2021.07.05. 07:00
Film készült Szabó Győző színész Toxikoma könyvéből
„A drogos mindig drogos marad, legfeljebb húsz éve szünetet tart”, mondja az egykori heroinfüggő színész. Herendi Gábor új filmje, a Szabó Győző önéletrajzi írásán alapuló Toxikoma az első Magyar Mozgókép Fesztiválon debütált.
Molnár Áron (balra) alakítja Herendi Gábor filmjében a húsz éve még drogfüggő, ma már tiszta Szabó Győzőt (jobbra). A veszprémi filmfesztiválon az Óváros téren Fotók: Magyar Mozgókép Fesztivál
Fotó: PESTHY MARTON
A filmfesztivál szervezői nem hagyták magukra a nézőket a múlt héten csütörtök este Veszprémben vetített film súlyosan letaglózó élményével, másnapra a művészek mellett szakemberek bevonásával létrejött kerekasztal-beszélgetés nézett a drogfüggőség mögé. Mi is ott voltunk.
Herendi Gábor rendező, Szabó Győző színész, író, producer, Molnár Áron színész hármasa dr. Herczog Csillával és dr. Kígyós Tamással, a Pannon Egyetem Társadalomtudományi Intézetének és Gazdasági Karának tanáraival egészült ki, akik a közönség kitartó figyelme mellett keresték a választ, milyen lehetősége van a közvetlen környezetnek és a társadalomnak a drogfüggők támogatására, kilábalásuk segítésére.
Több helyütt is olvashattuk, hogy a Valami Amerika forgatására Szabó Győző anyaszínháza (a budapesti Katona József Színház) csak azzal a feltétellel engedte el a színészt, ha előtte bevonul az elvonóra és végigcsinálja a terápiát, amit már évek óta halogat.
„A Toxikoma tehát szerves előzményként közvetlenül kapcsolódik a Valami Amerikához” – nyilatkozta a rendező. Közben a szóban forgó filmet kedvelők nem vehették észre, hogy a forgatások milyen feszültségben teltek az Ákos figuráját alakító Szabó Győző droggal folytatott küzdelme miatt.
Ez a momentum rávilágít, akkor mutatkozik esély a szertől, ez esetben a herointól való megszabadulásra, ha törődő közeg veszi körül az érintettet. Szabó Győző húsz év távolából is meghatottan emlékezett viszsza: Zsámbéki Gábor, a színház vezetője saját kocsiján vitte- hozta őt a Lipótmezőre és onnan a forgatásra.
- Felhívtam Imrét, kértem, beszéljen velem mint orvos az orvossal, hiszen fogorvosi diplomám van – mesélte Herendi Gábor. Kérte dr. Csernust, legyen őszinte: nem esik kútba a Valami Amerika, ha bíznak Győzőben? A közismert, akkor már Szabó Győzőt kezelő pszichiáter kifejtette, a színésznek szüksége van az önbizalma helyreállításához Ákos szerepére, ne vegye el tőle, hanem bízzon kettejükben Herendi. Így történt.
Ezért mondhatja a húsz éve tiszta Szabó Győző, hogy három fontos ember nem engedte el a kezét, s ez alapozta meg az elhatározást. A Toxikoma film nem véletlenül helyezi a Szabó-Csernus kettősre a fókuszt, miközben a magyar pszichiátriai intézetek sanyarú körülményeit is felvillantja.
-Húsz éve, amikor a színházban játszottam, a sminkes alapozóval és púderrel fedte el a karomon a tűszúrások helyét. A film tartalmazza ezt az életelemet. Sírtunk a forgatása alatt, hiszen ugyanaz a sminkes kolléga púderezte az engem játszó Áron kezét.
A beszélgetés során szóba került másfajta, jobb függőség is, hiszen valamilyennel mindannyian élünk. Például Molnár Áron saját bevallása szerint a politika és a sport megszállottja. Előbbi a fejlett igazságérzettel és a felelősségvállalással van kapcsolatban.
- Győzővel barátok vagyunk, ha ő rám szól, hogy túlzásba esem a dolgok felháborodott figyelését illetően, akkor előbb nem fogadok szót, aztán meg mégis – fejtette ki a fiatal színész, akit ismerhetünk a Vígszínház korábbi igazgatója körül kialakult konfliktus történéseiből is.
Szabó Győző is sportra váltotta az addikciót, jelenlegi félelme pedig az, hogy a fiai (11 és 3 évesek) túl közel kerülnek a social mediához, beszippantja őket a közösségi háló.
- Én a napokban beleejtettem a telefonomat a Balatonba, most érzem, milyen nagy és szép szabadság szakadt rám ezzel – utalt korunk legmeghatározóbb függésére. A beszélgetés oldott hangvétele persze nem fedte el a film lényegét. Szabó Győző elmondta, azért vett részt a munkában, minden előkészítési fázisban és csaknem az összes forgatási napon, mert valódi történetet szeretett volna a nézők elé tárni.
„A könyv megírása belső késztetés volt, a filmet már nem csak én forszíroztam. Úgy voltam vele, a drog elvett az életemből tíz évet, a filmmel visszaszerezhetek valamit az elvesztegetett időből” – nyilatkozta korábban.
Azt sem titkolta a nyírbátori származású színész, mivel nem végzett színművészetit, küzd a kisebbségi érzésekkel.
„Főszerepet játszottam a rendszerváltozás utáni tíz legnézettebb magyar film közül ötben, a Valami Amerika három részében, a Magyar vándorban meg a Kontrollban. És mégis.” (Lehetséges, hogy itt kell keresnünk a droghoz nyúlás okait? Hiszen szakmailag sikeres volt, szép családdal a háta mögött. Ma már 24 éves a lánya, aki megbocsátott apjának a nem túl szép gyermekkorért.)
A szakemberek szerint ok lehet az önkontroll gyengesége, a szenzoros élményvágy, az autoriter apa és a hideg anya gyerekkori lenyomata, a szeretetérzet keresése, a pozitív megerősítések hiánya. A drogról ma alig lehet beszélni, de attól még nagyon is jelen van, szögezték le az egyetemi oktatók, akik a Toxikomát beépítik médiaoktatási programjukba. És végül a mindenütt jelen lévő zalai szál: „Annak idején a legendás zalaszentgróti színjátszó táborban egy este páran elkezdtünk dobolni, hajnalra már csak ketten maradtunk. Szia, mondom a srácnak, Szabó Győző vagyok. Helló, én meg Kamarás Iván.” Azóta is tart a barátságuk.