelentés szerint sosem volt öngyilkossági kísérlete, s nem is emlegette, ám felesége mégis öngyilkossági szándékot sejt eltűnése okaként.”

Túl lehet-e valaha is jutni azon, hogy látta, érezte valakinek a halálát és nem tudott mit tenni?

Lugosi Alexandra pszichológus előrebocsájtotta: sokan nem is gondolják, mikor felszállnak egy vasúti vagonra, hogy mekkora felelősség hárul egy mozdonyvezetőre.

-A hatalmas szerelvény, a nagy sebesség és az utasok biztonsága a mozdonyvezetők felelőssége. Amikor valaki mozdonyvezetőnek áll előtte számos alkalmassági vizsgálaton kell jól teljesítenie ahhoz, hogy munkába állhasson. Ezeket a vizsgálatokat három évente megismétlik. Az oktatások során megkapják a megfelelő felkészítést munkájuk elvégzésre, valamint mentálisan is rászocializálják őket. Azonban egy traumatikus esemény bekövetkezése mindenkinél más-más sémát fog aktivizálni, amelyek egyediek és tudattalanul működnek bennünk. Így az esetek kezelése egyénre szabottan a legmegfelelőbb és leghatékonyabb – részletezte Lugosi Alexandra. Kiemelte: a köztudat a vasúti balesetek két fajtáját különbözteti meg. A véletlenszerű baleseteket és az öngyilkosságokat.

-A mozdonyvezetők esetében ez a különbségtétel fontos. Önmagukban tudják, hogy az öngyilkos maga választotta a halált. A véletlenszerű balesetek okozhatják a legnagyobb mélységű lelki traumát, hiszen ott megjelenhetnek kogníciók. Másképp kellett volna tennem? Hamarabb kellett volna cselekednem? – marcangolják önmagukat. Minden mozdonyvezető rémálma, hogy párszáz méteren belül hogyan állítson meg egy száguldó vonatot. Ilyenkor mi is történik? A mozdonyvezető, ha a sínen meglát valakit, akkor mást nem tud tenni, mint behúzza a vészféket, hangosan dudál, és esetleg bízik Istenben és a csodákban. Talán megáll a vonat, vagy aki a síneken van, hirtelen ellép onnan. Sajnos a legrosszabb esetekben a mozdonyvezetők, tehetetlen szemtanúkként nézik végig, ahogy egy embert elüt a szerelvény, amit vezetnek. Vagy, kiszállás után szembesülnek a tragédia maradványaival. Ezek mellett előfordulhat olyan gázolás is, amikor munkatársuk jelzi nekik, hogy baj történt. Ilyenkor nem szemtől szembe élik át a traumát. A végeredménnyel szembesülnek – így Lugosi Alexandra.

A pszichológus hozzáfűzte: a traumatikus élmények feldolgozása mindenkinél egyedi. Vannak mozdonyvezetők, akik már több, mint tíz gázolásos élményen túl vannak, mégsem viseli meg őket a teher. Gyakran azonban lappanganak a traumatikus élmények bennük és idő elteltével kerülnek a felszínre. A szakma ezt poszttraumás stressz zavarnak nevezi. A mozdonyvezető nyomasztó élményeket újra és újra átéli, elkerüli azokat a helyeket, embereket, amik a traumatikus eseményre emlékeztetik. Különböző viselkedés-és gondolatbeli stratégiákat dolgoz ki, az emlékek felbukkanása ellen. Ezzel sajnos együtt járhat depresszió, úgynevezett addikció valamint nagyobb az öngyilkossági kockázat is. Ezért fontos minden esetben az átélt trauma kezelése, majd után követése.

-A vasútnál szigorú protokoll van a gázolásos helyzetek kezelésére – folytatta a pszichológus.

- A gázolás után a balesetvizsgálóknak azonnal meg kell kérdezniük a mozdonyvezetőtől, hogy képes e tovább vezetni, vagy váltást kér. Még napokkal a baleset bekövetkezte után is kérhet segítséget a mozdonyvezető, ha úgy érzi, nem tudja feldolgozni a történteket. Külön kidolgozásra került a vasút egészségügyi, pszichiátriai és pszichológusi hálózatában, hogy a traumatikus élményt átélt dolgozók két napon belül azonnali megsegítésben részesülhetnek. El kell fogadni a tényt, hogy a gázolásos baleseteknél nem csak az elütött személy az áldozat. A vezető is, aki egy életen át viseli a traumatikus emléket. Ha hosszan fennállnak a tünetek és veszélyeztetik a mozdonyvezető munkáját szükséges a segítségkérés. A segítségkéréshez azonban szükség van megfelelő belátásra, amelyet a mozdonyvezetők úgy tudnak elsajátítani, ha felkészítik őket arra, hogy milyen tüneteket figyeljenek magukon. Véleményem szerint fontos az önsegítő csoportok felkeresése is, ahol hasonló tragikus eseményt átélt mozdonyvezetők osztják meg egymással az átélt eseményeket. A csoporthatás segít a feldolgozásban, bővíti a problémamegoldó képességet és egyfajta biztonságot nyújt. Emellett az egyéni konzultációk is fontosak. Véleményem szerint a család és a társas kapcsolatok is meghatározóak a mozdonyvezetők számára egy trauma feldolgozásban. Ha otthon teljesen szabadon tudnak beszélni az átélt traumáról és megfelelő támogató közeg veszi körül a vezetőt, segít a feldolgozásban. Figyeljünk egymásra, ha látjuk, hogy szükséges a segítség támogassuk a hozzátartozónkat. Ne felejtsük el, a tehetetlen mozdonyvezető is áldozat, hiszen élete végéig hordozni fogja a gázolás traumatikus élményét – összegezte Lugosi Alexandra.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelkielsősegély-számot!