A beregszászi szegényeknek sok örömteli pillanatot okoztak a dél-zalai adományok

- A Magyar Református Szeretetszolgálat támogatásával az országhatáron könnyebben átjutottunk, köszönhető ez annak is, hogy Magyarország kormánya külön sávot biztosít a hivatalos dokumentummal rendelkező segélyszállítóknak - mesélte Bodó Tamás. 

- Ha tehetném, egyszer fél órára kikapcsoltatnám a köz- és kirakatvilágítást, hogy az emberek megtapasztalhassák és értsék, milyen luxusban élhetnek most. Beregszász ugyanis este teljesen sötétbe burkolózott, olyan volt, mint egy szellemváros, nyomasztó, szó szerint az orromig sem láttam. Emiatt sajnos sok a baleset, egyszerűen szinte lehetetlen időben észrevenni az úton átkelő gyalogosokat, s az útburkolat is katasztrofálisan rossz állapotban van, ami extra koncentrációt kíván a sofőröktől. A helyzeten csak tovább rontott a szakadó eső.

Bodó Tamás hozzátette: azokat a szegényeiket, akik mozgásképesek, a beregszászi Pásztor Ferenc zarándokházhoz hívták, hogy átadhassák az adományokat. Akik betegek, vagy távolabb éltek vagy akiknek a mosógépeket szánták, hozzájuk személyesen látogattak el. Meglátogatták a helyi mentőállomást is, az ott szolgálatot teljesítő mentősöket meglepték egy kis ajándékcsomaggal, ami egy-egy zseblámpát rejtett. Helyzetük elkeserítő: riasztáskor zseblámpa és közvilágítás híján teljesen sötétben kénytelenek menteni. A szegénységben élő embereknek is jutott a zseblámpából, ahogy a gyertyaműhely termékeiből is vitt számukra több doboz gyertyát.

- A sok, meglepetéstől, meghatottságtól könnyező szemet láttam - folytatta. - A mostani missziónk alkalmával bepréseltük autónkba a budapesti jezsuiták által a Császlóci Oktatási Nevelési Komplexumnak szánt szeretetdobozokat is. Tisztelet és köszönet jár azoknak, akik személyesen kerestek meg bármennyi magánadománnyal, ezek talán a legértékesebbek. Például büszke vagyok Homokkomárom aranyszívű asszonyaira, a kanizsai Piarista-iskola tanárainak, diákjainak az adománygyűjtésükért. Hálás lehetek több kanizsai és zalakarosi cégnek az önzetlen felajánlásukért, illetve a Nyolc Boldogság Közösségnek, a kanizsai Jézus Szíve és Szent Imre plébániáknak, a Katolikus Karitásznak, a Református, a Johannita, illetve a Jezsuita Szeretetszolgálatnak, hogy Jézus újra visszamosolygott szegényeink arcán. Ez az út most sem jöhetett volna létre lelkes, csupa szív beregszászi segítőim nélkül. Ahogy hazaérkeztünk, olvasom a hírt, hogy Záhony kivételével lezárták az ukrán-magyar határokat. Isten nagy rendező, Ő tudta, mikor kell kimennünk...