Hetés gyökeréből a mai divat formálódik

Az Újragondolt Hetés című tábor egy kétéves projekt fontos állomása. A munkához 2017-ben nyert pályázati támogatást az egyesület, a megvalósítás idén tavasszal vette kezdetét, háromnapos műhelymunkával. Akkor a fő irányvonalakat határozták meg, s létrehoztak öt munkacsoportot, ezen a héten pedig már a konkrét tervezés, szabás-varrás zajlik a Kézművesek Házában.

– A 21. századi hetési brand kialakítása a célunk, mely őrzi a ránk maradt stílusjegyeket, de alkalmazkodik a mai világhoz. Akkor dolgozunk jól, ha majd a ruhákat látva a közönség ráismer a hetési gyökerekre, mégis hordhatónak érzi azokat – mondja Skrabut Éva, az egyesület elnöke. – A díszítés, a szabásvonal és az anyaghasználat egyaránt megújulhat, az összkép azonban Hetés üzenetét közvetíti.

Népi gyökerű ruhák készítésével többen foglalkoznak az országban, az egyesület is tett már számos lépést ez irányba. 2005-ben vették fel a népi dizájn irányvonalát, foglalkoztak a göcseji motívumok feldolgozásával, három éve népi dizájn stúdiót indítottak. A csoport idén a zalahalápi hímzés feldolgozásával foglalkozik, egy hónapja pedig első díjat nyert az országos Kitesszük a szűrét! gyapjúpályázaton.

A mostani tábor a Hagyományok Háza, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a zalai egyesület konzorciumában elindult projekt keretében zajlik, az EFOP égisze alatt – mondja Devecz Zsuzsa, a projekt felelőse. A teljes ív 2020 nyarán bontakozik ki, addig szeptemberben rendeznek újabb műhelytalálkozót, valamint jövő nyáron egy hatnapos tábort.

– Csoportokban zajlik az újratervezés, s közös értéket hozunk létre – szögez le egy sarokpontot Devecz Zsuzsa. – Ha egy ember alkot valamit, az a munka az ő tükre lesz. Hetés népművészete azonban olyan gazdag, hogy indokolt kollektívan feldolgozni, hogy a többféle látásmód, ötlet összefonódásából rajzolódjon majd ki a komplex brand.

Az öt alkotókör különféle alapanyagokkal bánik, szerepel a palettán textil, bőr, gyöngy, gyapjú, csipke. A 28 szakember zöme zalai, de érkeztek Szombathelyről cipőtervezők, Budapestről divattervező, s két szlovéniai egyesületi tag is részt vesz a munkában.

Népművészek, népi iparművészek, viseletkészítők, hímzők, szövők, csipkések, cipősök, szabó-varrók, ékszerkészítők dolgoznak össze, s még festőművész is akad a csoportban. A projekt szakmai vezetője és az egyik alkotócsoport irányítója Molnárné Riskó Erzsébet, Népi Iparművész, viselet- és babakészítő. A többi csoportot Illés Vanda Junior Prima-díjas hímző, Takács Zsuzsánna viseletkészítő, a Népművészet Ifjú Mestere, Koleszár Éva Népi Iparművész, csipkekészítő és Devecz Zsuzsa szövő, a ZMNE munkatársa vezeti.

Utóbbi csoport gyermek és női ruhákat tervez, s a hetési szőttesek gyönyörű hímeit tekinti kiindulópontnak. Ennek azért van jelentősége, mert a hetési szőtteshez még senki nem nyúlt a megújítás szándékával, mindeddig csipkerózsika álmát aludta.

– Úgy állítottuk össze a csoportokat, hogy mindegyikben legyen olyan, aki tud tervezni, modellezni, varrni, hogy össze is álljanak a ruhák – kapcsolódik Molnárné Riskó Erzsébet, a tábor szakmai vezetője. – Hogy ne legyen parttalan az ötletelés, kiindulópontul összegyűjtöttük a hetési viselet legfőbb jellegzetességeit. Ezek a hetési rózsa (ez a piros virág díszíti a fekete kötények szélét), a fehér hímzés motívumai (tulipán, rózsa), a bújtatásos öltés, színhasználatban a fehér-fekete-piros, s a finom ráncolás. A megújított modellek a hetési hagyományok három fő hordozójából – alapanyag, motívum, szabásvonal – maximum kettőt tükröznek, sohase mindet, mert akkor már népviseletet varrnánk. Készülnek igényes alkalmi ruhák, de a lazábban öltözködő fiatal generációkra is gondolunk.

Illés Vanda hímző, a Népművészet Ifjú Mestere Budapestről érkezett, csoportjában három hímző, egy csipkés és egy divattervező dolgozik.

– Az általunk összeállított elegáns, fekete női ruhán elsősorban a minta utal majd Hetésre, s egy cseppnyit a szabásvonal, hiszen dudoros ujjal készül. Fehér bújtatásos hímzést és lyukhímzést alkalmazunk díszítésként a fekete textilen, ez a színkombináció nem volt szokásban. A többi tervünk fő jellemzője a variálhatóság lesz, az egyes elemek más, nem hetési ihletésű ruhákhoz is passzolnak. Azon is gondolkodunk, hogy a hímzések motívumai miként volnának átültethetők csipkébe.

A gébárti ház közösségi terében javában zajlik modellezés, anyagválogatás, tervezés, szabás, díszítőelemek hímzése. A háromfős cipőszekció sem tétlen, Senyei Gyuláné és Szilágyi Irén cipőtervező, valamint Tanka Tamás csizmadia alkalmi textilcipőt készít, ráncolt, gyöngyös díszítéssel.

A tábor végeztével nem fejeződik be a munka, a résztvevők egyenként folytatják a vállalt feladatokat. Ígérik, amint elkészül néhány kollekció, bemutatják azokat.