A jelenlegi rédicsi templom alapkőletétele 1800-ban volt

A régi Magyarországon egyházilag évszázadokon át a szomszédos, ma szlovéniai Alsólendvához tartoztak Rédics hívői. 1778-ban Alsólendvával együtt váltak el útjaik a Zágrábi Egyházmegyétől, s kerültek az akkor megszerveződő Szombathelyi Egyházmegyéhez. A rédicsiek a Miseúton jártak az alsólendvai templomba, amely „ötnegyed” órára volt a falujuktól. Az 1774. évi egyházlátogatáskor leírták, hogy Rédicsen a lakosok már régen építettek egy fakápolnát, de az közel áll az összedőléshez.

A következő években elkezdődött a rédicsi leányegyház önálló plébániává fejlődése. Alsólendván ferencesek tevékenykedtek, akik II. József feloszlató rendelete után átjártak Rédicsre lelkipásztorkodni. 1787-ben kihelyezett kápolnaságot szerveztek, s önálló anyakönyvet vezettek. A jelenlegi templom építését 1800-ban, az egyház és a Vallásalap költségén, valamint helyi adományokból kezdték el Molnár Fábián ferences szerzetes szervezésében. Az alapkőletétel 1800. április 18-án volt, azóta minden évben szentségimádást tartanak ezen a napon. Az ezer ember befogadására alkalmas templomot némi változtatással egy bécsi építész tervei alapján készítették el. A templomba aranyozott szószék, a karzatra orgona került. A toronyba egy 167 és egy 325 font súlyú harangot költöztettek (egy font 453,59 grammnak felel meg). A templomot 1804. szeptember 30-án a Szentlélek tiszteltére szentelték fel, s 1808-tól lett plébánia a rédicsi.

Az 1830-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben leírták, hogy a faluban 495-en éltek, s ebből 354 lélek volt „gyónásra képes”. Rögzítették, hogy a szomszédos Dedesen 112-en, Belsősárdon 158-an, Külsősárdon 96-an, Szabólakon 34-en, összesen pedig 920-an laktak a plébánia területén.

Az idők folyamán a hívek sokszor adományaikkal bővítették a templom felszerelését. A Szentlélek főoltárkép 1823-ból való, új orgonát pedig 1837-ben építettek. Érdekesség, hogy az 1930-as években szereztek be a templom világításához egy ötszáz gyertyafényű Maxim ívgázlámpát.

A templomot többször megújították, 1989-től kezdődően restaurálták. A bejáratnál székelykapu áll, amit az önkormányzat és az egyházközség készíttetett. Felirata: „Én vagyok a kapu! Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül!”