Mégis kiből lesz az állatkínzó?

A központ vezetője, Vetter Szilvia invitálta lapunkat az egyetem online képzésén való részvételre, ahol az állatbántalmazó személyisége volt a téma jogi, pszichológiai és kriminológiai szempontból.

A képzés elején dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora arra emlékeztetett, aki nem tiszteli az állatokat, az az embert és az életet sem tiszteli. Az egyetemen 2017-ben lett kötelező tárgy az állatvédelem. A hallgatók 52 országból érkeztek, kétharmaduk idegen nyelven tanul.

Tudományosan bizonyított tény, hogy az állatkínzás és az emberekkel szembeni erőszak összefügg. Nem véletlen, hogy a sorozatgyilkos személyiségben, „bűnözői karrierjében” megjelenik az állatkínzás – mondta előadásában dr. Vetter Szilvia, a központ vezetője. Kultúránként és koronként eltér, hogy kit tartunk állatbántalmazónak. Míg Spanyolországban komoly hagyomány a bikaviadal, máshol büntetendő cselekmény. A szakember egyik tanulmányában kimutatta, hogy a jóléti országokban fejlettebb az állatvédelmi szabályozás. Érdekesség továbbá, hogy nemcsak az éheztetés, korbácsolás minősül annak, hanem például a kedvenc kutya tetoválása vagy a macska bundájának festése is. Jogi értelemben állatkínzás az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, illetve olyan bánásmód, ami tartós félelmet és egészségkárosodást okozhat. Az 1998-ban megjelent állatvédelmi törvény kimondja, hogy az állatok érezni, örülni, szenvedni képes élőlények. 2004-ben az állatkínzás mint bűncselekmény jelent meg a büntető törvénykönyvben, amit később szigorítottak, bővítettek. Az elkövető akár kettő vagy három év börtönbüntetést kaphat, ha az állatot elpusztítja, vagy maradandó egészségkárosodást okoz neki. Érdekesség, hogy a bántalmazó cselekmény sokakból szélsőséges válaszreakciót vált ki, amivel a közösségi oldalakon is találkozhatunk.

S hogy kiből lesz állatkínzó? A kérdésre Kitanics Márk klinikai szakpszichológus így felelt.

– Szinte mindenki követ el állatkínzást élete során, akár tudatos, akár nem, s nem biztos, hogy emlékszünk rá – mondta a szakember. – Az optimális agressziószint egyfajta evolúciós előnyt biztosít számunkra. Az agressziónak különböző típusai vannak, ami lehet építő és romboló. Az állatkínzás hátterében sok minden állhat. Az antiszociális személy nem érzi át mások szenvedését, a szadista örömét leli az áldozat gyötrésében, az elmebeteg nem a maga ura, aki pedig mentálisan hanyatlik, feledékeny, az másképp látja a világot. A hiányos szocializáció ugyancsak meghatározó, ugyanis a gyerek azt követi, amit a szülőtől lát.

Miklósi Ádám etológus többek között arról szólt, hogy a gyerekek számára szinte természetes az állatok, a környezet védelme. Egy kísérletben a megkérdezett fiatalok többsége a süllyedő hajón lévő kutyákat mentette volna inkább, nem az embereket. Az ember iránti morális elköteleződés felnőtt korban jelenik meg. Munkája során több kollégájával együtt megfogalmazódott a szülői gondoskodás hipotézise az emberi evolúcióra vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a minta láttán a gyermeknél korán megjelenik a gondozó viselkedés. Nagyon fontos tehát a megfelelő szociális környezet. A gondoskodó magatartás egyébként nagyon jól elsajátítható. Az ELTE egyetemi oktatója abban látná a megoldást, ha az állatkínzókat nemcsak büntetnék, hanem kötelezően előírt gondoskodási tréningekkel rehabilitálnák.

Lorászkó Gábor igazságügyi állatorvos szakértő több száz ügyet tekintett át, ami alapján különféle csoportba osztotta az elkövetőket. A szakember szerint aki agresszív volt és nem bánta meg súlyos tettét, azt büntetni kell. Aki tudatlanságból és közönyből bántalmazott, azt segíteni és tanítani kellene a megfelelő állattartásra. Az egyszer hibázó, megbánást tanúsító, általában iskolázott elkövetőket ugyancsak támogatni kell abban, hogy többé ne hibázzanak. Az állatvédő civil szervezetek önkénteseinek több feladatot adna annyiban, hogy ne csak az állatokat védjék, hanem az elkövetőknek mutassák meg a jó példákat, kényszerítsék ki a megfelelő állattartási körülményeket.

A bűnügyi profilozó Ráth Éva igazságügyi nyomszakértőként dolgozik a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságon. Mint mondta, egy bűnügy helyszínén nemcsak a látható nyomok árulkodnak. Példának hozta, hogy az FBI viselkedéselemző egységének tagjai szinte belelátnak az elkövető fejébe. Ahhoz, hogy leszűkítsük a sorozatgyilkosság – és egyben az állatkínzás – elkövetőinek körét, meg kell őt határozni, mint „ismeretlen személyazonosságú egyént”. Az állatkínzót sok esetben extrém megaláztatás éri gyermekkorában, s pont azzal kompenzál, hogy a gyengébbet bántja. Kiss Anna kriminológus az indítékokat kereste, és az állatkínzó személyiségét kutatta. A szakember lehetséges oknak említette a haragot, a megalázást, a hatalom gyakorlását, a nyereségvágyat vagy a szadizmusra való hajlamot. Feltételezhető, hogy az állatkínzóknál pszichofiziológiai zavar áll fenn, de ezt a megállapítást még nem támasztják alá széles körű kutatások.

Novák Ferenc iskolaiagresszió-specialista az állatkínzó gyerekek motivációját vizsgálta. A gyermek testi és lelki okok miatt lehet agresszív, s ezt a pedagógusoknak először fel kell ismerniük, különben rosszul és hiába nevelnek. Az agresszív gyerek nem tud tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni. Többféle eszközzel lehet visszaterelni a megtévedt gyereket a helyes útra, például célok meghatározásával, a szabálytisztelet megtanításával, az empátia kialakításával (akár terápiás állatokkal).

A pszichológus Flieagauf Gergely – aki egyébként az Európa Tanács kínzásmegelőzési bizottságának tagja – a börtönök világába, az ott tapasztalt kínzási módszerekbe engedett bepillantást. Azt vizsgálta, mi történik akkor, amikor egy állatkínzó rács mögé kerül.

Ózsvári László oktatási rektorhelyettes a nap végén összegzésképpen elmondta, a tudományos alapokon nyugvó állatvédelem a laikus számára is könnyen érthető és érdekes lehet. Jó lenne, ha ebben a témában a megelőzésen lenne a hangsúly.

Vetter Szilvia, az Állatvédelmi Központ intézményvezetője végül hozzátette: az állatbántalmazás kérdését mindenképpen komplexen és folyamatában kell vizsgálni.