Dr. Udvardy György: Nyitni kell a rászorulók, a „nehéz esetek” felé

Az elmélyülést szolgáló hitbéli napot szentségimádás zárta, amely előtt dr. Udvardy György veszprémi érsek katekézisén vehettek részt a hívek. A főpásztor tájékoztatást adott az 1945-ben egy szovjet katona által Litéren meggyilkolt Bódi Mária Magdolna keresztény vértanú boldoggá avatásának folyamatáról, amely „nagyon szépen halad előre”.

Rómában hiánypótlás nélkül befogadták a Márfi Gyula korábbi érsek és munkatársai által összeállított dokumentumot, idén január 24-én pedig a történész bizottság átvizsgálta a vatikáni kutatásokkal kiegészített vaskos ügyvédi anyagot, amelyet rendben talált a testület.

– A boldoggá avatási eljárás alapvetően a vértanúságra épül – folytatta dr. Udvardy György –, ezért amennyiben a teológiai bizottság és a bíborosok testülete is elfogadja ezt, remélhetjük, hogy viszonylag gyorsan megtörténik a kinyilvánítás, és akkor már csak egy alkalmas időpontot kell találnunk, amikor a boldoggá avatás megtörténhet. Persze, ez egyelőre reménység, hosszú még az út. Mindenesetre Bódi Mária Magdolna nagy erőforrás, én is naponta fohászkodom hozzá az egyházmegyéért.

Mint mondta: „úgy tekintünk a múltunkra, a hitben előttünk járókra, a főegyházmegyéhez kötődő szentekre és boldogokra, hogy az segít bennünket”.

Az érsek ezt követően az evangelizációs munkáról s a megtérésről beszélt, kiemelve: a számos délelőtti előadás megmutatta, ma is sokan kötik Jézushoz az életüket, megkérdőjelezhetetlenül. „A személyes megtérés krisztusi hasonlóságot eredményez a Szentlélek működése által”, összegezte a főpásztor, aki szerint az egyéni életünk közösségi, egyházi létté formálódik, vagyis a megtérésnek, a személyes aspektusa mellett, mindig van előremutató társadalmi dimenziója is.

– A vallásosság egyre inkább kisközösségi dimenziót nyer: ahol engem ismernek, elfogadnak, ahol érzelmileg is biztonságban érzem magam, de emellett van egy fontos szempont, amire általában nem szoktunk figyelni: vagyis mindennek mi köze van az igazsághoz? A közösségeinkben leginkább úgy gondolkodnak, azok akkor jók, ha „engem szeretnek, támogatnak, jól érezzük magunkat egymás között”. Ez persze nagyon fontos, e nélkül nem lehet továbblépni, de mindez nem elegendő ahhoz, hogy magunkra mint evangelizáló keresztény közösségre gondolhassunk – szögezte le dr. Udvardy György.

Az érsek kiemelte: nyitni kell például a szegények, a rászorulók, a „nehéz esetek” felé, s meg kell találni az utat hozzájuk.