Tekenyén talált otthonra a német férfi

Kíváncsiak voltunk, ki ő, és mit csinál Tekenyén? Tamás a bemutatkozást a gondozott udvar végén kialakított lőtérnél kezdte. A különböző figurák és céltáblák mellett filmvetítésre alkalmas vászon van kifeszítve, a reflektoroknak köszönhetően pedig éjszakai íjászatot is lehet rendezni. Az egykori istállóból szépen kialakított helyiségben minden korosztálynak megfelelő íjak és tartozékok láthatók, mellette van a javítóműhely. Itt mérlegeli, szabályozza a nyílvesszőket, javítja a célfigurákat a fajdkakastól az őzig. Külön helyiség a társalgó, alkalmanként egy-két vendég is alhat ott.

Tamás 59 éves, nem beszél magyarul, de ragaszkodik a magyar megszólításhoz. Elmondta, hogy Stuttgart környékén élt, eredetileg autószerelő a szakmája, a katonaság után 30 évig kamionozott, egész Európát bejárta. Arra a kérdésre, hogyan került ide, azt válaszolta, hogy sokat keresgélt az interneten, több települést is megnézett Magyarországon, és amikor Tekenyére érkezett, azonnal érezte, hogy itt van otthon. Október 15-én volt éppen három éve. Kötődése Magyarországhoz nem véletlen: nagyszülei, szülei Ürömről lettek kitelepítve 1946-ban. Dédnagyapja kőfaragó volt, Olaszországból jött még a budapesti nagy építkezések idején, anyai ágon pedig úgynevezett dunai svábok voltak.

Évtizedekig futballozott, majd egy baleset után pár évig sportvezető volt egy egyesületnél. Kiábrándult a labdarúgásból, mert látta, hogy egyre inkább csak a pénz számít. Egyévi szünet után Németországban találkozott az íjászattal, de intenzíven csak Magyarországon kezdett vele foglalkozni. A Tekenye körüli változatos, szép terepen kialakított két pályához (parcours) a területet ismerősök bocsátották rendelkezésre.

– Azon gondolkozom, hogy egy kis egyesületet alakítok, de addig is a tekenyei gyerekeknek nagyon szívesen csinálnék hetente néhány órás képzést, gyakorlatot. Állandó vendégeim a körmendi, celldömölki klub tagjai, Sümegről most kezdenek járni hozzám – meséli.

Az idei utolsó csapatversenyt október 31-én rendezte Tekenyén. Ezen 25 csapat vett részt Kecskeméttől Sopronig. Zalából Cserszegtomaj, Hévíz, Nagykanizsa, Zalaegerszeg és Zalaszentgrót íjászai jöttek el.

Beszélgetésünket a következő mondatokkal fejezte be: – Visszajöttem a gyökereimhez. Mint mondtam, véletlenül találtam rá a falura, de az első naptól kezdve jól érzem magam itt. A tekenyei emberek nagyon barátságosak és segítőkészek, élükön Zsuzsa (Sinka Imréné) polgármester asszonnyal. Életem legjobb döntése volt Magyarországra, Tekenyére jönni – zárta a beszélgetést Thomas Fischer.