Megszámolják az erdei fülesbaglyokat

Az egyesület Zalából is számít egyéni megfigyelők, családok, baráti társaságok mellett óvodák, általános és középiskolák közreműködésére, azt kérve: a számlálás közben tartsuk szem előtt a madarak nyugalmát, lehetőleg ne menjünk be az úgynevezett nappalozófák alá és legyünk a lehető legnagyobb távolságra a fatörzstől. A munkát megkönnyíti a távcső használata.

Amennyiben mégis megriasztanánk az addigi békésen pihenő baglyokat, akkor húzódjunk hátrébb, vagy ha megriadva felrepültek a madarak, a legjobb, ha otthagyjuk a helyszínt egy időre, hogy az állatok néhány kör megtétele után vissza tudjanak ülni – tanácsolja az MME, hozzátéve: a telelő baglyokat persze nem csak ilyenkor lehet számolni. A megfigyelt állatokról egész télen várják az adatokat, amelyeket akár utólag, még tavasszal is érdemes beküldeni, s ezek a számok is bekerülnek az éves összesítésbe.

Az egyesület arra is felhívja a figyelmet, hogy a „nulla adat is adat”, tehát amennyiben valaki – alapos feltérképezés után – nem talál nappalozó erdei fülesbaglyokat az általa kiválasztott településen, azt is érdemes jelenteni, mert hosszú távon ez is értékes információként szolgálhat. A jelentések alapján éves összesítés készül, az adatok pedig bekerülnek az országos Madáratlasz Programba, amely része az európai összesítésnek.

Az Európában fészkelő tizenhárom bagolyfajból tizenkettő Magyarországon is előfordult már, egyedül szakállas baglyot nem jelentettek. Tíz faj költ, kettő pedig – az erdei fülesbagoly és alkalmanként a réti fülesbagoly – csapatosan telel lakott területek fáin. A hazai „bagolyfővárosnak” Túrkeve és a szomszédos Kisújszállás számít, ahol a telelő erdei fülesbaglyok száma az ezer példányt is meghaladhatja.

A baglyok jelenléte rendkívül hasznos – például az agrárgazdaság szempontjából –, hiszen az „általuk elpusztított kisrágcsálók száma csillagászati lehet”, szögezi le az MME. Egy-egy erdei fülesbagoly napi átlag 2,5 egér vagy mezei pocok méretű zsákmányállatot fogyaszt. A nagyjából 100 napos telelési időszakban a mintegy 16 ezer Magyarországon tartózkodó példány több mint négymillió rágcsálót pusztít el, így spórolva a termelőknek, akiknek – bagolylakta területeken – nem kell drága és a környezetre is veszélyes irtószerekkel védekezni, hiszen ezek a madarak „teljesen ingyen, biológiai úton, környezetterhelés nélkül távolítják el a földekről a rágcsálókat”.

A baglyok jelenléte tehát gazdasági, környezet- és természetvédelmi, valamint humán-egészségvédelmi szempontból is rendkívül hasznos, ezért ez a lakosság jól felfogott érdeke – állapítja meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, hangsúlyozva: ez annak köszönhető, hogy a telelő erdei fülesbaglyok mindegyike napi két-három – kemény fagyok idején akár négy-hat – kisrágcsálót is elfogyaszt.

Az MME kiemeli: megszokott tevékenységeink nem zavarják a baglyokat, amelyeket „senki sem kényszeríti a belterületekre, maguk választják a téli hónapokra nappali szálláshelyül az ember közvetlen közelségét, elfogadva az ezzel járó hatásokat”, vagyis a megjelenésüket követően sem kell változtatnunk megszokott napirendünkön. Ezek a madarak a járókelők jövés-menését, a forgalom zaját, az óvoda- és iskolaudvaron szaladgáló gyerekeket vagy épp a kertben tevékenykedő embereket semleges környezeti hatásként kezelik.

Az úgynevezett szinkronszámlás adatait a résztvevők kétfajta módon jelenthetik, ezekről az MME honlapján tájékozódhatnak, esetleges kérdéseiket pedig az [email protected] e-mail-címen tehetik fel. A felmérés Facebook közösségi oldala a https://www.facebook.com/erdeifulesbagolyszamlalok/ címen érhető el.