Nem figyel, nem nyugszik, csak pörög és lelép

Lehet, de hogy valami nincs rendben, az biztos. Jellemvonásai – nevezzük most így – egy komoly agyi működési zavar tünetei is lehetnek. Erről szól pszichológiai-pszichiátriai témakörű, irodalmi köntösbe bújtatott ismeretterjesztő sorozatunk, melyben dr. Gedeon Zoltán keszthelyi pszichiáter, neurológus, pszichoterapeuta írásait olvashatják a zaol-hu-n. Történeteiből ismert vagy kevésbé ismert pszichiátriai betegségek, lelki működések sajátosságai tárulnak az olvasó elé. A célunk, hogy ezeket a betegségeket minél többen felismerjék, és minél többen elinduljanak a gyógyulás útján, ezért fűzünk magyarázatot majd a főorvos alábbi írásához is.

Alejandra fekete feszülő nadrágban, fehér ingben, szőkén, kitűnt a sétányon. A Playa del Inglés spanyol szépségei közt magas vékony alakja egy észak-német könnyűatlétára emlékeztetett. A hömpölygő tömegből találomra kiválasztott egy párt vagy családot, és kezében az étlappal invitálta őket az étterembe, amelynek dolgozott. Angol, német, orosz nem okozott gondot, pedig itt szedte fel a nyelveket az elmúlt tíz évben. Az iskolában még angolból is épp csak átment. Nem szerette az iskolát, de az iskola sem őt. Ha komoly dolgozat volt, egyszerűen nem ment be. Ha ott volt, a telefonját nyomkodta a pad alatt. Mindenki nagyképűnek nézte, nem volt tartós kapcsolata soha.

– Mire vág fel? – ez volt a visszatérő kérdés vele kapcsolatban –, de Alejandra már régen nem törődött ezzel, ahogy ma este sem. Idegesen rázta a jobb kezét, ahogy járkált fel-alá, mintha a cigit kereste volna az ujjai között. Dohányzott persze, sokat.

– Hé, Alejandra! Mi a menü nálad ma este?

Jobb kezének mutatóujját mereven kitartva visszakaffantott valami keményet, és már el is fordult. A szemben éppen nyitó bár máris kissé betépett pincérének még felröhögni sem volt ideje. Jártak ugyan tavaly, ha azt a hat hét intenzív szexet annak lehet nevezni, de valójában nem is ismerték egymást. A srác bambán nézte, ahogy a nő egyenként igazgatja a hamutartókat és a művirágos vázákat az asztalokon.

– Igen, van pizzánk is, meg tenger gyümölcsei, persze Wiener Schnitzel, de a paellánk az igazi – kezdte volna egy holland családnak a megszokott mantrát, mikor a főnök kiüvöltött a placcról:

– Nincs paella! Ezzel kezdtem délután. Sok volt az infó?

– Inkább azzal törődnél, hogy legyen, mint hogy engem alázol a vendégek előtt! Nincs paella, nem hallják? – fordult oda a hollandokhoz, aztán átvágott a sétányon, és az egyik butikon épp felújítást végző festőt kezdte instruálni. Aztán továbbment egészen a strandig.

Ismerték a büfések, szinte mindegyiknél dolgozott már néhány hónapot.

– Daniella! De jó, hogy itt vagy! – kiabált be a fagyispultba a barátnőjének. – Ráérsz este?

– Tudod, hogy ma van a diszkós napunk. Élő zene, nyuggerek, miegymás. Tegnap még ki is röhögtél miatta, hogy nyuszifülekkel kell felszolgálnom.

– Jövök én is, mondd meg a főnöknek! – azzal lerohant a strandra, és beállt a vízitorna oktatója mellé a partra, és vele együtt csinálta a gyakorlatokat.

Este mint a villám cikázott a vendégek között. Hordta az italt, hajnali négy volt, mire mindenki elment.

– Köszönöm Alejandra, meghálálom, ha nagy leszek. Egész éjjel úsztam volna egyedül.

– Gyere, Daniella, beszédem van veled! Mondd, mi a baj velem? Mit kellene másképp csinálni? Harmincöt leszek. Elmúlt a fiatalságom, voltam már minden, és annak az ellenkezője is, és nem vittem semmire. Se egzisztenciám, se férjem, se gyerekem, se pénzem. Gyere, járjunk egyet a parton!

– Épp ez a baj, Alejandra. Le kellene már nyugodnod egy kicsit. Folyton pörögsz, rohansz, mindenkit megbántasz. Lassíts, Alejandra, lassíts! Elrohansz az életed mellett, és még csak észre sem veszed. Mit tudsz tartósan csinálni? Mi köt le, legalább egy kicsit? Szerinted ki tud veled vágtatni folyton?

– Egyszerűen mennem kell. Hajt valami, de nem érek oda soha. Mennem kell, Daniella.

Kicsit odébb neonfény villogott, kihallatszott a house zene, rave party volt.

Alejandrát távoli biccentések üdvözölték. A négynegyedes zene ritmusára harminc-negyven embert mintha egyetlen közös drót rángatott volna. Pablo egy hang nélkül, észrevétlen került Alejandra mellé. Kezében kis csomag, amit euróra cserélt a lánnyal. Nem sok idő telt el, és Alejandra tűélesen látott. Kitisztult a kép, a hangok egyenesen az agyába hatoltak. A gondolatai világosak, hűvösek, nyugodtak voltak. Mindent látott, mindent értett. Felvette a ritmust, és feloldódott a rendezetten áramló világegyetemben.

– A betegség rövidített neve ADHD, ami a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar angol nevének mozaikszava – ismertette dr. Gedeon Zoltán. – Neurológiai probléma, erős biológiai háttérrel, az életesemények kevésbé játszanak szerepet benne. Már gyermekkorban jelentkeznek a tünetei, és az ADHD sokszor a felnőttkort is végigkíséri. A legjellemzőbb tünete a hiperaktivitás, együtt a figyelemzavarral és impulzivitással, vagyis a meggondolatlan, hirtelen, sokszor indulatos cselekvéssel.

Az ADHD-s gyerekek nem tudnak hosszabb ideig koncentrálni, szétszórtak, Alejandra is ezért maradt le az iskolában. A feladataikat nem csinálják végig, nem tartanak rendet, nem figyelnek a szüleikre és a tanáraikra. Ők maguk viszont éheznek a figyelemre, s azt ki is követelik, szinte bármi áron, akár hisztirohammal, vagy éppen vad ellenkezéssel, mások direkt bosszantásával. Nem képesek várni, azonnal kell nekik, amit szeretnének, ezért is tűnnek éretlennek a kortársaikhoz képest. Nyüzsögnek, nem ülnek meg egy helyben, fészkelődnek, felugrálnak. Felnőttkorban is folyton mozgásban vannak, Alejandrának a keze jár, az energiái pedig kifogyhatatlanok, felszolgál hajnali négyig, aztán jöhet a tánc, de megnyugvást még abban sem, csak a drogban talál. Nem csodálkozhatunk: felnőttkorban az ADHD-t gyakran kíséri alkohol- vagy drogfogyasztás, mégpedig jellemzően pszichostimuláns fogyasztása, ami ideiglenesen növeli a figyelmet, a tettrekészséget. 

Mindenesetre ez a zavar semmiképpen sem jellemhiba, nem is haragudhatunk az ADHD-sokra, bármennyire nehéz velük az élet. Történetünk főhőse is jólelkű, segít a barátnőjének, miközben persze őt is faképnél hagyja, ha mehetnékje van, ahogy a kapcsolataiból is azonnal továbblép.

A tünetegyüttes nagyon megnehezíti a család, a közösség életét, és a betegre is végzetes lehet. Azon túl, hogy iskolai, munkahelyi, szociális kudarcokhoz vezethet, az ADHD-sek körében 4-szer gyakoribb az öngyilkosság, mint a társadalom egészében, és egy kutatás szerint a gyermekkori öngyilkosság kapcsán az érintettek 65 százalékánál jelen van ez a neurológiai zavar, hívta fel rá a figyelmet dr. Gedeon Zoltán. Rámutatott, hogy a gyerekeknél a fiúk körében 3-szor gyakoribb az előfordulása, mint a lányoknál, de az arány 40 év felett kiegyenlítődik. Az érintettek 26 százalékánál szorongás, 18 százalékánál depresszió is megjelenik.

Napjainkban az egyik leginkább aluldiagnosztizált betegség az ADHD, annak ellenére, hogy egyáltalán nem ritka: Európában becslések szerint minden 20. gyermek érintett. Megállapításához szükség van négyszemközti és természetes közegben való megfigyelésre és kérdőívekre is. Hatéves kor fölött és súlyos esetben gyógyszerrel kell kezelni, és fontos a pszichoedukáció, a szülői és pedagógusi tréning, a kognitív és viselkedésterápia is. Érdekes, hogy az alkalmazott gyógyszerek közül az a leghatékonyabb (a hiperaktivitás ellenére), amely sok tekintetben hasonlít az egyik ismert partidrogra.