Vízkereszt napja van, véget érnek a karácsonyi ünnepek

Ma ünnepeljük a napkeleti bölcsek, azaz a háromkirályok, Gáspár, Menyhért, Boldizsár érkezését. Az ünnep első jelentése utal arra, hogy a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre. Máté evangéliumában olvassuk: „bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe”, a betlehemi csillag által vezérelve, hogy az újszülött kis Jézusnak kifejezzék hódolatukat: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az igaz Istennek és mirhát a szenvedő Emberfiának, a Messiásnak. Az ajándékok előrevetítik Jézus titulusait, amikkel az evangéliumban találkozunk.

A vízkereszt második evangéliumi története szerint Jézus elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte őt. Ekkor a mennyei Atya szózata kinyilatkoztatta: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik”, és a Szentlélek galamb képében alászállt Krisztusra, azaz a teljes Szentháromság kinyilatkoztatta önmagát az emberiség előtt.

E napon a víz megszentelése is fontos helyet kap, jellemzően a szentmise elején. Innen származik az ünnep közismert elnevezése. Ezt a szent hagyományt őrzi a bizánci egyház is, kettős formában. Az előesti vízszentelés a görögkatolikus egyházban a templomokban történik, január 6-án pedig a folyókhoz is kimennek, hogy megszenteljék azok vizét.

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta. E cselekedettel kinyilvánította isteni erejét, s Isten megmutatta dicsőségét, hogy az embernek segíteni akar, meg akarja menteni és meg akarja váltani őt.

Vízkereszthez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során. A karácsonyi ünnepkör zárultával, ekkor indul a házszentelések időszaka s kezdődik a húshagyó keddig tartó farsang, azaz a meghittség helyébe a vidámság lép, ezért is szokás ma lebontani a karácsonyfát, s ezzel elengedni az óévet és ünnepelni az újat.