Mit tegyünk, ha a szomszédunkban prostitúció folyik?

Nagykanizsai olvasónk azzal kereste meg lapunkat, hogy a 10 emeletes társasházban, melyben él, tűrhetetlen állapotok uralkodnak, mert az egyik lakást prostituáltak használják "vendégfogadásra". Panaszát (mely természetesen, több lakó panasza is) így foglalta össze levelében:

"Körülbelül egy éve az alattunk lévő lakásba új albérlő jelentkezett be, aki valójában nem itt lakik. Feltűnt a lakóknak és nekünk is a megnövekedett forgalom, a gyakori hangzavar, a sok idegen, luxusautók a parkolóban, heti váltásban különböző nők, akik ki-be járnak... Hamar rájöttünk, hogy prostituáltak. A beton viszi a hangot, mint a szél, volt itt verés, üvöltés... Az ingatlan tulajdonosát felhívtam, mire kijelentette, hogy semmi nem érdekli a lakással kapcsolatban. A közös képviselő szintén nem partner, annyit mondott, nem lehet bizonyítani. Itt élünk annyian, mint egy utca, tudjuk, látjuk, halljuk és utálunk a saját otthonunkban lenni ezek miatt. Közben a tudomásunkra jutott hogy ez a nő (a lakás bérlője - a szerző) a közelben máshol is futtat prostikat. Szeretnénk, ha vége lenne ennek az egésznek, legfőképpen a gyerekek miatt. Rengeteg idegen mászkál a házban a nőkhöz, nem érezzük magunkat biztonságban, zárni kell a folyosót is."

Olvasónk úgy véli: jó lenne, ha valaki tenne végre valamit az ügyükben.

De ki és mit?

Az ügyben először a rendőrséget kerestük meg, ahonnét azt a választ kaptuk: a prostitúció önmagában nem bűncselekmény. Mi több, a társasházi bérleményben folytatott ilyen jellegű tevékenység is lehet legális, amennyiben az a  jogszabály előírásait követi. Magát a prostitúciós tevekénységet a szabálysértési törvény és a helyi önkormányzat rendeletei szabályozzák, amelyek azonban nem tiltják, hogy prostitúció folyjon egy magánlakásban, pontosabban a magánlakás nem tiltott helyszíne a prostitúciónak. Azonban társasházi környezetben a prostitúció elősegítése már a Büntető Törvénykönyv által is nevesített bűncselekményi forma, melynek leggyakoribb megjelenési formáját a törvény így határozza meg: "Épületet, vagy egyéb helyet prostitúció céljára másnak rendelkezésre bocsát”, azaz, amikor az ingatlant akár albérletként, akár más, esetleg hivatalos formát mellőző bérleti formában a tulajdonos (sok esetben maga a bérlő) prostitúciós célra másnak a rendelkezésére bocsát. Mindezt figyelembe véve, ha valaki lakókörnyezetében olyan eseményt észlel, amely a bűncselekmény, vagy szabálysértés elkövetésének gyanúját veti fel, bizalommal fordulhat a rendőrséghez.

Dr. Kővári Gergő Benjámin nagykanizsai ügyvéd szerint van más lehetőség is a lakók kezében - azzal együtt is, hogy aki társasházba költözik, az sajnos, gyakran kénytelen szembesülni olyan jelenségekkel, amelyek nem feltétlenül illenek bele az elképzeléseibe. Legfőképpen azért, mert nagyot változott az emberek gondolkodása - s nem biztos, hogy jó irányba.

- Azt szokták mondani, hogy a jog utólag fut a problémák után, így van ez a társasházakról szóló törvény esetében is - bocsátotta előre a szakember. - Azt nem mondanám, hogy ez a jogszabály nem korszerű, de lenne mit javítani rajta, mert az utóbbi években óriási változások mentek végbe a társadalomban. Különösen igaz ez a társasházi közösségek vonatkozásában, melyek gyakorlatilag megszűntek közösségként létezni. Régen volt példa rá, hogy a lakók a közösen elkészített pörköltet együtt fogyasztották el a gangos ház közepén, ma már ez a társasházak többségénél elképzelhetetlen. Az emberek nemigen barátkoznak egymással, sokakból kiveszett mindenféle empátia, abszolút nincsenek tekintettel a másikra, sőt, kifejezetten ellenséget látnak benne. Volt olyan eset, amire a bíró azt mondta, nem szeretné tárgyalni, mert nem fogja kibírni röhögés nélkül. Az volt a lényege, hogy egy kanizsai új építésű társasház első emeleti lakásának lakója elkezdte szigetelni a lakása falát kívülről... Most erre mit lehet mondani? Nem egyedi a jelenség, jó pár ilyennel találkoztam már. Tegyük fel, hogy beázik a társasház teteje, javítani kell. A lakógyűlésen az egyik földszinti lakó feláll és megkérdezi, hogy "Tessék mondani, nekem ehhez mi közöm?" Egy társasházban, ahol elvileg a lakóközösség minden tagjának viselnie kellene az ingatlan állagmegóvásával kapcsolatos pénzügyi terheket. Ez a fajta hozzáállás nonszensz, de sajnos, itt tartunk.

Dr. Kővári Gergő Benjámin hozzátette: másrészt aki társasházba költözik, annak tudomásul kell vennie, hogy a családi ház azért jóval drágább, mert az előbbiben kénytelenek vagyunk sok mindent elviselni. Például hogy a felettünk lakó későn szárít hajat, a mellettünk élő, nagyothalló bácsi hangosan nézi a tévét, vagy a gyerekek ugrálnak még este kilenckor is. Esetleg valaki minden hét végén képeket fúr fel a falra.

- Vannak ilyen, úgynevezett "alap" dolgok, amik ugyan támadhatók, mégis muszáj őket tolerálni, hiszen tisztában voltunk velük, amikor a társasház mellett döntöttünk - folytatta az ügyvéd. - Az olvasó által felvetett konkrét probléma összetett. Mert mitől másabb az - jogi szempontból -, ha a házban lakik egy fiatal srác, aki váltogatja a barátnőit és  minden nap mást visz fel a lakásba? Vagy van egy hölgy, akinek havonta más a párja? Még érdekesebb a kérdés, ha a fiú meleg, vagy a hölgy leszbikus és kézen fogva közlekednek a lépcsőházban, esetleg néha csókolóznak a liftben. Mi az a határ, amíg ez tolerálható? Természetesen, vannak dolgok, amiket valóban nem szükséges tűrnünk. Például az ajtóba kirakott virágot, amit kerülgetnünk kell, hogy bejussunk a saját lakásunkba. A pacal, miközben fő, irtózatosan büdös. Viszont Marika nagyon szereti - na de minden nap?! Béla imádja a mulatósokat. De ettől még nem kell úgy bömböltetni a lejátszót, hogy mind a tíz szinten azt hallja minden lakó. Fontos tehát a mérték, másrészt vannak megfelelő technológiai megoldások - adott esetben a fülhallgató -, amelyeket jó, ha használunk, mert ha nem és a szomszéd beperel, nyert ügye van. Az tehát, hogy ki, vagy kik járnak egy lakásba, valóban bonyolult kérdés - amíg az érintettek nem követnek el bűncselekményt, mert az már leegyszerűsíti. Mindenesetre, minden olyan szituáció, ami a másik lakót zavarja, birtokháborításnak minősül és lehet kérni birtokvédelmet.

Adódik a kérdés: hogyan?

Dr. Borka Beáta, a nagykanizsai polgármesteri hivatal közigazgatási csoportjának vezetője érdeklődésünkre azt válaszolta: első lépésként mindenképpen a szomszédhoz forduljunk, próbáljuk higgadt fellépéssel megértetni vele, hogy tevékenysége zavaró hatású. Ha ez nem vezet eredményre, akkor írásban keressük meg a problémával, amelyben már tájékoztathatjuk az esetleges következményekről is. Minden társasháznak kell rendelkeznie házirenddel, amelynek betartatásáról a közös képviselőnek kell gondoskodnia. A közös képviselő felhívja a tulajdonost, hogy tartózkodjon a zavaró hatású tevékenységtől, vagy tegyen intézkedést annak megszüntetéséről. Amennyiben a zavaró hatás elviselhetetlen mértékű, akkor csendháborításra hivatkozva rendőrséget is lehet hívni. Ha olyan zajról, vagy zavaró tevékenységről van szó, amely nem egyszeri, hanem folyamatos, akkor lehet birtokvédelmi eljárást kezdeményezni a települési önkormányzat jegyzőjénél. A birtokost ugyanis birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják. A birtokvita eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a jegyző valósnak fogadja el. Fontos szabály, hogy csak az egy éven belül elkövetett cselekmények miatt lehet kérni a jegyzőnél a birtokvédelmet, egy éven túl kizárólag a bíróság nyújthat jogvédelmet - írta válaszában dr. Borka Beáta.

A jogszabály szerint az eljárás végén amennyiben indokoltnak látja, a jegyző, vagy a bíróság elrendelheti az eredeti birtokállapot helyreállítását és eltilthatja a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól.