A zalaegerszegi színház is befogadta a beregszászi Tóték című előadást

A teátrumnak általában az a dolga, hogy előadást készítsen, ám ez esetben mégis különleges helyzetről van szó. 
Ezt az előadást ugyanis a beregszászi színház művészei hozták, úgy, hogy az ukrajnai háború miatt több magyarországi színház is meghívta a társulatot, ezzel segítve a nehéz helyzetbe jutott kollégákat. 
Többszörösen érzelemteli estét jelentett minden résztvevőnek: a Polgári Körök báljának 1 millió forintos a bevételéből, a Vidéki Színház­igazgatók Egyesülete támogatásából, az egerszegi színház műszaki munkatársainak önkéntes munkájával és támogatójegyekből valósulhatott meg. Dr. Besenczi Árpádtól, színházunk igazgatójától azt is megtudtuk, az előadást követő fogadáson újabb 1 millió forint gyűlt össze a jelenlévők, színházbarát vállalatvezetők és magánemberek adakozásából, s a vacsora is a szponzorok nagylelkűségének köszönhető. 

A találkozón a város nevében dr. Vadvári Tibor alpolgármester osztotta meg gondola­tait a nehéz helyzetről és az arra reflektáló darabról. Ugyanis, noha a Tótékat 2004 óta játssza töretlen sikerrel a beregszászi színház, üzenete talán sosem volt ennyire szívbemarkoló, mint ezekben a hónapokban. A beteg idegrendszerrel saját katonája családjához pihenőre érkező őrnagy zsarnoki viselkedése a végletekig kizsigereli a békés, összetartó Tót családot, minden készséges alázat hiábavalónak bizonyul a kényszerképzetek üldözte vendéggel szemben. Közben keretként halljuk a XX. századi magyar és európai történelem sötét lapjait megidéző jegyzőkönyveket, dalokat, kuplékat. A darabot Vidnyánszky Attila rendezte. 
 

– A beregszászi színházat is súlyosan érintette a február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború – mondta lapunknak hétfőn, a zalaegerszegi vendégszereplés estéjén Sin Edina, a beregszászi magyar társulat idén márciusban kinevezett igazgatója. – A színházunk 30 éves idén. Szépen akartuk megünnepelni, a háborús helyzet azonban áthúzta a tervünket, újra kellett gondolni a működésünket. A beregszászi színház a környező térséget is kiszolgálja, hiszen nemcsak a beregszászi, hanem a teljes kárpátaljai magyarság színháza vagyunk, s a tájolásaink is ezt szolgálják. A teljes kulturális szférát is sújtja a háború, nagyon köszönjük a magyar színházi életnek, hogy a segítségünkre siettek, s a korábbi felkéréseket megsokszorozták. A Kárpát-medencei vendég­előadásokkal tudjuk fenntartani a színház működését, a Tótékat játsszuk leggyakrabban, aminek nagyon erős hatása van ezekben a napokban. A Déryné Program keretében február 24-én épp a határon állt a társulat, hogy a Tóték című előadásunkat elhozzuk Tiszakécskére. Gyorsan kellett döntenünk. 
 

Székesfehérvár, Dunakeszi, Kaposvár, Győr, Debrecen, Zalaegerszeg az útvonal, és erdélyi magyar színházak. Az Ez a gyerek című előadásuk meghívást kapott a MITEM-re. Ez a produkció tavaly országos I. helyezést ért el az ukrajnai versenyfesztiválon, a Great Real Art (GRA) színházi seregszemlén Kijevben. 
– Mindettől boldogok lehetünk, de szeretnénk mihamarabb hazamenni, hiszen az a missziónk, hogy az otthoni magyaroknak adjunk élményt mint Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű színháza. Ez erőt ad. A kárpátaljai magyarság 150 kilométeres sávban él, 9-10 százalékát teszi ki az 1,2 milliós kárpátaljai megyének. Egymást toleráló, színes, nemzetiségi közösségben élünk, éltünk békességben. 
– Új darab ilyen körülmények között? 
– Petőfi A helység kalapácsa című elbeszélő költeményét már sikerült is bemutatni a pécsi közönség előtt. 

Orosz Melinda és Gál Natália, a beregszászi társulat két tagja még az előadás előtt vállalkozott rövid beszélgetésre. 
– Arról szól, hogy hogyan tud az ember hataloméhségtől indíttatva felülkerekedni más embereken – utalt a Tótékra Gál Natália, hozzátéve, igyekszik a napi híreket kizárni az életéből viszonylagos lelki nyugalma megőrzése érdekében. – Itt maradtunk azon a bizonyos napon, hogy dolgozhassunk. Mert hiszünk abban, hogy a művészet gyógyít, lelki támaszt ad, nem adhatjuk fel. Odahaza most kijevi menekültek kaptak oltalmat a főépületünkben és a vendéglakásokban. Családokról van szó, a Kijevi Ifjúsági Színház társulati tagjairól, kijevi tévés munkatársakról, szerkesztőkről, akiknek az otthonait bombázni kezdték, amikor ostrom alá került a főváros. Reméljük, hogy ez ideiglenes állapot, megmaradunk, a magyar közösségnek még van jövője Kárpátalján. Sok segítséget kapunk Magyarországtól, többek között a Magyar Teátrumi Társaságtól. De mindenki számára fontos, hogy a beregszászi színház éljen, megmaradjon, és amikor beköszönt a béke, legyen kinek visszamenni oda. A bizonytalanság a legrosszabb. 
– Igazából fel se fogtuk a teljes valóságot, mintha rossz álomba kerültünk volna – folytatta Orosz Melinda, akinek a családja otthon maradt, szerencsére ott, ahol élnek, nincsenek hadműveletek. – Kihúzták a talajt a lábunk alól, ki tudja, visszakapjuk-e a régi életünket valaha. Csak remélni tudom, hogy azok, akik elmentek, visszatérnek, lesz kinek játszani. 

Csak egy példa arra, hogy az előadásokon túl mivel gazdagították Kárpátalját: Fedák Sári-díjat alapítottak. A róla elnevezett Kárpát-medencei színházművészeti díj oka, hogy Fedák Sári beregszászi születésű, és ott is nőtt fel. A beregszászi színház az emlékőrzés intézményes támogatója, szervezője. Így avattak 2018-ban köztéri szobrot neki. 
Mindkét színésznőt Vidnyánszky Attila rendező édesanyja fedezte fel, mesélték, a magyar szakos tanár Éva néni biztatta őket szavalásra, fellépésre. Natália ma már maga is tanít a beregszászi főiskolán. 
– Nati tanítványa vette át tőlem Ágika szerepét a Tótékban. Kedvencem, 18 évig játszottam, mos már Polyák Anita alakítja – tette hozzá Melinda. 
– Én Rákos Sándor Anyasirató című verséből mondtam először részletet – emlékezett Natália, aki a Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság oszlopos tagja, művészetterápiás alkalmaik diákokat segítenek. Kedvenc szerepe Csehov Három nővérének Másája. 
A művészek végül meséltek arról is, hogy a nemzetiségek hogyan élik a hétköznapjaikat. A gyerekek együtt játszanak a tereken, egymás nyelvének szavait használják.