Búcsúira készül Búcsúszentlászló

– Turisták, zarándokok évről évre egyre többen érkeznek hozzánk, a templom nyitva áll előttük, és nem csak búcsúkor, hiszen hétköznap is gyakran jönnek megnézni a kegytemplomot és a falut buszokkal, csoportosan is – említi Molnár Gyula polgármester, aki örömmel számol be az elmúlt évek fejlődéséről. Megtudjuk tőle, hogy négy éve helyezték a faluba Tódor Szabolcs atyát plébánosnak, aki fiatalos erővel látott neki az egyházi létesítmények megújításának. Ezek között sor került a kálvária rekonstrukciójára, a templomkertben szabadtéri oltár készült, térkövezések voltak, majd megtörtént a plébánia teljes felújítása. Nagy munka volt a templom tetőszerkezetének megújítása, új tetőhéjazat készült, majd lefestették a külső homlokzatot is. A történelmi műemlék épületek ősi kegyhelyhez méltóan új köntösben várják a látogatókat.

A hagyomány szerint maga Szent László király rendelte el egy kis kápolna építését a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére, miután csodás módon megmenekült az üldözői elől. Hogy így volt-e, erre nincs bizonyíték, viszont a régészet ősinek, román korinak tekinti a főoltár mögött meghúzódó kegykápolnát. Ehhez a kápolnához építették a barokk templomot, s ezzel megőrizték a kis kápolna épületét. A török pusztítás idején egyrészt a rejtettsége biztosította a kápolna fennmaradását, másrészt pedig az, hogy a muzulmánok tisztelettel viseltettek Jézus szülőanyja, Mária iránt, akinek tiszteletére emeltetett a kápolna. A kanizsai basáról maradt fenn az a történet, hogy 1690 előtt, betegsége idején egyik keresztény túszát elküldte ide a kápolnába, hogy imádkozzon az ő gyógyulásáért. Amikor a rab ezt megtette, a török basa meggyógyult. Ekkor személyesen is eljött ide, megkeresztelkedett, sőt, díszes pajzsát itt hagyta a kápolnában adományképpen.

Széchenyi Pál veszprémi püspök ferences szerzetesekre bízta 1694-ben az addigra már közismert zarándok helyet, melyet a nép Szentlászlónak nevezett. A püspök „számos csodát” említ a megbízó levelében, mely csodák Szűz Mária közbenjárására történtek. Ettől kezdve a hívő emberek a nagyobb Mária-ünnepeken és Szent László király ünnepén nagy számban érkeztek a kegyhelyre, ahol a ferences barátok fogadták őket. A barokk templomot 1714-ben kezdték építeni és tíz esztendő alatt készül el, a rendházukhoz csak 1724-ben fogtak hozzá, s 1736-ra fejezték be. A kegytemplom mögött, úgy 100 méterre emelkedik a Kálvária-domb, rajta egy kápolnával, oldalán keresztúttal, alatta pedig egy forrással, amit 1852-ben fallal vettek körül, s Szent László kútjának neveztek el. Ottjártunkkor a forrás, amelyről hat évvel ezelőtt vígan csordogáló vízű képet készítettem, most kiszáradt.

-Máskor is előfordult már ez, de amikor az esős idők megjöttek, újra vizet adott a kút, mondja Molnár Gyula, s azzal folytatja, hogy a megújításokat az összefogás eredményezte, köztük a kormány által biztosított négy egyházi pályázat, a Veszprémi Főegyházmegye támogatása, a környező önkormányzatok segítsége és a hívek adományai, valamint a környékbeli kivitelezők, akik a piaci ár alatt vállalták a munkákat.

Megtudjuk, hogy a felújításokon túl a hitélet is megújult az elmúlt években. Immáron öt búcsúi időponttal várják a zarándokokat és szeretnénk visszanyerni az egykori, Zala megye Búcsújáró helye címet, ahogy régen is nevezték Bucsuszentlászlót.

-Szeptemberben két búcsúnk is lesz, 11.-én Kisboldogasszony búcsúja, amelyen Dr. Székely János szombathelyi püspök ünnepi miséjére is sorkerül, majd 25.-én lesz a híres Fogolykiváltó Boldogasszony Nagybúcsú, amelyen pedig Dr. Udvardi György veszprémi érsek tart ünnepi misét. Az atyával jómagam barátságot ápolok és a lehetőségeimhez mérten támogatom. Nagy ajándék ő Búcsúszentlászlónak, meg is szeretnénk tartani, hiszen nagyra becsüljük Tódor Szabolcsot – szól elismerően Molnár Gyula a plébánosukról.