Növényeket telepítenek, keresztutat építenek a zalapatakai templomnál

Horváth István Sándor plébános lapunknak elmondta: ezek a munkák egyrészt ba­leset-megelőzési célt szolgáltak, ugyanakkor az is szándékukban állt, hogy a két szakrális épület közötti teret átalakítsák. Ezt részben a helyi lakosok, az egyházközségi tagok közreműködésével szeretnék megoldani, erről folyamatosan egyeztetnek is egymással.

– A zalapatakai Szent Anna-­templom viszonylag jó állapotban van, hiszen 1994-ben előbb belül, majd kívül is restaurálták – mondta Horváth István Sándor. – Az épület környezete azonban már közel sem optimális, hiszen olyannyira körbenőtték a fák, hogy szinte teljesen eltakarták. Azzal, hogy kivágattuk őket, megnyitottuk a teret, megteremtettük a lehetőségét annak, hogy új funkciót kapjon.

István atya elmondta, nemcsak a veszélyessé vált fákat távolították el, de a sövénykerítésre is hasonló sors vár, ezzel még inkább azt jelképezik, hogy a templom környéke nyitott tér, amely hívogatja, befogadja a híveket. A növényzetet cserjékkel, alacsonyabbra növő díszfákkal, virágokkal pótolják. A plébános tervei közt egy keresztút kialakítása is szerepel, ez utóbbi a telek nyugati oldalán vezetne a Kossuth utcai járdától a templomig. A keleti oldalon pedig a hívek számára parkolóhelyeket szeretnének kialakítani, hisz a Szent Anna-­templomban kétheti rendszerességgel tartanak miséket.

Az egykor önálló településnek számító, de ma már Zalalövő részét képező Zalapataka templomának építését Nagy György kúriai bíró és helytartótanácsi ítélőmester kezdte meg 1747-ben, majd miután a következő évben elhunyt, a munkálatokat özvegye, az ugyancsak nemesi származású Lada (más források szerint Luda) Anna Zsófia fejezte be 1749-ben.

A tornyot Nagy György fivére, az 1706 és 1756 között élt Mihály, Zala vármegye alispánja építtette, tehát a térségünk nemesi famíliái közé tartozó szalapatakai Nagy családnak meghatározó szerepe volt a templom létrejöttében. Az épület korabeli kialakításáról az 1801-ben megtartott visitatio canonica, azaz püspöki látogatás kapcsán született feljegyzés. Ebben azt írták: a Szent Anna-­templom hosszúkás formájú, boltozatos, téglából épült, s fazsindellyel fedett. A Szűz Mária édesanyjaként ismert név­adó tiszteletére készített főoltár mellett két mellékoltára is van, az egyik a Szent Kereszt, a másik Szent Flórián tiszteletére készült.

Kórusa van fából van, orgonája nincs. Legjelentősebb, 300 fontos harangját a fentebb már említett Nagy György vette saját pénzén, a második legnagyobbat – ami 200 fontot nyomott – a templomot építtető Nagy testvérek földbirtokos unokaöccsének, Péternek az özvegye ajándékozta, míg egy harmadikat, egy 150 font ­súlyút a falu lakói szereztek be. A templom alatt található a Nagy család sírboltja.

A templom idővel több átalakításon is átesett, a XIX. század második felében re­noválták, kórusa ekkor kapta meg az orgonát. 1908-ban ismét felújították, cseréppel fedték be, a sírbolt bejáratát pedig befalazták. Eredeti harangjait az I. világháborúban elvitték, s be is olvasztották. A jelenlegi harangokat 1935-ben, Sopronban készíttették a közigazgatásilag akkor már tíz éve Zalalövőhöz tartozó község lakói.

A zalapatakai templomhoz képest az egykori budafai iskolából kialakított, szintén Szent Anna nevét viselő kápolna – ahol a pandémiás időszak alatt felfüggesztették a szentmiséket – sokkal rosszabb állapotban van, Horváth István Sándor szerint ahhoz, hogy újra megnyithassák a hívek előtt, az épületet fel kell újítani. A kápolna körüli területet viszont addig is ugyanúgy megnyitják, mint ahogyan azt a zalapatakai városrész templománál teszik.