Szorosabb kapcsolat kialakítását tervezik Letenyén

Elmondta: a szlovákiai látogatást Aigner Géza plébános kezdeményezte, aki már korábban is járt a húszezer zarándok befogadására képes faluban, Lengyelországba pedig Bíró László önkormányzati képviselő javaslatára utaztak tovább. 

- Litinye Szlovákia egyik legnagyobb kegyhelye – magyarázta Farkas Szilárd. - Búcsúja augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén van. Kegykápolnája 1852-ben, ikonokkal díszített görögkatolikus temploma 1908-ban épült. Utóbbit II. János Pál pápa 1988-ban basilica minor rangjára emelte. Ilyen kitüntető címmel rendelkezik hazánkban többek között a budapesti Szent István bazilika, az egri, a pécsi és a székesfehérvári bazilika, valamint a máriaremetei és máriapócsi kegytemplom is. A kegyhelyet a görögkatolikus templom szomszédságában található embernagyságú fatemplom makettek is erősítik. 

Litinyéről szólva Farkas Szilárd hozzátette: a település saját tűzoltósággal rendelkezik, szükség esetén modern gépjárművel tudnak vonulni az ottani tűzoltók. Ugyancsak saját, önkormányzati fenntartású iskolájuk van, ahol több mint száz gyermek tanul. Látogatásukkor éppen a nyári karbantartásokat végezték az intézményben. Ellátogattak a helyi kultúrházba, valamint az idősek nappali ellátását végző intézménybe is, ahol énekkel fogadták a magyarországi küldöttséget. A községben találkoztak a helyi önkormányzati vezetőkkel, köztük Vladimír Lelovský polgármesterrel, az általános iskola képviselőjével, a zarándokház vezetőjével, a helyi kultúrház és idősek nappali ellátását végző intézmény képviselőjével. A velük folytatott beszélgetések során fogalmazódott meg a gondolat, hogy a nevében hasonló két település között a jövőben szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki. 

- Szlovákiában Litinye mellett a 84 ezer főt számláló Eperjessel és Kisszebennel ismerkedtünk még, előbbi többek közt arról nevezetes, hogy egészen a közelmúltig itt székelt a cseh és szlovák ortodox egyház metropolitája, valamint található az eperjesi görögkatolikus főegyházmegye székhelye és a római katolikus esperesség központja is. Kisszebenben pedig Csontváry Kosztka Tivadar magyar festőművész szülőháza található, ezt ugyancsak felkerestük – sorolta tovább a polgármester. – Lengyelországban Przemyśl városa volt az elsődleges úticélunk, ez egy csodálatos nagyváros a lengyel-ukrán határ szomszédságában, a San folyó partján, a kárpátaljai vajdaságban, s nekünk, magyaroknak leginkább az I. világháború csatái révén van hozzá kötődésünk. Przemyśl Antwerpen és Verdun után Európa harmadik legnagyobb erődje, amelyek védelménél rengeteg magyar katona vesztette életét. A hősök emlékének adózva a város központi temetőjében, ahol jeltelen sírokban magyar katonák nyugszanak, mécseseket, koszorút és trikolor szalagot helyeztünk el. 

Farkas Szilárd az erőd történetéről is beszélt. Mint mondotta: építése a XIX. század második felében, a krími háború után kezdődött meg, amikor Oroszország és az Osztrák–Magyar Monarchia között megromlott a viszony. A helyszín kiválasztása Emmerlich Blagojevic, a vezérkari főkvártélymesterség őrnagyának érdeme, aki kitűnő lehetőséget látott a San folyó két partján fekvő Przemyślben a galíciai fő védelmi terület megerősítésére. Javaslatát Károly főherceg és János főherceg hadmérnökségének igazgatója is támogatta, így Ferenc József császár 1871-ben döntött is a 24 millió forintra becsült építkezés elindításáról. Az erőd nagyságrendjét, méreteit jelzi, hogy építési idejét 24 évre tervezték, ám valójában sosem sikerült befejezni. 

- Przemyślnek 1914-ben, az I. világháború kirobbanásakor három védelmi vonala volt – folytatta a polgármester. - A külső gyűrű kerülete 45 kilométert tett ki, és 17 főbb erődítményből állt. Ezen kívül 14 állandó ágyúállása, egy állandó futóárka, valamint két állandó gyalogsági bázisa is volt. A belső védelmi rendszer 21 erődítményből állt. A háború kitörésének napján az erődben 128 ezer fős helyőrség tartózkodott. Mivel az erőd állapota az előkészületek hiányosságai és pénzügyi problémák mellett a tényleges háborús készenléthez képest csak 75 százalékos szinten állt, ezért hamar további fejlesztésekbe kezdtek, azaz 1914. augusztus 14-18. között 27 ezer munkás kezdte meg kiküszöbölni a hiányosságokat és a hézagokat. A meglévő létesítményekhez hét közbenső üteget, 24 bunkert, több futóárkot építettek, valamint új aknamezőket is telepítettek. Ugyancsak kiegészítésül 714 ágyút, 52 tarackot, 95 mozsarat és 72 géppuskát szállítottak Przemyślbe, ezzel a legénység létszáma mintegy 131 ezer főre, a lovak száma pedig 21 ezerre nőtt. Az erődöt összesen háromszor ostromolták meg. Przemyśl első ostroma 1914. szeptember 17-én kezdődött, és orosz vereséggel végződött. A második ostrom 1914. november 2-án indult, s ez orosz győzelmet hozott. A harmadik ostrom során, 1915. május 31-től osztrák–magyar és német csapatok támadták az erődöt, amit végül június 3-án foglaltak vissza. 

Farkas Szilárd hozzátette: Przemyśl városát nemcsak erődje miatt érdemes felkeresni, szakrális helyek sokasága is található a településen. A belvárosban áll többek közt az a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett görögkatolikus érsekségi katedrális, ami a 17. században, barokk stílusban még jezsuita templomnak épült, majd a 20. században helyőrségi templomként funkcionált, mígnem 1991-ben II. János Pál pápa át nem adta a görögkatolikusoknak. A templom mögött helyezkedik el az Érsekségi Múzeum. Ugyancsak a közelben található a Tatár-dombra, a legenda szerint ezen a helyen egy tatár kán nyugszik.