Nem lesz vagyonvédelmi kamara – huszonegy év után döntöttek a megszűnésről

A történtekről Horváth József, a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói szakmai kamara területi szervezetének elnöke beszélt érdeklődésünkre. Mint felidézte, a biztonsági szakmában dolgozók szakmai szervezete törvényi előírások alapján 1998. december 20-án alakult meg Zalában háromezer tagot számlálva, míg az országban összesen 105 ezren léptek be. Ez volt a szakma gyakorlásának feltétele, a kötelező kamarai tagságot azonban 2012. január elsejétől eltörölték – egyedül a hazai szakmai kamarák közül –, és ezzel a szervezet erőteljes eróziója azonnal megkezdődött, majd rohamosan felgyorsult. A kötelező tagság megszüntetése mögött Horváth József véleménye szerint egy félreértelmezett uniós jogszabály húzódik, mert annak betartásához elegendő lett volna a magánnyomozói szekciót és a biztonsági technikusokat leválasztani a személy- és vagyonvédelmi kamaráról. Emellett erőteljes volt a vélekedés szakmai körökben, hogy egyéb, nyíltan azonban nem hangoztatott szándékok is meghúzódhattak a törvényhozói döntés mögött.

Az önkéntesség időszaka a rohamos leépülés korát hozta el, a korábbi tagság rövid időn belül lecsökkent a tizedére. Az első néhány évben az országban 10-11 ezren, Zalában körülbelül 200-300-an maradtak a kamarai tagjai, de mára ez a szám 5600-ra, a megyénkben pedig 66 főre apadt. Így azonban már finanszírozhatatlanná vált a szervezet, amelyhez a törvényhozók kötelezően ellátandó feladatokat delegáltak, ám annak finanszírozásáról nem gondoskodtak. Egyik ilyen kötelezettségük volt 2013-tól a vagyon- és személyvédelmi szakmával kapcsolatos panaszok kivizsgálása. Ennek kezelésére irodát kellett fenntartani, a vizsgálatokhoz szükséges anyagiakat is elő kellett teremteni. A költségeket az utolsó két évben már csak úgy tudták biztosítani, hogy az országos kamarától kaptak 1,5 millió forint támogatást a működés fenntartására.

Az önkéntesség bevezetését követően pár éven belül több megyében – Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok – befejezte működését a kamara, most pedig Zala került sorra, és rövid időn belül további 10 megye kényszerül hasonló döntésre. Az elnök arról is beszélt, hogy a Belügyminisztérium által előírt, kötelező ötévenkénti vizsgáért – amit a kamarának kell lebonyolítani – megalázóan alacsony díjakat lehet fizetni a vizsgabizottság tagjainak, vizsgázó személyenként 193 forintot, s ebből nem lehetett finanszírozni a tényleges költségeket. Mivel a kamara köztestületként vállalkozói tevékenységet csak a bevétele 10 százalékáig végezhet, más forrásból sem tudták előteremteni a működéshez szükséges pénzt. A szervezet súlyát, komolyságát még az is gyengítette, hogy a szakmában dolgozó személlyel szemben vétség esetén az etikai vizsgálat csak akkor folytatható le, ha az illető a kamara tagja. Többször előfordult azonban, hogy a vizsgálat megkezdése közben az érintett kilépett a szervezetből, így az eljárást meg kellett szüntetni.

Horváth József úgy fogalmazott, hogy a kötelező kamarai tagság megszüntetése óta sem a köztestület gondjaira, sem a szakma jelzéseire nem történt érdemi intézkedés a törvényhozók részéről. Ennek egyik következménye, hogy a piacon kialakult a vagyonvédelmi cégekkel szembeni kettős mérce, továbbra is virágzik a feketefoglalkoztatás, elvándorolnak a dolgozók, emiatt keresetté vált a jól képzett és megbízható vagyonőr. Az is jelzésértékű, hogy az új Országos Képzési Jegyzékben már nem szerepel a személy- és vagyonőr szakmaként, hanem csak a rendészeti őr, ahol a kötelező bérminimumot kell megadni, emiatt állandósult a munkaerőhiány. Jelenleg a kamara által kimunkált kötelező rezsióradíj nettó 2336 forint, amit azonban sok esetben nem fizetnek meg. Példaként hozta fel, hogy ha egy biztonsági őr havi 240 óra teljesítésével nettó 190 ezer forintot tud megkeresni, az már szép jövedelemnek számít a szakmában.

Horváth József végezetül arról beszélt, hogy januártól a zalai kamara beolvad a Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezetbe és az veszi át a feladatait.