Andráshida történelmi emlékekkel – kedves, virágos jelennel

A híd történetét megismerve elképzelhetjük azt a világot, amikor a mostani Zala-völgye széles, átjárhatatlan mocsár volt, ahol gázlókon keltek át az emberek a folyó másik partjára. Az első híd megépítése „szülte” Andráshidát, melynek történetét így írta le Varga Kálmán György helytörténész az Andráshida nyolc évszázadát feldolgozó könyvében:

„Valamikor a 15. század elején történhetett, hogy az Erzsébethegyen lakó Terjék András, akinek a Zalán túl is voltak birtokai, megelégelte, hogy a folyón nem tud bármikor áthajtani. Jobbágyaival egy cölöpökön álló fahidat építtetett a Zala folyón, ami lehetővé tette birtokai ellenőrzését. Mivel a legközelebbi híd Zalalövőn és Alibánfán vezetett át a Zalán, András úr hídja fontos szerepet töltött be a korabeli gazdasági és kereskedelmi életben. Ez a hely egyre inkább vonzotta a megtelepedni vágyókat. Az ott lakókat kezdték András hidainak, a néhány házból álló településrészt András hidának hívni.”

A térség története persze sokkal korábban, a magyarság esetében a honfoglalással megkezdődött. Lovászok laktak itt, (Lovászfalva), de tudunk Gébártról, illetve Apátfáról, ahol a kapornaki bencés apátság birtokai voltak, ezek mind izgalmas történetek, de e röpke dolgozatba nem férnek. A „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunk riportfelvételére Domján István, Andráshida önkormányzati képviselője eredetileg meghívta Varga Kálmánt is, hogy a városrész történetéről elmondhassa a legfontosabb tudnivalókat. Legnagyobb sajnálatunkra, a helytörténész egészségi állapota nem tette ezt lehetővé. Ráadásul a sors fintora az volt, hogy riportunk házigazdája a találkozónk reggelére lett koronavírusos, így elődje, a találkozónkra ugyancsak invitált, kilenc évig képviselősködő Sümegi László mutatta be Andráshidát. A városrész Árpád-kori templománál találkoztunk a plébánossal, Gyöngyös Balázs atyával és Balaicz Zoltán polgármesterrel is.

- Becsvölgyéről származok, de már huszonhét éve élünk Andráshidán, a feleségem 22 évig tanított az általános iskolában. Domján István előtt voltam Andráshida önkormányzati képviselője. A városrész életében fontos volt ez az időszak, hiszen erre esett Andráshida első írásos említésének 800 éves évfordulója. Ekkor jelent meg Varga Kálmán történeti munkájának első kötete is, benne az 1211-es eseménnyel - emlékezik Sümegi László. 

II. András királytól az előkelőségek mellett olyan közrendűek is kaptak birtokot, akik a fogságban és más viszontagságok között is kitartottak mellette. Erre ad példát a híres, 1211-ben kelt oklevél, melyben a király hűséges zalai katonáinak a kitartását méltányolta: Fábiánnak és Vincének szolgálataikért a Gébárt birtokon 7 ekényi szántóföldet malmokkal és erdőkkel kivett a zalai várföldekből. Fábián és Vince ekkor visszakapta ősi földjeit, Kutast és Lovászit is, és ha már új birtokot kínált nekik a király, azt a meglévők mellett szerették volna tudni, ezért kérték Gébártot – ismerhetjük meg a 800 évvel ezelőtti történéseket.

- Szerintem legfontosabb a közösségépítés, a meglévő hagyományok fejlesztése és továbbvitele volt – folytatja László. - Ennek eredményeként minden civil szervezetünknek van helye a közösségi házban. Itt van otthon az Igazgyöngy Hagyományőrző Egyesület, a Gazd’asszony Klub, a Borbarát Kör, a Szélrózsa Tánckör. Megújult nyugdíjasklub a gyermekorvosi rendelő, új óvoda épült, és nagyon sok járdát, utat építettünk…

Megérkezünk a felújított templomhoz, amit írásban először 1278-ban, Szent András kápolnájaként említettek. A 2013-as templombelső feltárásakor egy férfi sírját találták meg a padozat alatt. Minden egybehangzó vélemény szerint a templom építtetője nyugszik itt, akit – mint a templom kegyurát – megilletett a templomi oltár előtt való temetkezés joga. 

Gyöngyös Balázs atya megmutatja a templomot, láthatjuk a padozatban a sírfeliratot is: „Hitünk szerint e kő alatt a XIII. században élt kegyúr, Fábián fia András csontjai pihennek” Sümegi László a falakon jelzettek alapján vázolja, hogy meddig tarott az eredeti román kori épületrész, s honnét kezdődik a barokkos átépítés, majd az alábbit javasolja:

- Mindenkor látogathatóvá kellene tenni a templomot és egy túra útvonalat kialakítani a térség, egymáshoz közel lévő Árpád-kori templomaihoz. Az útvonal a mi templomunknál kezdődhetne, majd folytatódna a szomszédos bagodi Szent Pál templomnál, ahonnét a zalaszentgyörgyi, a pusztacsatári és a salomvári templom lenne az útirány, aztán a Teskánd határában lévő Szent Ilona kápolna következne, s innét érkeznének meg a látogatók a szentmihályfai-bödei templomhoz. Ennyi Árpádkori emlék ilyen kis körzetben talán sehol sem található.

Balázs atya, elismerve a javaslat létjogosultságát, tudatja, hogy a templom nyáron betekintőrácson át látható, s egy közeli családnál kulcs is van, szívesen kinyitják a templomot. 

Balaicz Zoltán a templomkertben fogalmazza meg Andráshidáról szóló gondolatait:

- Andráshida meghatározó városrésze Zalaegerszegnek, ahol egyszerre van jelen a hagyomány, az értékőrzés, a múlt tisztelete és a közösségépítés, de ugyanakkor a nyitás is a jövő felé, számos fejlesztéssel, sok százmillió forint értékben. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Sümegi László korábbi és Domján István jelenlegi önkormányzati képviselővel összefogva sikerült néhány évvel ezelőtt modern, új óvodát építeni. De emellett folyamatosak a felújítások az iskola épületében, új sportpályákat alakítottunk ki, számos út és járda is megújult. Ugyanakkor a helyi közösségnek mindig vannak újabb és újabb tervei, álmai, amiket érdemes megvalósítani. Ilyen elképzelés egy minibölcsőde kialakítása, melyre önkormányzatunk pályázatot nyújtott be, továbbá szeretnénk egy végleges otthont a helyi, kiválóan működő civil szervezeteknek is. Nagyon sok infrastrukturális beruházást kell még megvalósítani, elsősorban az utak és a járdák felújítása, illetve megépítése lesz nagy feladat a következő önkormányzati ciklusokban. Büszke vagyok a városrészre, hiszen őrzi a helyi identitást, de nyitott az új dolgokra és ennek jegyében azon fogunk dolgozni, hogy a beruházások folyamatosak legyenek. Mindez Andráshida 21. századi boldogulását vetíti előre.

Andráshidán bőven van mit megnézni, hiszen a városrész határa nyugaton a Gébárti tó Andráshida felőli partjával kezdődik, az itteni Kárpát-medencei fa sírjelek emlékparkja szomszédságában bújik meg a temetkezésre már nem használt gébárti temető. Az elkerülő 76-os főút Bagod felőli körforgalma mentén létesült a városrész kereskedelmi központja a Magnetic áruházzal, s az innét nyíló utcában találjuk a sportközpontot, lejjebb az iskolát, az óvodát a Szent András parkkal. Érdemes megállni a Gébárti utca mentén az Andráshidai Hősök Kertjénél is ahol elődjeiknek tisztelegnek. Ne feledkezzünk meg egy ritkaságról, a reptérről sem, amit 1953- ban adtak át a forgalomnak és 1967-ig működött, ma főleg sportcélokat szolgál a létesítmény, népszerűek a repülőnapok.

- A városrészben 2800-an élünk, az utóbbi időben, köszönhetően a lakástámogatásoknak megélénkült az új házak építése. Sok a zöld és a virág, rendezett az egész település, jó érzés sétálni, vagy kerékpározni a városrészben, ahova új kerékpárutak is vezetnek – köszön el andráshidai barangolásunk végén Sümegi László.