Nyolcvan éve történt a doni katasztrófa, Gyenesdiáson is megemlékeztek

Tar Ferenc történész, a hévízi Bibó-gimnázium nyugalmazott tanára azt mondta: a 20. században két nagy világégés volt, s mindkettőben nagyon sok magyar vesztette életét. Az I. világháborúban a lakosság 2,5, a másodikban 6,2 százaléka halt meg; előbbi több mint 500 ezer, utóbbi mintegy 900 ezer embert jelentett.

– Ilyenkor, január közepén elsősorban azokra emlékezünk, gondolunk, akik a Szovjetunióban, Voronyezs környékén, a Don-kanyarban haltak meg – folytatta Tar Ferenc. – A II. világháború 1939. szeptember 1-jén kezdődött, de Magyarországot ez kevéssé érintette éveken keresztül. Egy dologban éreztük igazából, hogy valami probléma van: egyre jobban emelkedtek az árak 1939-től ’41-ig. Ebben az évben, június 22-én aztán Németország megtámadta a Szovjetuniót, ami után öt nappal Magyarország is belépett a háborúba.

Kezdetben csak kisebb egységeket küldtünk harcba, de 1942 januárjában, német követelésre, elindult a frontra a 2. magyar hadsereg is, amely az urivi hídfőhöz nyáron érkezett, az évszaknak megfelelő ruházatban, nem túl jól felszerelve – emlékeztetett a történész. A következő esztendő január 12-én pedig megindult a súlyos szovjet csapás, amelyben nyárig mintegy 130 ezren estek el, sebesültek meg, vagy kerültek hadifogságba.

Megemlékezni róluk azonban sokáig nem lehetett. Az 1970-es évek elején jelent meg Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című könyve, amely áttörte a hallgatást, később pedig Sára Sándor elkészítette Krónika című dokumentumfilm-sorozatát, amelyben azokkal az emberekkel beszélgetett, akik megjárták a Don poklát. Később, a 80-as évektől egyre többen foglalkoztak az akkor történt eseményekkel, feltárva: mi történt 1943-ban katonáinkkal, távol a hazától.

Tar Ferenc elmondta: a II. világháborúban 25 gyenesdiási áldozta életét a harcok során, és többször érte bombatámadás Keszthelyt és környékét is, többek halálát okozva.

A történész felelevenítette: Gyenesdiáson Lendvay János kántortanító igyekezett segíteni embertársainak, amiért az életével fizetett: 1945 tavaszán az orosz katonák elől nőket bújtatott, védelmükre kelt, ám egy dulakodás során lelőtték. Szerinte nagyon helyesen nemcsak azokra emlékezünk, akik az ország határain belül s kívül harcoltak, hanem olyan emberekre is, akik a helyi közösségekért tettek sokat.

Zalában, a front átvonulásának két hete alatt 250-300, ebből a keszthelyi járásban 88 ember halt meg – zárta emlékező beszédét Tar Ferenc, személyes, családi tragédiát is felelevenítve a II. világháború borzalmas éveiből.