Elismerést vehetett át dr. Nád Márta és dr. Hámori Zsolt

A két szakember a pandémiás időszak őszi korlátozásai miatt csak a minap vehette át elismerését a Szőlőskert Étteremben dr. Kiss Ferenctől, a MOK zalai elnökétől. Az orvoskamara megyei szervezete 2010-ben alapította a díjat a kimagasló eredménnyel, magas színvonalon, példaértékűen tevékenykedő orvosok elismeréséül. S hogy miért pont Szent Kozmáról és Szent Damjánról nevezték el? Az említett szentek ikertestvérek voltak, akik a gyógyítást választották élethivatásul. Nemcsak ingyen gyógyítottak, hanem a gyógyírt is ajándékba adták a betegeknek. Keresztények lévén a betegek testi gondjai mellett lelki problémáikkal is foglalkoztak. A szíriai Cirusban szenvedtek mártíromságot 303-ban a diocletianusi üldöztetések alatt.

Elismerése kapcsán a 71 esztendős, de még ma is hihetetlenül aktív dr. Hámori Zsolt címzetes főorvos, háziorvos lapunknak azt mondta: nem gondolja, hogy méltó lenne rá, hiszen „csak” a munkáját végzi, semmi mást.

– Úgy vélem, valamennyi kollégám a legjobb tudása szerint, a betegek érdekeit szem előtt tartva tevékenykedik nap mint nap, ebben pedig nincs semmi különleges – fogalmazott szerényen a háziorvos, aki nyugdíjasként is folyamatosan helyettesít a város minden olyan háziorvosi körzetében, ahol arra van szükség, sőt, egy ideje a hajléktalanszállón is rendel. – Tősgyökeres kanizsai vagyok, 200 évre vissza tudom vezetni a családom, melynek tagjai közül csak egy nagybátyám volt orvos, akivel alig-alig találkoztam. Tehát nem az ő példája lebegett a szemem előtt, amikor a pécsi orvosegyetemre jelentkeztem. Igazából csak azért döntöttem az orvosképzés mellett, mert a gimnáziumi évfolyamomból többen is oda mentek. Semmi más nem motivált, akkor még igazán nem is tudtam, mit akarok kezdeni magammal. Persze, az egyetemen aztán hamar megjött a hivatástudat…

Dr. Hámori Zsolt általános orvosként végzett 1973-ban, majd szülész-nőgyógyásznak készült, tetszett neki, hogy ebben a szakmában két tudományterület, a belgyógyászat és a sebészet egyesül. Azt a folyamatot pedig a világ legnagyobb csodájának tartja, ahogy eljut a gyermek a fogantatástól a születésig. A jelesre abszolvált szakvizsga után a nagykanizsai kórházban, a szülészeti-nőgyógyászati osztályon helyezkedett el, de onnét rajta kívülálló okok miatt végül nyolc év után eljött. Pedig amit elért, az volt számára álmai netovábbja, ahogy mondja, még ma is érzi az orrában a szülőszoba jellegzetes szagát, és gyakran álmodik is pályafutása kezdeteiről.

– Valójában mindig szabadságra, függetlenségre vágytam, a magam ura akartam lenni, amolyan magányos farkas voltam, ezért nem folytattam valamelyik másik kórházban a pályafutásom, hanem 1981-ben kijöttem háziorvosnak – folytatta a szakember. – Ennek most már 40 éve, amiből 35 évet a Jókai utcában, a saját praxisomban teljesítettem. Szintén több mint 35 évet töltöttem el az alapellátás ügyvezető orvosi posztján is, többek között szakmai tanácsadást, az ügyelet szervezését végeztem. Miután nyugdíjba vonultam, ugyan a praxist odahagytam, de helyettesítéseket továbbra is vállalok, például a volt körzetemben is. Illetve saját rendelést viszek a hajléktalanszállón, ami külön világ. Itt a páciensek között szinte nincs is egészséges, nagyon sok a szív- és légzőszervi betegséggel, ízületi problémákkal küzdő ember, van, aki drogozik. Sajnos nehezen fogadnak el bármit is az orvostól, úgy látom, ők csak a mának élnek és nem foglalkoznak a holnappal, ami nagy baj. Hozzáteszem, ez a sajátosság valamilyen formában jelen van a biztos egzisztenciával rendelkezők körében is: a gyógyszert, amit felír nekik az ember, még általában beszedik, de az életmódváltással kapcsolatos tanácsokat már kevesen fogadják el. Pedig – ahogy fogalmazott – a láb mindig kéznél van.

Dr. Hámori Zsoltnak meggyőződése: fittségének, szellemi frissességének titka – amellett, hogy természetesen genetikai háttere is van annak, hogy nem elhízott, mert családjában senki sem volt az –, hogy mindennap 5 kilométert gyalogol. Amikor Kiskanizsán helyettesített, akkor az ottani rendelőhöz is gyalogszerrel jutott el a városból. Emellett szintén naponta úszik is az uszodában.

– Ki mutasson példát a betegeknek, ha nem az orvos?! – tette fel a kérdést. – Rengeteget köszönhetek a fizikai aktivitásnak, enélkül ebben a korban már nem bírnám a sok munkát. S ameddig bírom (és nem küldenek el), csinálom.

A másik kitüntetett, dr. Nád Márta, a Kanizsai Dorottya Kórház csecsemő- és gyermekgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa a kitüntetést fontos visszajelzésnek érzi, melyre egy általa tisztelt közösség tartotta érdemesnek.

– Úgy vélem, hogy az elismerés rajtam keresztül mindazoknak szól, akik az orvosi pályámon támogattak – jelentette ki. – Köszönettel tartozom azoknak a kollégáimnak, munkatársaimnak, akikkel a hosszú évek során egymást segítve, ösztönözve együtt dolgoztunk és dolgozunk most is. A díj természetesen kötelezettséget is jelent a jövőre nézve, aminek szeretnék megfelelni.

Dr. Nád Márta életének fontos állomásai, fordulói három meghatározó helyszínhez kötődnek. Gyermekkora csodája a Balaton volt. Balatonkeresztúron nőtt fel egy szeretetteljes, szorgalmas, vallásos családban. Az összetartó nagycsalád és a falusi emberek őszinte barátsága, nyíltsága identitást és tartást adott neki későbbi életére.

– Sőt, abból a közegből hoztam az emberekkel való törődés vágyát is – folytatta a főorvos. – Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykanizsán, az egykori Landler Jenő Gimnáziumban végeztem. Itt érlelődött meg bennem és vált erős elhatározássá, hogy orvos leszek. Az életem következő fontos helyszíne Szeged volt, itt töltöttem egyetemi éveim. A tanulmányaimat nagyon komolyan vettem, mindent meg akartam tanulni, hogy jó orvos lehessek. Ma már tudom, hogy talán ennél még fontosabb volt tanítómestereim szerepe, illetve a kollégák inspiráló szakmai és segítő emberi közössége. Az egyetemen a gyermekklinikán éreztem magam a legjobban, a gyermekgyógyász kollégák voltak a legszimpatikusabbak, ezért ösztönösen a gyermekgyógyászatot választottam. 1978-ban visszatértem Nagykanizsára, itt kezdtem orvosi munkámat. Hűséges típus vagyok, a nagykanizsai kórház volt az első és azóta is egyetlen munkahelyem. A szakmai ranglétrát végigjárva, 2011 óta vezethetem a Kanizsai Dorottya Kórház csecsemő- és gyermekosztályát. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a mögöttem hagyott évtizedek alatt mindvégig velem maradt a munka öröme és a hivatás szeretete, ez, azt gondolom, a sors nagy kegye. Középiskolai tanár férjemmel két gyermeket neveltünk fel, lányunk bölcsész, fiunk pedig közgazdász lett. A kikapcsolódást a közös családi programok, utazások adják. A pályám végéhez közeledve készülök vissza Balatonkeresztúrra, ott szeretném eltölteni nyugdíjas éveim. Végül, de nem utolsósorban: szeretettel gratulálok dr. Hámori Zsolt kollégámnak munkásságához és kitüntetéséhez.