A pacsai csendőrsortűz 1932-ben

Az eset hátterében a Magyarországot is egyre súlyosabban érintő gazdasági világválság állt. A magyar vidéket különösen az agrárválság érintette, hiszen az agrárolló kinyílása következtében a mezőgazdasági bevételek visszaestek, és az ezen a területen dolgozók munkabére is folyamatosan csökkent. Ez különösen a földmunkások és a napszámosok életét nehezítette, mivel jövedelmük előző évi értékének akár 50-60 százalékát is elveszthették. Az adófizetési kényszer folyamatos maradt, így egyre gyakoribbá váltak a közteherfizetés elmaradása miatti végrehajtások. A helyzet komolyságát jelzi, hogy 1932-ben még a Zala vármegyei közgyűlés is egy felirattal fordult Horthy Miklós kormányzóhoz, melyben kérték a válság mielőbbi orvoslását, különös tekintettel a gazdálkodó réteg – mint jelentős államfenntartó tényező – súlyos helyzetére. A bajokat tetézte, hogy 1931 rossz termésű év volt, továbbá Pacsán és környékén jégverés is pusztított. 

Az előző év nehézségeinek következtében a pacsai lakosok fizetőképessége tovább romlott, ezért a megyei pénzügyigazgatóság végrehajtást rendelt el 1932. január 4., 5. és 6. napjára, de az állatok lefoglalása és értékesítése a növekvő elégedetlenség miatt elmaradt. A következő kijelölt időpont 1932. február 18-a lett, ekkor volt a naptárban bejegyzett országos vásár napja is. A korabeli sajtóból tudhatjuk, milyen jelentős volt ez a piac, a felhajtott állatok száma ezen a napon 2000 körül lehetett. Nagykanizsáról is több állatkereskedő és textiles érkezett, Szombathelyről, Budapestről, sőt még Olaszországból is jöttek árusok. Egyes híradások szerint hatalmas, több ezer fős tömeg gyűlt össze. A vásár biztonságát hét csendőr felügyelte, mivel előtte éjjel kisebb rendbontások zavarták meg a környék nyugalmát. Az előző este és nap történéseiről a csendőrsortűz utáni kihallgatási jegyzőkönyvekből kaphatunk részletes leírást. Február 17-én este Pacsatüttösre érkezett Rátkai József nagykanizsai adótiszt, azzal a feladattal, hogy lefoglalja az adóhátralékosok állatait. A végrehajtás alá vont jószágokat behajtották Pacsára, és Kohn Sándor istállójában helyezték el őket, aki még aznap este azzal a kéréssel fordult Török Gyula pacsai jegyzőhöz, hogy ha lehet, máshol őrizzék az állatokat, mivel többen fenyegetően viselkednek vele szemben. Török ezután igyekezett csitítani az érintetteket, és ígéretet tett arra, hogy amint lehet, újabb halasztást kér Gyömörey György főispántól. (Gyömörey később a Pénzügyminisztériumhoz továbbította a kérést.) Az éjszaka folyamán ismeretlen tettesek feltörték Kohn Sándor istállójának ajtaját, és elhajtották az állatokat. Ezen eseményekkel párhuzamosan Zalaszentmihályra szintén megérkezett a végrehajtó, Fiala Jenő zalaegerszegi adótiszt. A fogadtatásáról ellentmondásos hírek jelentek meg, egyesek szerint Zalaszentmihályon végig nyugodt maradt a hangulat, mások szerint már ott is fenyegették a végrehajtókat, szóban szidták a csendőröket és a hajcsárokat is. Végül három, 40 holdon felüli adózónak hét állatát hajtották fel a pacsai vásárra. Közben megérkezett a Pénzügyminisztérium válasza, amelyben engedélyt adott az elemi kárt szenvedett személyek elleni végrehajtás felfüggesztésére. (A döntés csak Pacsa községre vonatkozott, a járás többi települését – például Zalaszentmihályt – nem érintette.) 

Amikor a zalaegerszegi adótiszt Zalaszentmihályról Pacsára ért, a tömeg egyből fenyegetően lépett fel ellene. A fokozódó nyomás hatására kénytelen volt visszaszolgáltatni a lefoglalt állatokat tulajdonosainak. A hangulat ezután sem vált nyugodttá, a hajcsárok távozni akartak, de a tömeg agyonveréssel fenyegette őket. A csendőrök – érzékelve a helyzet súlyosságát – igyekeztek a végrehajtókat biztonságos helyre menekíteni. A patak partja felé indultak, de így sem tudták elkerülni a konfrontálódást az elégedetlenkedőkkel, mivel néhány helybeli tudta, hogy erről a helyszínről az út az iskola kertje felé visz, így szembetalálkoztak egymással. A hajcsárok ezt látva bemenekültek az iskolába, így a csendőrök néztek szembe velük. A tömeg egyre elkeseredettebb lett, téglákkal és botokkal is dobálták a csendőröket. Borsó Lajos csendőr szakaszparancsnok kardhüvelyén egy borosüveg is eltörött. Amikor fenyegető közelségbe kerültek a dühös emberek, megszólaltak a puskák. A lövések következtében Kis József 25 éves pötrétei lakos és Kámán József 18 éves pacsai lakos életét vesztette. Kámán József éppen nyakkendőt próbált, mikor eldördült a sortűz, Kis József pedig egy sátornál alkudozott. Továbbá két sérült is volt: Szücs István zalaszentmihályi lakos életveszélyes tüdőlövést kapott, míg Gallik József 22 éves botfai lakos horzsolást szenvedett. Ezt követően a vásár azonnal félbeszakadt, az emberek elindultak hazafelé. Az eset körülményeinek felderítésére rögtön Pacsára vezényelték Szilágyi Károly szombathelyi hadbíró őrnagyot, Fejér Károly csendőr századost, valamint a szombathelyi csendőri ügyészt. Aznap este dr. Brand Sándor megyei főjegyző kihallgatta Pacsán a főszolgabírót, a szolgabírót, a jegyzőt, valamint a pacsai csendőr szakaszparancsnokot is. 

A csendőrsortűznek gyorsan híre ment, az országos és a helyi sajtó is címlapon számolt be róla példátlan részletességgel. A parlament is foglalkozott az üggyel, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter szerint politikai bujtogatás történhetett, de egyes ellenzéki képviselők a parasztokat sújtó egyre nagyobb adóteherrel és gazdasági krízissel magyarázták a történteket. A vizsgálatok befejezésével az ügy a bíróság előtt folytatódott. Végül tíz ember került az igazságszolgáltatás elé. A büntetőeljárás háromfokú bírósági szakasza során hozott törvényszéki, ítélőtáblai és kúriai ítéletek a csendőrök vallomását fogadták el igaznak. A Kúria végül csak egy embert ítélt nyolc hónap fogházra, a többieket felmentették. A legmagasabb bírói testület azt is kimondta, hogy a bot nem számít fegyvernek, mivel megállapítása szerint ezen eszköz azért volt az elkövetőknél, hogy az állatokat hajtsák, nem feltétlenül egy harci cselekmény kivitelezése miatt. Emellett igazat adott a védő azon észrevételének is, hogy a fenyegető csoportosulás tagjai pusztán kíváncsiságból vagy vásárlás céljából érkeztek eredetileg, tehát nem szervezett bujtogatás következtében. 

A csendőrsortűz esetének megítélése koronként, rendszerenként eltérő volt. A szocializmus osztályharcos esetként kezelte: az elnyomottak harca a kizsákmányolók, az úri osztály és erőszakszervezete ellen. Minden évben megemlékeztek az áldozatokról, sőt tiszteletükre egy emléktáblát is felavattak. A csendőrsortűz 40. évfordulóján emlékülést is rendeztek, ahol a kor kiváló történészei tartottak előadást. 

Összességében elmondható, hogy a csendőrsortűzhöz vezető folyamat hátterében a parasztságnak a helyi természeti csapás által is súlyosbított nehéz általános gazdasági helyzete állt. Ebből kifolyólag a nagyobb földbirtokkal rendelkező gazdák sem tudták teljesíteni a közteherfizetési kötelezettségüket. Zavart okozott az is, hogy nem volt teljesen egyértelmű, ki kapott felmentést az adóvégrehajtás alól. Ezt a körülményt igazolja a kihallgatási jegyzőkönyvekben szereplő, hivatalnokok által tett vallomások ellentmondásossága. Dr. Schmidt István szolgabíró jelentése szerint a végrehajtási felfüggesztést végül Zalaszentmihály község is megkapta, de erről senki sem értesítette Fiala Jenő adótisztet. A pacsai csendőrsortűz esete és körülményei jól szemléltetik a korszak gazdasági-társadalmi és politikai problémáit.