Francia zarándok a Via Pannonia zalai szakaszán

Nagy karimájú kalap, az úti bot és az El Camino jelképévé lett fésűs kagyló jelzi Szent Jakab szerepét a késői utódok életében: a vándorlás, elsősorban vallási célú zarándoklás fűződik nevéhez. Az El Camino hosszabb-rövidebb szakaszainak bejárása mára egyszersmind divatos sportteljesítmény is lett, és kicsit talán közhelyes felkapottságúvá vált az út, de rajta mégis a hiteles okokból elinduló zarándokok vannak többen, akik vagy a hitet, vagy önmagukat keresik.

Lássuk a legendás történet néhány lényeges elemét.

Jakabot és testvérét, Jánost 28. év tavaszán Jézus a Gene­záreti-tó partján járva hívta apostolai közé, s ők apjukkal, Zebedeussal együtt otthagyták bárkájukat és a nyomába szegődtek. Simon Péter és János mellett ő a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt. Simon a szikla, János a szeretett tanítvány, Jakab az első vértanú az apostolok közül. Hispániába, annak Galicia tartományába csak ereklyéi révén került. A sírja fölé előbb kápolnát emeltek, majd 1075–1128 között épült meg az a bazilika, mely lényegében ma is áll.

A róla elnevezett település, Santiago de Compostela zarándokcélpont lett, és Iago=Jakab a spanyolok nemzeti szentje lett. Sírja a középkorban a leghíresebb zarándokhely volt Szentföld és Róma után. Compostela nevének születését megőrizte egy legenda, miszerint a szent elfeledett nyughelyét a IX. században egy csillag mutatta meg. Vasárnaponként a misére érkező tömeg közé vegyülő kényelmes és hitetlen autós turisták sem tudják kivonni magukat a hely szellemének hatása alól.

Az igazi zarándokok, a sok száz kilométert gyalog megtevők, az elcsigázott, de teljesítményükre joggal büszke peregrinusok kezükben a teljesítményt igazoló dokumentummal vonulnak be a dómba. A mise végén minden náció zarándokait üdvözli a miséző pap. Az óriási, mennyezetről lelógó füstölő hatalmas, méltóságteljes ingaként leng a tömeg feje felett, s vonja be tömjénillattal a jelen lévő sokaságot.

A magyarországi Via Pannonia Egyesület már két éve dolgozik azon, hogy legyen összeköttetése Budapesttel a szlovén Szent Jakab-útnak. A Jakobova pot a szlovén–magyar határig ki van jelölve, és a magyar tervek szerint – az egyesület nevében Novotta Ferenc adta tájékoztatás szerint – hazánkban a zarándokút helyenként a magyarországi kéktúra útvonalával együtt halad majd. Tervezésénél az ez irányban lévő „szentjakab” nevezetű községeket figyelembe veszik, a Via Pannonia Szent Jakab-zarándokút áthalad ezeken.

Becsvölgye természeti adottságait, településszerkezetét nézve exponált területe Göcsejnek. Magai Ágotát, a település korábbi polgármesterét – aki falusi turizmussal foglalkozik, vendégháza és turista­pihenőhelye a kéktúra útvonal mentén található – azért keresték meg, hogy legyen segítségére egy francia zarándoknak Magyarországon átvezető itteni útja során. Egy ilyen bázis, mint amit a Barabásszegi Vendégház és Turista Pihenőhely képvisel, nagyon jelentős a zarándokutat biztosítók és felkeresők számára.

A sportos, javakorabeli férfi – neve Pierre-Louis Blaix – Dél-Franciaországban, a Biarritz-közeli negyvenezres lélekszámú Anglet településen él. Rendszeresen szállnak meg nála is a compostelai Caminón haladó zarándokok.

Ő maga pedig már kilencedik éve tölt évente közel három hónapot gyalogolva, elsősorban Európában, de a világ más tájain is, mindig folyóvizekhez, vízgyűjtő területekhez, és helyi aktualitásokhoz kötött útitervvel a tarsolyában, vallási felhang nélkül. Hat éve egy társaságot is létrehozott, Ligne de Partage néven, amelynek honlapja is van, lpe-asso.org címmel. Ezen keresztül rendszeresen tudósít az útjairól, naprakész jegyzetei mellett fotók és térképek is rögzítik tevékenységét. Nem profi geográfus, foglalkozása szerint elektronikai területen dolgozik.

Most a Duna és a Pó folyó közötti szárazföldön gyalogol, s épp Szent Jakab napja előtti este ért Becsvölgyére, ahol Magai Ágota vendégszeretetét élvezve, kisebb helyi társasággal múlatta az időt, kellemes száraz vörösbor és aludttejes gabona prósza fogyasztása közepette.

A francia férfi tisztában van országunk és Trianon baljós kapcsolatával, tájékozott a napi politikai kérdéseket illetően. Beszélgetésünk során végtelenül biztonságosnak nevezte Európát, ahol nyugodtan gyalogol ő is, más is, anélkül, hogy bántódása esne. (Több mint 700 nap gyaloglás áll mögötte, jogosan formál véleményt.)

Sokféle igazságot megfogalmazott, amit minden gyalogló tud. Például, hogy ha egyedül gyalogolunk – mondja –, akkor soha nem vagyunk egyedül. Szerinte a legkényelmesebb egyedül zarándokolni, mert így a legkevesebb a felmerülő probléma egy hosszabb út során. A zarándoknak nem kell más, mint fedett hajlék, hogy álomra tudja hajtani fejét, víz a tisztálkodáshoz és egy élelmiszerbolt, ahol elemózsiát tud venni. Legyen barátságos, nyílt, bizalomteli és közvetlen – ezek nélkül a tulajdonságok nélkül bajos zarándokolni.

A becsvölgyei stílusos, téglaépítésű turistabeálló – a vendég tiszteletére – szépen megterített asztalánál eszmét cserélhettünk minden minket érdeklő kérdésről. A vendéglátó, Magai Ágota kérdésére a francia vendég kifejtette, hogy egy nemzetközi zarándokútvonal részévé válni, zarándokokat fogadni, más nációkkal emberi közelségbe kerülni beláthatatlan sok pozitív következménnyel járhat a helyi közösség és a régió kultúrája, gazdasága számára is.

A zarándok erre a zalai állomáshelyére Söjtör felől jött. Mi, itt élők tudjuk jól, hogy a folyamatosan változó domborzati viszonyok között nem a legkényelmesebb, de annál szebb útvonalon, Göcsej szívében járva érkezett Becsvölgyére – folyamatosan permetező eső közepette. A Barabásszegi Vendégházban eltöltött derült éjszaka után reggel már nagyon esett. Mikor Hegyhátszentjakab felé vehette útját, mintha csak dézsából öntötték volna, úgy zuhogott. Sokat odagondoltunk: hol mehet most Pierre-Louis – barátként gondoltunk már rá –, van-e hol megszárítkoznia a kellemetlen nap után, talál-e kényelmes fekvőhelyre, és jó élményekkel hagyja-e majd el országunkat Szlovénia felé. Becsvölgyei beszélgetésünk angolul folyt, Kósa Ágnes volt tolmácsunk. Jó utat, Pierre-Louis!