Járványkezelésről, gazdasági kilátásokról, nemzetközi politikáról a külügyminiszterrel

– A miniszterelnök nemrég egy tévéinterjúban úgy fogalmazott: a világban munkaerő-, gyártás- és kapacitásáthelyezés, újraszervezés zajlik, s ebbe a versenybe Magyarországnak be kell neveznie. Az pedig az ön feladata, hogy a nevezést beadja, és jól is fusson. Hol tart ez a verseny, hogy állunk benne?

– Világosan látszik, hogy egy globális verseny indult meg a kapacitások újraelosztásáért. Számos helyen gyárakat zártak be, visszafogták a termelési kapacitásokat, cégek legyengültek, megszűntek, és nincs automatizmus arra nézvést, hogy az újranyitások ugyanazokon a helyeken valósulnak meg. A vállalatok is komoly nyomás alá kerültek, hogy a működésüket, termelésüket minél hatékonyabbá tegyék, azaz a vállalati struktúrákon belül is keresik azokat a helyeket, ahová érdemes több kapacitást átcsoportosítani. Mi ebbe a versenybe beneveztünk, egyebek közt a legalacsonyabb adóinkkal, a politikai stabilitással, a fejlett infrastruktúránkkal, a szakképzett munkaerőnkkel. Azt tudom mondani, hogy a versenyben Magyarország jól áll, és az új világgazdasági korszak nyertesei közé fog tartozni. Már most számos vállalattal megállapodtunk arról, hogy Magyarországra hozza a termelését, illetve szolgáltatását. Ha minden jól megy, már most pénteken egy nagy keleti vállalatot érintő bejelentést teszünk. Gyakorlatilag nem telik el úgy nap, hogy újabb magyarországi beruházást ne tudnánk bejelenteni.

– A koronavírus-pandémia második hulláma tombol világszerte. Az első hullám idején a magyar gazdaságot ereje teljében érte a járvány, és számos munkahelyvédelmi intézkedés segítette a gazdaság talpon maradását. Most milyenek a várakozások, mennyire kerülhetnek veszélybe munkahelyek a pandémia miatt?

– Ha ugyanez a válság 10 évvel ezelőtti állapotában érte volna a magyar gazdaságot, akkor nyilvánvalóan ledöntötte volna a lábáról, de e tíz év munkájának köszönhetően a magyar gazdaság életerős állapotban érkezett meg a válságba. Volt egy nagy vita arról, hogy az állam milyen módon nyújtson támogatást a gazdaság túléléséhez. Mi úgy gondoltuk, nem a túlélésre kell játszani, hanem arra, hogy a válság után legyünk erősebbek, mint korábban, és ez azt is jelentette, hogy nem a segélyekre, hanem a munkára kell alapozni a válságkezelési terveket. A segélyek csak kiszolgáltatottsághoz vezetnek, hosszú távú kiszámíthatóságot viszont a munkalehetőség ad. Ezért is döntöttünk úgy, nem azt finanszírozzuk, hogy hosszabb legyen a munkanélküli-segély időszaka, vagy magasabb legyen a segély összege, hanem azt finanszírozzuk, hogy lehetőleg minél kevesebb embernek kelljen munkanélküli-segélyt adni. Ez kifizetődött, ugyanis 904 vállalat döntött úgy a versenyképesség-növelő támogatási program első fázisában, hogy végrehajt 425 milliárd forintnyi beruházást. Erre adtunk 169 milliárd forint támogatást, 155 ezer munkahely megvédése érdekében. A beruházások, amelyek mellett elkötelezték magukat ezek a vállalatok, most zajlanak, most érkeznek az új gépek, a legmodernebb technológiák. Amikor ezek működésbe állnak, jelentős mértékben megnövekednek a kapacitások, s ez a folyamat vissza fogja vinni a magyar gazdaságot a növekedési pályára. Emellett a nagyvállalatoknak is adunk támogatást: 71, zömében nemzetközi nagyvállalat összesen 201 milliárdnyi beruházás mellett kötelezte el magát. Tehát én legalább akkora lehetőséget látok gazdasági szempontból a mostani helyzetben, mint amekkora kihívást. Ugyanis azzal, hogy szinte nincs olyan iparág, amelyben ne strukturálódnának át jelentősen az erőviszonyok, megnyílik a magyar cégek előtt a lehetőség arra, hogy a piaci résekbe be tudjanak törni.

– Ez azt is jelenti, hogy fenntartható az a tendencia, amely szerint az EU átlagánál nagyobb növekedést produkált a magyar gazdaság az elmúlt időszakban? A befektetői kedvet nem veti vissza a mostani pandémiás helyzet?

– Egy dolog biztos: aki most hajt végre beruházást, fejlesztést, most növeli a kapacitásait, most hozza az új technológiát, az hosszú távon nagyon komoly versenyelőnyre tesz szert. Ezt nyilván felismerték a vállalatok is. Itt nő meg a jelentősége a beruházási környezetnek, annak, hogy ki tud beruházási támogatást adni, ki tud jó infrastruktúrát, munkaerőt felmutatni, és mivel ezekben Magyarország jól áll, e beruházások aktivitása egyáltalán nem csökkent.

– Milyen szerepük van e folyamatban a zalai nagyberuházásoknak, például a zalaegerszegi tesztpályának és a Nagykanizsára tervezett tudásparknak?

– A járműipari tesztpályának azért van nagy jelentősége, mert a magyar gazdaság zászlóshajója az autóipar. Mintegy 170 ezer ember dolgozik az autóiparban, van 700 autóipari cég, 4 nagy gyártó, egy pedig most építi a gyárát. Ugyanakkor az is világos, hogy az autóipar egy teljesen új korszakba lép át, a világjárványtól függetlenül. Az új autóipari korszakban a hagyományos meghajtás helyett az elektromobilitás kerül előtérbe, valamint kezdenek megjelenni a digitális technológiák, így az önvezető autók. A zalaegerszegi tesztpálya üzemeltetése Magyarországot egy olyan magas polcra helyezi, amely lehetőséget ad nekünk arra, hogy a hagyományos autóipari korszakban felépített kiváló pozíciónkat átmentsük a modern autóipar korszakára is. Ami pedig a nagykanizsai science parkot illeti, annak azért van nagy jelentősége, mert a magyar gazdaság dimenzióváltása is zajlik mindeközben, s ez is elindult már a világjárvány előtt. Ennek lényege az, hogy a termelés­alapú gazdaságból a tudásalapú gazdaság irányába tartunk, azaz a kutatás-fejlesztésre, magasabb hozzáadott értékre, magasabb színvonalú technológiára egyre nagyobb szerep hárul a gazdasági működés során. A tudásparkok létrehozása biztosítja, hogy az ilyen magasabb dimenziójú gazdasági működéshez szükséges környezet,

illetve munkaerő rendelkezésre álljon.

– A járvány elleni védekezés sikeressége kulcsfontosságú úgy gazdasági, mint egészségvédelmi szempontból. Amikor ön legutóbb Genfben járt a WHO-nál, utána azt nyilatkozta, hogy az Egészségügyi Világszervezet elismeri és nagyra becsüli Magyarország teljesítményét a védekezésben. Ön szerint jelenleg mennyire hatékony ez a védekezés, mit kell tenni még annak érdekében, hogy kedvezőbben alakuljanak a járványügyi adatok? A napi jelentések arról szólnak, hogy a járványhelyzet súlyos…

– Európában a helyzet egyre romlik, ez kétségtelen. A számok sokkal durvábbak, mint voltak tavasszal. Látszik, hogy néhány országban gyakorlatilag kontroll nélküli fertőzöttségi növekedés van. Kötelességünk az egészségügyi rendszer felkészítése, ez Magyarországon megtörtént, 16 ezer lélegeztetőgépet vettünk, kialakítottuk a szükséges ágykapacitást és a működési rendet. Az államnak nemcsak azt kell garantálnia, hogy senki nem marad ellátatlanul, hanem azt is, hogy az ország működőképes maradjon. Két lehetőség van: vagy belül szigorít a szabályokon, vagy a határon. Mi az utóbbit választottuk, a járvány utánpótlás-útvonalait szeretnénk elvágni, de legalább megnehezíteni. Ezért döntöttünk szeptember elején arról, hogy külföldiek nem jöhetnek be Magyarországra, a magyarok külföldről történő hazatérése esetén pedig karanténkötelezettség van, mert így lehet a leginkább biztosítani azt, hogy súlyos nehézségeket okozó belső szigorítások nélkül lehessen kitartani a járványidőszakban. Mi azt szeretnénk, hogy az iskolákat ne kelljen bezárni, a gazdaságnak se kelljen leállnia, és eleget tudjunk tenni az emberek azon akaratának, amelyet a nemzeti konzultációban világosan megfogalmaztak, azaz hogy Magyarországnak működnie kell.

– Térjünk át nemzetközi politikai kérdésekre, így az Amerikai Egyesület Államokkal fennálló kapcsolatainkra, amelyekben furcsa kettősség tapasztalható. Egyrészt a jelenlegi republikánus Trump-­adminisztrációval láthatóan jobb, szorosabb partnerséget alakított ki a magyar kormány, másrészt az amerikai elnökválasztási kampányban a demokraták részéről gyakran negatív példaként, amolyan fekete bárányként emlegetik hazánkat, Lengyelországgal együtt. Miért válhatott két közép-európai állam kampánytémává, és mi a problémája Joe Biden demokrata jelöltnek és stábjának Magyarországgal?

– Az jól látható, hogy mindazok a kormányok, elnökök, politikai vezetők, akik szembemennek a liberális mainst­reammel, a nemzetközi liberális média támadásainak fókuszába kerülnek... Donald Trump is egy liberálisnak nehezen nevezhető patrióta politikát folytat, ami látványosan, készakarva megy szembe a liberális mainstreammel, és ezért a liberális média, a liberális politikai elit, az NGO-világ folyamatos politikai támadás alatt tartotta őt a négy évben. Nálunk és Lengyelországban is ugyanez a helyzet. Patrióta kormány van, amely stabil, amely nem az NGO-k és a nemzetközi média igényeinek kielégítésére törekszik, hanem az emberek akaratát hajtja végre, nem a szélsőséges liberális ideológiákra, hanem a keresztény értékekre alapozza a kormányzását, és sikeres. Ez a „csomag” így megemészthetetlen a liberális mainstream számára, és ezért szembesülünk nap mint nap a támadásokkal. Az amerikai ügyhöz az is hozzátartozik, hogy a Barack Obama által vezetett demokrata adminisztráció alatt a rendszerváltoztatás óta történelmi mélypontra került a két ország közötti politikai kapcsolatrendszer, hiszen nyílt politikai beavatkozások történtek a magyar belpolitikába. Emlékezhetünk a kitiltási ügyre, vagy arra, hogy az amerikai nagykövetség akkori vezetője önfeledten vett részt az ellenzéki tüntetéseken. A Trump-adminisztráció alatt viszont a történelmi csúcsára ért a politikai kapcsolatrendszerünk, és nyilvánvalóan ezt a demokraták is érzékelik, és nem kedvelik ezt a szituációt. Természetes, hogy ezek után mi a jelenlegi elnöknek szorítunk.

– Támadás időnként kelet felől is jön, most éppen Kijev azzal vádolja önt, hogy beavatkozott a helyhatósági választásokba. Ez is a nemzetközi politikai küzdelem megnyilvánulása, vagy a kárpátaljai magyar kisebbség törekvéseire adott reakció? Egyáltalán, Ukrajnának most mi a fő kifogása?

– Ukrajnában teljesen egyértelműen megsértik a magyar kisebbség jogait az oktatás, a nyelvhasználat, a kultúra vonatkozásában. Cinikusan olyan törvénymódosításokat hajtanak végre, amelyek egyre rosszabb helyzetbe hozzák a magyar közösséget; egyre kevésbé használhatják a nyelvüket és élhetik meg a magyarságukat. Közben, amikor baj van, akkor számítanak ránk. Amikor 50 lélegeztetőgépet kellett átadnom személyesen a külügyminiszternek és a kárpátaljai kormányzónak néhány héttel az önkormányzati választás előtt, az nem számított a belpolitikába történő beavatkozásnak. Sem az, hogy mi vagyunk gyakorlatilag az egyetlenek, akik engedik az ukrán állampolgárokat tranzitálni Nyugat-Európa irányába. Ez egyes elemzők szerint összefüggésben van azzal, hogy a kormányzó párt leszerepelt az önkormányzati választásokon, és ebből fakad egy frusztráltság, amit megint a magyarokon élnek ki. Nem tudom, hogy ez teljes mértékben igaz-e, de egy dolog biztos: mi a jó együttműködésre törekszünk Ukrajnával, mert Kárpátalja sikeressége közös magyar és ukrán érdek. Én azt szeretném, ha az ukránok megértenék, hogy sokkal jobb jóban lenni egymással, mint rosszban. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországra – EU- és NATO-tagként – szükség van a konszenzus kialakításához mindkét szervezetben ahhoz, hogy Ukrajnát közelebb engedjük akár az EU-hoz, akár a NATO-hoz. És egy-egy ilyen döntés, amelyet most hoztak, arra enged következtetni, mintha erről a támogatásról lemondanának. Mi természetesen továbbra is azon leszünk, hogy jó legyen a kapcsolat, a kárpátaljai magyarok mindenben számíthatnak ránk.

Kapcsolódó cikkeink:

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/nehez-idoszakban-hoztak-bator-dontest-nagykanizsan-jart-szijjarto-peter-4631227/?fbclid=IwAR38K5CSKLWpm03FPeMAdsv5wBTMRZ0UDoSGI6cmJ06AlkKj0QIhKcTDSEU

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-kormany-tobb-mint-200-millio-forinttal-jarul-hozza-tungsram-beruhazasahoz-4631830/?fbclid=IwAR3pYY0EKUMxmqL5aqYuxbGEEQLVP-7cAep5pEq2dPlbLlrYQfQkmmZEwRU