Virágpompa tavasszal a zalai erdőkben

Nem mindig volt ez így, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője hosszasan sztorizik azokról az időkről, amikor „csapataik még harcban álltak”, azaz a tavaszi tőzike védetté nyilvánítását követően őrjáratokat kellett szervezniük a növény megóvása érdekében.

– Szükség is volt erre, hiszen Zalaegerszegről busszal jártak az emberek a Kerka-völgyébe hóvirágot és tőzikét szedni – eleveníti fel a természetvédelmi szakember, miközben éppen az említett tájegység egyik legszebb erdejében barangolunk. – Nagyon nehéz volt megértetni velük, hogy a védetté nyilvánítás valóban azt jelenti, hogy egyetlen szálat sem szakíthatunk le, de a hagymáját sem vihetjük haza, hogy ott elültessük. Ők még abban nőttek fel, hogy gyakorlatilag zsákszámra hordták haza az erdőből a virágot, amit aztán odahaza kis csokrokba kötöttek, hogy kivigyék a piacra, s nőnap előtt ott árusítsák. A hóvirág és a tavaszi tőzike ugyanis általában a nőnap előtti napokban nyílik. Amióta természetvédelmi őrként dolgozom, egyetlen olyan esztendőre emlékszem, hogy a virágzásuk kitolódott volna a nőnap utáni időszakra. Inkább az a jellemző, hogy előbb virágzik, egy enyhébb tél esetén olykor már januárban is megjelenik.

Lelkes András azt mondja, nincsenek illúziói, bizonyára ma is vannak olyanok, akik a védetté nyilvánítás ellenére is próbálkoznak, de közel sem olyan számban, mint a kilencvenes években. Hogy változott a szemléletmód, annak több összetevője is van. Ma már sokkal környezettudatosabban élünk – a természetvédelmi őr azt is hozzáteszi, talán az ő munkájuk eredménye is benne van ebben –, de az okostelefonok elterjedése is hozzájárult ahhoz, hogy ma már nincs szükség olyan szigorú őrzésre. Az erdőt járva ezért aztán sokkal inkább azzal a jelenséggel találkozik, hogy a kirándulók fotózzák a virágborította talajt, mintsem leszakítsák a növényt, s hazavigyék.

– Vida Gábor akadémikus, a genetika professzora világosan megfogalmazta a mohóság következményeit – folytatta a természetvédelmi őr. – Ő mondta egyszer, hogy a vadvirág a természetben nem csupán a mi gyönyörködésünket szolgálja. Szépsége, színe, illata a sok millió éves természetes szelekció alkotása. A virág sikeres megporzása a fennmaradás biztosítéka. Minél vonzóbb egy virág a beporzó rovarok számára, annál nagyobb valószínűséggel lesz mag, és ezáltal új nemzedék belőle. A legszebb virágok csokorba szedése ennek pontosan az ellenkezőjéhez vezet, a látványos fajok visszaszorulnak, csupán a kevésbé feltűnő fajok maradnak meg.