Autózás télen: nyolc pontban a lényeg

1. Ne ezen spóroljunk! A hazai autóvezetők a téli gumiabroncsot jellemzően a sokadik helyre sorolták, amikor arról kérdezték őket, hogy mi a legfontosabb a biztonságos autózáshoz. Pedig a magyar éghajlati viszonyok között sajnos nincs kibúvó: téli gumiabroncsok nélkül nincs biztonságos téli közlekedés. A téligumi használatát – számos európai országgal ellentétben – jogszabály nálunk még nem teszi kötelezővé, de ne is ezért cseréljük le télire a nyári szettet, legkésőbb novemberben: a téli gumiabroncsot nem elsősorban a havas úton történő könnyebb haladásra találták ki, hanem arra, hogy a 7°C-nál hidegebb aszfalton is kellő tapadást biztosítson. Ennek megfelelően alakították ki a mintázatát és az anyagának összetételét. 

2. Mekkora nyomás legyen az abroncsokban?  A megfelelő érték az, amit az autó kézikönyvében, vagy jellemzően a vezető felőli első ajtó környékére ragasztott matricán tesz közzé a gépkocsi gyártója. A kis táblázatban eltérő értéket adnak meg egy-két utasra számítva, jól felpakolt kocsira, dízel-, illetve benzinmotorra, és megint mást, ha utánfutót vontatunk. (Ha a nyomást meleg gumiabroncson ellenőrizzük, a gyártó által előírt számokhoz körülbelül 0,3 bart hozzá kell adni.) Tipikus hiba továbbá, hogy a legtöbben elfelejtik a csomagtartó mélyére elásott pótkerékben ellenőrizni a nyomást, ebben az esetben egy váratlan kerékcserénél kínos meglepetés érhet bennünket. A pótkereket fújjuk az előírt legmagasabb abroncsnyomásra, az esetleges szivárgás miatt. A rendszeres nyomásvesztés az abroncs, illetve a kerék szerelési hibájára is utalhat: ez esetben forduljunk szakemberhez! A látszólag rendben lévő abroncsok nyomását is ellenőrizni kell, havonta legalább egyszer. 

3. Figyeljünk a többiekre és az útra! Vegyük figyelembe, hogy négy autóból átlagosan hármat szerelnek fel téli abronccsal, ezért számítsunk arra, hogy nem minden közlekedő tudja időben megállítani, illetve a megfelelő módon irányítani az autóját. Ezért mindig tartsuk be a megfelelő követési távolságot és a sebességhatárt. Télen, amikor „elszaporodnak” a kátyúk, figyeljünk a vízzel kitöltött úthibákra! Menet közben lehetetlen megállapítani a pocsolya mélységét. Ha megoldható, haladjunk abban a sávban, amelyet a közvilágítás jobban megvilágít. Az éppen csak elkezdődött eső még nem mosta el a port, és az aszfalt nagyon csúszhat. Ha még a lehullott faleveleket sem takarították el, vezessünk különösen óvatosan. Használjuk nappal is a tompított fényszórót. Az ezzel együtt bekapcsolt hátsó lámpáknak köszönhetően mi is jobban láthatóvá válunk a többi közlekedő számára. 

4. Érdemes némi időt rászánni, és gyakorolni a havas úton történő közlekedést. Sokan meglepődnek, hogy az autó nem úgy reagál, ahogy „logikus” lenne: például, ha megcsúsztunk, nem a csúszás irányával ellenkező irányba, hanem azzal azonos irányba kell kormányozni az autót a megpördülés elkerülésére. Ha nincs még hó, de szeretnénk némi tapasztalatot szerezni, érdemes ellátogatni a számtalan vezetéstechnikai tréning valamelyikére. Itt szakemberek irányításával gyakorolhatjuk a megfelelő kormányfogást és kezelést, a hatékony vészfékezést, a gyors és hirtelen kerülést, a kanyaríven haladást, és hogy milyen módon avatkozik be az ABS és az ESP. A tanpályákon a téli, síkos utakat is tudják szimulálni.

5. Készüljünk fel a télre! Néhány egyszerűen betartható szabály figyelembevételével tovább növelhetjük a velünk utazók és saját magunk biztonságát: indulás előtt takarítsuk le a fényszórók felületét. Ez az egyszerű mozdulat nagyságrendekkel növelheti a belátható útszakasz hosszát. Tartsunk a kabátzsebben – és semmiképpen sem az autóban – zárjegesedést gátló spray-t. Hasonlóan jó szolgálatot tehet a jégoldó spray a szélvédő és a tükrök megtisztításában. Az utak csúszásmentesítésére használt só nem tesz jót a jármű padlólemezének és karosszériájának, de havi egyszeri mosással megelőzhető a baj. 

6. Töltsük fel fagyálló folyadékkal az ablakmosó tartályát! Ellenőrizzük az olaj, illetve a hűtővíz szintjét és az akkumulátor töltöttségét is. Ha a szélvédőt vékony jégréteg borítja – ráfagyott a reggeli harmat – ne indítsuk el az ablaktörlőt! Egyrészt ez nem segít, másrészt tönkremennek a törlőlapátok lamellái. Legyen nálunk elakadást jelző háromszög, izzókészlet, elsősegélydoboz, fényvisszaverő mellény (utasonként egy darab az utastérben). A vontatókötél és a bikakábel nem sok helyet foglal, de ha szükség van rá, mással nehezen váltható ki – tegyük be a csomagtartóba! A hóakadály miatt lezárt úton várakozó autó motorja óránként 0,7–1 liter üzemanyagot fogyaszt. Ha hosszabb útra indulunk, tegyünk be egy ötliteres üzemanyagkannát a csomagtartóba, sosem lehet tudni. Palackos vizet is tegyünk be a kocsiba egy kartonnal. 

7. A legfontosabb utasok. A legtöbb szülő arra törekszik, hogy az autóban szállított gyerek „nyugton maradjon”, amíg tart az utazás. A biztonságos utazáshoz pedig nem is kell más, csak egy jól rögzített gyerekülés, és már indulhatunk is – vélik sokan. Mire kell még figyelnünk, ha nem csak felnőttek ülnek a kocsiban? Például a biztonsági övre! Az öv használata a kicsiknél eltér: 150 cm alatti gyermekek kötelező módon csak gyerekülésben utazhatnak, akár személyautóról, akár kisbuszról vagy haszongépjárműről van szó. Természetesen a gyerekülés biztonsági övét minden esetben be kell kapcsolni. Ügyeljünk arra is, hogy maga az ülés is az előírásoknak megfelelően legyen rögzítve az autóhoz. A legbiztonságosabb az Isofix-rendszer. Ennek lényege, hogy az ülés két ponton rákapcsolódik a karosszérián lévő fülekre, így az ülés és a karosszéria együtt mozog, baleset esetén szinte megszűnik az öves rögzítés során tapasztalható másodlagos rántás. Az első ülésre csak akkor tegyünk gyerekülést, ha a légzsák kikapcsolható. 

8. Szinte mindegy, mennyire óvatosan vezetünk, és hogy betartjuk-e a fenti tanácsokat, ha elhasznált, kopott vagy az évszaknak nem megfelelő gumiabroncsok miatt az autó nem engedelmeskedik. A téli abroncsok esetén az ajánlott minimális profilmélység 4 mm.