A nehézségek közepette is fogódzót adtak - 30. alkalommal tartották meg a Ludvig Nemzetközi Művésztelepet

Van olyan képzőművész, akit a kezdetektől megbabonázott, másokat csak az elmúlt években kerített hatalmába. Egy biztos, lehet a világban bármekkora baj, a szimpózium a nyugalom és a feltöltődés szigete lett. 

A város zajától, de még a bekötőúttól is távol a Kisrécséhez tartozó majorság ilyenkor a nemzetközi képzőművészet központjává alakul át. Itt minden évben kiderül: nincsenek távolságok, amik ne lennének leküzdhetők, hiszen Magyarország szinte valamennyi tájegységéről, de még Németországból, Bulgáriából, Egyiptomból és idén Indiából is képviselteti magát a kortárs művészvilág színe-java. A laikusok számára talán csodabogaraknak tűnhettek a vendégek, de közelebb lépve hozzájuk állandó pozitív életszemlélettel és nyitott szívvel találkozhattak a látogatók. Ugyanez elmondható a változatlan lelkesedésről tanúbizonyságot tevő Ludvig családról is. Zoltán és felesége, Klára, valamint fiuk, Dániel gőzerővel szervezi, koordinálja a művésztelepet, minden idegszálukkal igyekeztek a lehető legtartalmasabb élményekkel feltölteni a művészeket. 
 

– A harmincadik alkalmon stílusosan harminc művészt láthattunk vendégül – mondta Ludvig Klára. – Nyugodt környezetünk mindig ad egyfajta keretet az alkotómunka kiteljesítéséhez, ám idén megszínesítettük a festők, szobrászok mindennapjait. A kanizsai vegyeskar és Tiborcz Iván jazz-zenész a nyitónapon okozott felejthetetlen pillanatokat. Ezután a Plakátházban az egyiptomi Kareem Helmy erre az alkalomra készített kortárs kollekciója nyűgözte le a közönséget. Este pedig a Les Pommes De Terres dallamain lazulhattunk el a kendlimajori kertben. 
 

A művésztársasággal ezután felkerekedtek és megnézték a Balaton-felvidék kortárs galériáit, többek között Balatonfüreden és Balatonalmádiban. Idén is kinyitották a közönség előtt Kendlimajort, s a látogatók megtapasztalhatták a varázsos miliőt. Nagy élményt jelentett az a horvát est, amit a horvát származású, de Ausztriában élő Zeljko Hudek festőművész szervezett. A mediterrán vacsorát egy zágrábi együttes fellépésével szervírozta. A programkavalkádot a Csuta György békési festőművész 70. születésnapjára összeállított tárlat zárta a HSMK-ban. 

A megannyi élményhez a hátteret a szinte láthatatlan támogatók és önkéntesek adják, akik a teljes ellátásról gondoskodnak, közben pedig észrevétlenül feltöltődnek lelkileg. 

Egyikük, Sárvári Erzsébet, a pécsi Parkinson Betegek Egyesületének elnöke immár negyedik éve tevékenykedik a művésztelepen önkéntesként, ha kell, hagymát pucol, vagy épp szalámit kínál a reggelihez. Neki a kendlimajori lét egyszerre jelent élményt, munkát és kikapcsolódást. Megtisztelő számára, hogy a kortárs művészvilág krémjével találkozhatott, beleshetett az alkotómunka folyamataiba. Rájött, hogy sokkal élvezetesebb számára azt a festményt nézni, aminek a festőjét személyesen ismeri és beszélgethetett vele. A tárgyakról megváltozott a véleménye, például az udvarban a fémre eddig csak ócskavasként tekintett, de most már tudja: kellő fantáziával valódi műremekek készülhetnek belőle. 
 

Közben a műteremből a festékek semmivel össze nem téveszthető szaga áramlott ki. A zenelejátszóból az amerikai énekesnő, Adele szólt, hangját olykor hajszárító zúgása törte meg. Az egyik festőművész, Koppány Attila ugyanis ilyen módon gyorsítja a festék száradását. A művészek többsége az eltelt évek alatt összecsiszolódott, az új vendégek pedig gyorsan akklimatizálódtak, mindenkit megérintett a hely szellemisége. 

– Már harmadszor tértem vissza a szimpóziumra, azt vettem észre ugyanis, hogy a két hét alatt nagyon sokat fejlődtem, szinte egy évre elegendő anyaggal gazdagodtam, így otthon kibonthatom magamban a kendlimajori élményeket – fogalmazott a szentendrei Verebélyi Diána képzőművész. – Itt lehet kísérletezni, olyan dolgokat megfigyelni, amiket másutt nem, ez engem épít. Barátokkal, külföldi művészekkel lehettem, tőlük rengeteg technikát tanulhattam, megnyitották a szívemet. Tavaly külső tereket dolgoztam fel konstruktív formában, idén belső terekből indultam ki, ezeket alakítottam át építészeti terekké. Nagy méretben, 130x90 centiméteres vászonra készítettem a képeket. Szürrealista festőművész voltam, ami konstruktivizmussá alakult át, lényeges, hogy a festményeknek legyen jelentése. Nyitottságot és optimizmust sugároznak a festmények, alul sötétebb kék színnel indítottam, és ahogy felfelé haladtam, úgy világosodott, vagyis nyílt ki a világ. 

Néhány festőállvánnyal arrébb találkoztunk az indiai Yusuf festőművésszel. Először járt a művésztelepen és érdekes, eddig nem látott technikával nyűgözte le a többieket: festőtollal úgy fűzte össze a szavakat mondatokká, majd regénnyé, melyből kivételes kompozíció alakult. Elmondta: absztrakt képeket készített, számára a szavak jelentéssel bírnak, amitől egyedi lesz az alkotás. Szerinte a Ludvig család mindent megtett azért, hogy felírja a kortárs művészet térképére az apró zalai falut, ami jól sikerült, hiszen mára világhírű hellyé tették. 
 

Hasonlóképp érez Simon János festőművész is, aki a kezdetektől tagja a szimpóziumnak. Szerinte Magyarországon egyedülálló ez a magánszervezésű művésztelep, de talán a világon is, hiszen ilyen kitartó házaspárból kevés van. Ludvigék minden évben, még a nehézségek közepette is fogódzót adtak a kortárs művészeknek, és tárt karokkal fogadják a friss tehetségeket. Ráadásul a környezet inspiráló, egyedi és gyönyörű.

A zalai Petrikeresztúrról érkező Págyi Zsóka keramikus úgy érzi, sokat jelent, hogy erre a két hétre a művészek kivonulnak a városi nyüzsgésből, ez érthetően új inspirációkra sarkallja őket. Ő a szobraiban gyakran kombinál talált fadarabokat kerámiarészekkel. 

– Örömöt jelentett minden itt töltött esti beszélgetés, megannyi sztori, vidám történet kering szájról szájra, könnyesre nevetjük magunkat, na ettől olyan jó társaság a miénk – fűzte hozzá. – A művészet, a zene, a barátok mind összekapcsolódnak, talán ez a kendlimajori varázslat titka. Ezért már alig várjuk a következő találkozásokat, akár még további harmincat. 

A szimpózium két hete alatt minden művész legalább három alkotást készít, melyekből június 11-én, szombaton 19 órakor nyílik ingyenesen látogatható zárókiállítás.