A kommunizmus és az egyház harcából utóbbi került ki győztesen

A történelmi hálózatokat nem lehet elérni, „megfogni”: ezek virtuálisak. Ilyen például az egyház és a titkosszolgálat is, és ezeket körüllengi a misztikum – fogalmazott a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa. Az egyetemi docens az egyházak több évszázados történetét, ahogyan mondta: aranyból szőtt belső rendszerét, törvényszerűségeit tárta fel hallgatóságának.

Az előadás főként azt a kegyetlen folyamatot mutatta be, amely két hálózat küzdelmét: az egyházét és a kőkemény kommunista diktatúráét jelentette az 1940-es évek közepétől.

– Utóbbi egy erős kapcsolatokból felépülő romboló hálózat – emelte ki dr. habil Bertalan Péter Tamás. – S e kettő harcából hosszú távon mégiscsak a történelmi, mélyen gyökerező egyház került ki nyertesen, mert néha nem az a győztes, aki adott pillanatban annak látszik.

Ez a folyamat idehaza 1945-től a hatvanas-hetvenes évekig tartott: a Rákosi-korszakkal indult és a Kádár-érába torkollott. A kutató felidézte: sok egyházi személyiség is áldozatául esett a tomboló terrornak, s köztük voltak világító fáklyák, például páter Vezér Ferenc pálos szerzetes, aki reményt adott és védte a korszak emberét. Később – a neki tett hatalmi ígéretet megszegve – kivégezték.

– A kommunizmus számára nincs bocsánat, a kommunizmussal nem lehet ki- és megegyezni – szögezte le dr. habil Bertalan Péter Tamás. – A békepapok egy része persze mégis így tett, de adott helyzetben a keleti politika, sőt, még a Vatikán egy része is azt sugallta: milyen jó, ha kiegyezünk ezzel a szervezettel, hiszen akkor lehet koccintani Badacsonyban az egyházügyi főelőadóval. Ám azt gondolom: ez bűn volt, s ezt nem lehet megtenni még egyszer a történelemben. Remélem, az utánunk következő nemzedékek tanulnak ebből.

A tudós szerint mindennek a legnagyobb tanulsága a jövőre nézve, hogy az ordas eszmékkel semmilyen körülmények között nem lehet egyezséget kötni.