Ha jól csinálják, huszonnégy órás szolgálat – Stárics Roland a pedagógiai pályáról

Az idei tanév, kis túlzással, hasonlít a háborús esztendőkére. Hónapokig főleg a szülőkön múlt a gyerekek kitartása, a tanárok egészen más metódussal kellett, hogy tanítsanak. A tanév csonkán fejeződik be, az érettségik szóbelik nélkül zajlottak, a ballagások részlegesek vagy elmaradnak. Hiányzik az évzáró szavalata, a tábláról a vakáció szó és a mindent belengő orgonaillat, s a pedagógusnapi köszöntések is.

Ez azonban semmit nem von le a tanárok munkájának elismeréséből, sőt. Sose próbált viszonyok között kellett bizonyítaniuk.

– Gyerekkoromtól fogva ez a pálya vonzott legjobban, kiváló pedagógusok tanítottak a zalaegerszegi Eötvös-iskolában és a Kölcsey Ferenc gimnáziumban, különösen a földrajz- és a történelemtanáraim hatottak rám – mondja Stárics Roland, a megyeszékhelyi Zrínyi Miklós Gimnázium igazgatóhelyettese, aki maga is e két tantárgy párosítását választotta, s szerzett belőlük tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Düh Lászlóné, Lang Jánosné, dr. Halász Imréné és Pozsik Lajosné nevét említi, amikor a döntését meghatározó tanárairól kérdezem. – A családban nem volt pedagógus, ilyen indíttatás nem áll előttem, de az említett tanárok figyelme, módszerei, széles látókörűségük megfogott. Az oktatás nem korlátozódott a 45 perces tanórákra, hanem versenyek, élményalapú szakkörök keretében nyújtottak pluszt számunkra. Úgy élem meg a munkámat, hogy ez a hobbim is, ma is nagyon szeretem a történelem és a földrajz tantárgyat, szeretek közösségben lenni, s úgy vélem, a pedagóguspálya e kettőt feltételezi.

– A pedagógiai pálya sikere két részből áll. Természetesen jól tudja az ember a tárgya tudásanyagát. Ezt át is kell tudni adni, felkelteni a diákok kíváncsiságát, lelkesíteni őket. Kapott ehhez elég fogódzót az egyetemi képzésben? Vagy a tanári varázslatra születni kell?

– Fontos, hogy érdeklődő tekintetek vegyenek körül, hogy harmonikus osztályközösségben lehessen dolgozni, de a szülők támogató magatartása is elengedhetetlen. Ez háromlábú szék: a diák elkötelezettsége, a tanár munkája és a szülő érzelmi és persze anyagi segítsége nélkül csekély lesz az eredmény. A tehetséges gyerek érdeklődésének fenntartása és a benne rejlő talentum kibontakoztatása legalább annyi plusz „terhet” jelent a szülőknek, mint amikor a felzárkóztatásért küzdenek. Számomra a tehetséggondozás elsőrendű feladat, az iskolánk mottója is erről szól. Az egyetemen ehhez sajnos kevesebb muníciót kaptam, mint amennyit elvártam volna, ezt pótolta ki a középiskolában és eddigi munkahelyeimen ellesett módszerek sora. A személyes kapcsolatokban hiszek, a tan­órán kívül, a szakkörökön, de ha kell, telefonon, e-mailben és digitális platformokon is a tanítványaim rendelkezésére állok. Huszonnégy órás szolgálat, de ez nagyon sok örömmel, sikerélménnyel aján­dékoz meg. Nem tudom, hogy születni kell-e erre a pályára, de az biztos, hogy sok kreativitás szükséges hozzá. Nem hagyatkozunk csak a tankönyvre, mindig újabb és újabb utakat keresünk, ami engem is motivál. Egy versenyen is olyan élményeket kapunk, amelyek átsegítenek a „szürke hétköznapokon”.

Stárics Roland szereti, ha érdeklődőek a tanítványai, ha kikövetelik az újabb és újabb feladatokat, hiszen ő is lépést kell tartson a diákok gyors fejlődésével. Élvezi, ahogy a szeme előtt szélesedik a tanulók világlátása, szemlélete, tudásvágya. Azokat is igyekszik inspirálni, akik nem az ő tantárgyát tekintik a jövőjüknek, szeretné, ha minél többet látnának, tapasztalnának a minket körülvevő világból.

Molnár Bencével, végzős tanítványával nagy szerencséje van a tanár úrnak. Bence az elmúlt két évben földrajzból megnyerte az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt, banktörténeti, pénzügyi vetélkedő első helyezettje, háromszoros Less Nándor földrajzversenygyőztes, diákolimpiák, szaktáborok éllovasa.

– Az elmúlt nyolc évben, amíg Bence a Zrínyibe járt, szoros együttműködésben se­gítettük a tanár úrral a tanulmányait, ami bizony nagyon sok elfoglaltsággal járt – mondja Skapér Ibolya, Bence édesanyja. – Már az általános iskolában felhívták a figyelmemet a tehetségére, már akkor sok versenyre járt. Örültünk, hogy ide került a gimnáziumba, itt megkapta azt, amit egy jó pedagógustól kaphat egy gyerek, meglátták benne a képességet, nagyon sokat foglalkoztak vele tanórákon kívül. Kicsit féltettem is, de jól bírta.

Az édesanya büszkén jelzi, mindamellett, hogy számos hétvégét felemésztett a versenyszezon, Bencére még a házimunkában is lehet számítani, sütni, főzni is tud. (Közben kiderül, még diákmunkára is van ideje, áruházi eladóként is megállja a helyét.) Bence húga is ügyesen tanul, az elmúlt hónapokban a digitális oktatási munkarend során leginkább a bátyjára számíthatott a 11 éves Zsófi.

– Én azt élveztem, hogy nem korlátozódott az iskolai órákra a szakmai együttműködésünk a tanár úrral, így nagyon jó munkakapcsolat alakult ki. Mindig tudtam, hogy számíthatok rá, ha elakadok, ez a kulcsa az összes eredménynek. Nem az első földrajzóra ragadott meg, hanem összességében a hangnem, a segítőkészség.

– Számodra ki a jó tanár? A szigorú vagy a közvetlenségre törekvő jó fej?

– Nem a stílus az ismérv, hanem az, hogy kivel lehet együttműködni. Ha segítséget ad, akkor a távolságtartó tanár is jó pedagógus.

Bence egyetért azzal, hogy a tekintélyt nem kikövetelni, hanem kiérdemelni kell. Hangsúlyozza, Stárics Rolandra minden diák számíthat.

– A családi gondok kihatnak a gyerekekre, ennek a feldolgozásából ránk, tanárokra is hárul feladat, az iskola kötelékében dolgozó szakemberekkel együtt – teszi hozzá pedagógus.

– Mi a gyengéd, aminek a leküzdéséhez kell a tanár? – kérdeztem a maturáló ifjútól.

– Az önbizalom nem tengett túl bennem, a szereplés nem volt eleinte a műfajom. Ma már szívesen kilépek a komfortzónámból, bízom a tudásomban.

– A siker pedig akkor garantált, ha a gyerek elhiszi, hogy a befektetett energia megtérül, ha bízik magában. Néha a tehetség nehezebben jön elő a zárkózottság mögül.

Bence közgazdász pályára készül, a tanári hivatás nem ihlette meg, úgy érzi, nem tudná igazán átadni a tudását. Pedig azzal egyetért, hogy a legjobbaknak kéne tanárrá válni.

A PEDAGÓGUSOK NAPJA

Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban június első vasárnapján fogadta el a pedagógusok jogairól szóló, 150 paragrafusból álló határozatot. Magyarországon pedig már 1952. június 7–8-án ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket, később egyes kitüntetéseket a legjobb pedagógusoknak. 1993 és 2012 között a tanárok, oktatók kitüntetése január 22-én, a magyar kultúra napján történt, 2013-tól ismét júniusban adják át a pedagógiai munkával kapcsolatos, Eötvös József, Szent-Györgyi Albert, Apáczai Csere János, Brunszvik Teréz és Németh László nevét viselő díjakat.