Kelemen Imre szobra Zalatárnokon

Az 1745. február 26-án, Zalatárnokon született Kelemen Imre leginkább arról ismert, hogy elsőként dolgozta fel a magánjog hazai történetét. Jezsuita szerzetes volt, teológus és egyetemi tanár, aki bár hamar elkerül szülőföldjéről, ám későbbi élete több ponton is kapcsolódott Zalához, hiszen idős korában vármegyei táblabíróvá, illetve a keszthelyi Georgicon-ban ülnökké is megválasztották.

Kelemen Imre egyes források szerint 17, más adatok szerint 21 éves korában, a gimnáziumi és bölcsészeti tanulmányai befejezését követően lépett be a jezsuita rendbe. Ezt követően Kassán hittudományt, majd Székesfehérváron retorikát és költészettant tanított, egészen addig amíg Európa egyik legnagyobb uralkodócsaládja, a Bourbon-ház nyomására XIV. Kelemen pápa fel nem oszlatta a rendet. Kelemen Imre csalódásként élte meg amikor Mária Terézia 1773. szeptember 21-én kihirdette a rend feloszlatását elrendelő pápai bulláját, ezért újra iskolapadba ült, Nagyszombat városában jogi tanulmányokat hallgatott. Előmenetelével olyannyira kitűnt társai közül, hogy még a Mária Terézia királynő által kitűzött díjak egyikét is elnyerte.

Doktorátusi címének megszerzését követően, 1776-ban az akkor alapított győri jogakadémiára kapott kinevezést – itt a magánjog rendkívüli, később rendes tanáraként tanított, de foglalkozott a római joggal és a törvényelmélettel is –, majd a pécsi intézet ideiglenes aligazgatója lett. 1786-ban visszakerült Székesfehérvárra, szintén magánjogot tanító tanárként, miközben Gyöngyösön is oktatott. Székesfehérvárt a pesti egyetem követte, ahol háromszor választották meg a fakultás dékánjává, két alkalommal pedig az egyetem dékánjává is kinevezték.

Kelemen Imre úttörő munkát végzett a magánjog oktatása terén, ő volt az első tanár, aki önálló ágként tanította azt. Előadásait nem tankönyvekből, hanem saját jegyzeteiből tartotta, a jogtudós ugyanis a római és német jogi alapok felhasználásával áttekintette, illetve átlátható, világos módon rendszerezte is a magánjoggal kapcsolatos paragrafusokat. Egyik fő műve az 1814-ben megjelent négy kötetes Institutiones iuris hungarici privati volt, amit később magyarra és németre is lefordítottak.

A jogtudós 1817-ben betegsége miatt hagyott fel a tanítással, majd mintegy másfél évvel később, 1819. március 26-án elhunyt.  

Kelemen Imre emlékét szülőfaluja több módon is őrzi. A község egykori általános iskolája az ő nevét viselte, emellett utcát neveztek el róla Zalatárnokon (továbbá Zalaegerszegen is), illetve 1994-ben egy szobrot is állítottak tiszteletére. Béres János 75 centiméter magas, posztamensen álló, mészkőből készült alkotása egy realisztikus portré, amely tekintélyes tudósként ábrázolja Kelemen Imrét. A szobor posztamensén felül a „KELEMEN IMRE 1744 – 1819”, alul a „PATRIAM ORNAT QUI DOCET”, azaz „a hazát ékesíti, aki tanít” felirat olvasható.  

Béres Jánosnak nem ez volt az első műve, ami Zalatárnokra került. A szobrász már 1988-ban felkérést kapott egy 1848-as emléktábla elkészítésére, ami az iskolaépület falán látható. Ezt 1990-ben egy II. világháborús emlékmű követte, majd Kelemen Imre szobrának felállítását követően a Deák család címeres emléktáblájának (1997), illetve egy Deák domborműnek (2003) elkészítésére is őt kérték fel. Béres Jánost 1999-ben a település díszpolgára címmel tüntették ki.