2019.04.25. 07:00
Keménfa új lehetőségei – életre hívták a hídi vásárt
Nagy árat fizetett Keménfa a Zalalövőt elkerülő útért, a látványos völgyhídért.
Fotó: Győrffy István
Közelebb kerültünk a világhoz az új úttal mi is, de volt egy tervünk, ami most már biztosan nem valósulhat meg. Az új úttal új terhek is hárulnak a falura, s máig vannak az úthoz kapcsolódó rendezetlen dolgink is – foglalja össze a tájat látványában is markánsan megváltoztató lövői elkerülő úttal és benne, a 600 méter hosszúságú völgyhíddal kapcsolatos véleményét Cser Gábor Keménfa polgármestere, a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen” turisztikai sorozatunk házigazdája.
A mindössze 88 lelkes falu a 86-os főút mentén lévő domb másik oldalán bújik meg a völgyben, de Keménfa egyáltalán nem elzárt világ. A kis községben gáz- és szennyvízcsatorna-, internet hálózat van, sőt még szelektív hulladékgyűjtés is történik, vagyis mindennel rendelkeznek, ami a modern élethez szükséges. A faluba bejön a busz, akinek nincs autója, az sem panaszkodik a közlekedésre. Portái, telkei tágasak, a táj, az észak-déli fekvésű, 150-200 méter magas dombjaival, a völgyekben futó patakokkal mesebeli.
-A falu Salomvár és Zalalövő, pontosabban a város budafai része között található. Budafára állami közút vezetett, amit átvágott az új út, fölé hidat nem építettek. Hosszas erőfeszítéseink eredményeként készült a völgyhídhíd alatt egy 650 méter hosszú összekötő út, aminek három év elteltével lejár a garanciája, s azt követően az önkormányzatnak kell fenntartani, gondoskodni a felújításról, a hó eltakarításról, stb. Erre nincs pénzünk. A főútra lassú járművel, kerékpárral, gyalogosan nem lehet felmenni. Készült a főút mellett egy szervizút, hogy a földekre el lehessen jutni. Ezt viszont úgy építették meg, hogy a szervizút egy darabig a főút jobboldalán halad, majd, amikor itt véget ér, a másik, vagyis a baloldalon folytatódik tovább, de ehhez átkelési lehetőséget itt nem teremtettek. A keménfai oldalon, a bal oldali szervizút eléréséhez a magán földeken jelöltek ki egy útszakaszt az út rézsű koronáján, de ehhez a mai napig nem kaptunk szolgalmi jog bejegyzést.
Ráadásul, a rézsűkorona errefelé több helyen is megcsúszott, amit nyilván megjavítanak majd, de az állapotok mégiscsak rendezetlenek. Az út mellett folyik a Keresztúri patak, amire víztározót, halastavat akartunk építeni a völgyben, gyönyörű környezetben. Ehhez meg volt a pénzünk, az engedélyünk, de évekkel az elkerülő út létesítése előtt a terv megvalósítása elakadt, s most már, a főút miatt sem lehet itt tavat létesíteni. A megváltozott helyzethez kell alkalmazkodnunk, élünk is az új lehetőséggel, a völgyhíd alatt tavaly nyáron először rendeztük meg a Keménfai Hídi Vásárt. Ez jó ötlet volt, az idén a második vásárra készülünk. A híd Keménfa felőli hídfője ideális hely az ilyen rendezvényhez – újságolja Cser Gábor.
Keménfa szinte még érintetlen természeti környezetben, a Göcsej, az Őrség és a Hetés tájegységek találkozásánál fekszik, gazdag történeti háttérrel, hiszen határában két, a török időkben elpusztult település, Tompa és Keresztúr is létezett. Ezek voltát ma is őrzik a dűlőnevek. A környék érintetlensége abból adódik, hogy a Zalaegerszeg – Zalalövő út mellett húzódó Zala – völgye, valamint a Teskánd, Csonkahegyhát, Pórszombat útvonal, illetve a pórszombati elágazás és a Zalalövő közötti út határolta háromszögben nincsenek települések.
A kéktúra útvonal Szilvágy és Salomvár közti 18 kilométeres szakasza olyan tájon vezet át, amelyen nincsenek lakott helyek, ide nyúlik be a keménfai határ is. Az 1371-ben írásban is említett Keménfa 1922-ben épített templomot, 1936-ban iskolát, majd 1938-ban községházát. Szájkli kútjánál a reformátusok pihentek meg ötszáz évvel ezelőtt, erről nemrég film is készült Kálomisták kútja címmel. A millenniumra Szent Istvánnak állítottak szobrot.
- Engem a szerelem hozott erre a tájra. Az alföldi Kisvárdáról származom, ahol egy 11 gyermekes családban születtem. A férjemmel Pesten ismerkedetünk meg és 1978-ban költöztünk haza, Keménfára – mondja Hajdú Mihályné falugondnok, akit örökre magához láncolt a táj, s a kedves, csendes, sok-sok fával teleültetett falu. A falugondnokkal, és lányával, Hajdú Valéria alpolgármesterrel, valamint a polgármesterrel a Faluházban találkozunk, melynek könyvtárszoba felújítása épp a hétvégén készült el, most üres még a tágas helyiség, mert a könyvtár új bútorai nem érkeztek meg
Valéria is azt mondja, egyáltalán nem kívánkozik el a faluból, Zalalövőn dolgozik az egyik presszóban, de azt nem tudja, mit hoz a jövő, például egy olyan szerelem, ami az édesanyja sorsát is alapvetően megváltoztatta. Cser Gábor polgármester, aki családi gazdálkodó, budafai volt, s a nagyszülei portáját vette át 2008-ban Keménfán, a falu ügyeit pedig 2014 óta intézi.
Új hír, Keménfa is bekerült a falusi CSOK-ba. Arra a kérdésre, hogy hozhat-e ez változást a falu életében, optimistán válaszolnak, bár eladó ház jelenleg mindössze kettő van a faluban, óvodás gyermek egy, általános iskolás pedig három él Keménfán, akiket a falu buszával szállítnak a szomszédos Zalacséb óvodájába, illetve a salomvári iskolába.
-Az rosszul érint bennünket, hogy a helybéli vállalkozók nem vehetik ezt igénybe, ha a lakásukra van bejelentve a vállalkozásuk. Kérdem én, faluhelyen hol lenne egy festő, vagy családi gazdálkodó, de akár egy fodrász vállalkozása, ha nem a saját portáján? Most vették meg a volt iskola épületét, ebbe egy hét tagú kőszegi család szeretne beköltözni. Nem tudom, jogosultak-e a CSOK-ra, de más nem nagyon jön számításba. Közmunkásunk is csak egy van, mindenki dolgozik a faluban, vagy nyugdíjasként műveli a telkét. Van a faluban egy tízezer karácsonyfával beültetett kert, amiből folyamatosan értékesítenek karácsonykor. Az önkormányzat pedig most szeretne tündérkertet létesíteni, a csemetéket már leoltattuk hozzá. Az önkormányzaté a régi bolt épülete a falu közepén. Figyeljük a pályázatokat, hogy miként tudnánk ezzel is közösségi, esetleg turisztikai célokra pályázni – így Cser Gábor.
A Faluházzal szemben lakik Tornyos Géza, akivel szóba elegyedünk:
- Még Irakba is el akartam menni az olajosokkal, aztán a szülők marasztaltak. Most már nyugdíjas vagyok, de jó hogy maradtam. Nem biztos, hogy azt a nyugalmat, amit ez a kis falu megadott nekem, máshol megélhettem volna. Gépkocsivezetőként dolgoztam a zalacsébi Fetánál, rengeteget vezettem, mindig jó volt hazajönni Keménfára – mondja.
A falu fölé magasodik Dózsa-hegy, ahonnan belátni a Zala völgyét. Közvetlenül a fák alatt a szomszédos Salomvár szélső házai is látszanak, a Zalán túl Zalacséb, a táj ellenkező szélén a völgyhíd impozáns szalagja szalad át a folyó fűzekkel szegélyezett medre, illetve rétje fölött, majd Zalalövő házainak sokasága villantja arcát a tavaszi napsütésben. A hegy haragos zöld búzatáblájában egy fehér kőkereszt magasodik, mögötte, jöttünkre szarvasok ugranak meg, a vadak itt is sok kárt okoznak.
-A hegyen két pince osztrákoké, a telkek zömét még művelik, de sokat elhagytak már, víz villany itt is létezik – így Gábor, akivel a salomvári Szarka Károlyhoz térünk be.
Faluriport Keménfáról
- Édesanyám révén művelem ezt a szőlőt. Szeretek itt lenni, bár már nehezen mozgok, csípőprotézis műtétre várok. Hogy jönnek-e erre vendégek? Vasárnap is túrázott erre egy csoport, persze hogy megkínáltam őket! Erre vendég anélkül nem mehet el! – mondja, s engem is megkínálna egy pohár Dózsa-hegyi borral, mondván, a szájhagyomány szerint egykor Dózsa György is járt erre. Ennek kicsi ugyan a valószínűsége és mindegy is már, hiszen a vidéknek napjainkban más volna az igazi értéke…