Türelemre tanít és sikerélményt ad

– Keresgéltem, hol is lehet tanulni és Cserszegtomajon találtam egy tanodát, ahova aztán elmentem és két kurzust elvégeztem – árulta el. – Az első egy háromnapos alaptanfolyam volt, utána egy szintén háromnapos, díszítő technikákat elsajátítható oktítás következett. Nálunk otthon, gyerekkoromban nem sütöttünk mézeskalácsot. Nem szerettem, nem is érdekelt. Viszont emlékszem rá, hogy a falusi búcsúk alkalmával sátras mézeskalács árusok voltak. A bábcsikó (ami tulajdonképpen egy lovas huszár), a tükrös szív, a pólyás baba és az olvasó motívuma gyakori volt. A céllövöldében  mérettől függően két, vagy hárompálcás celofánba csomagolt mézeskalácsokat lehetett lőni. Olyan kemények voltak, hogy a fogunk tört bele... Kislány koromban szerettem segíteni a konyhában kelt tésztát gyúrni, lapogatni, de cukrászvénám nem igazán volt. Így nem volt nagyon könnyű dolgom a tanfolyamon. De bíztam az esztétikai érzékemben és a kézügyességemben. Idővel a folyamatos önképzés, jegyzetelés és a sok-sok gyakorlás megtette a hatását. Amikor életemben először fogtam neki egyedül otthon gyúrni és sütni a mézeseket, na, az nehéz volt… Nem volt, aki megmondja, jól csinálom, elég sima a tészta, elég kemény az írómáz, és a többi. S hogy mi tetszett meg benne? Szeretem a kreatív dolgokat, a semmiből valami szépet alkotni. Ez is az önkifejezés egyik módja. Türelemre tanít és sikerélményt ad. Tetszett az is, hogy kialakíthattam a saját stílusomat. Van, aki nagyon sok díszítést alkalmaz egy-egy darab készítésénél. Zágrábban például az adventi vásárban úgy éreztem magam, mintha visszacsöppentem volna kicsit a régi búcsúk idejébe. Pontosan ugyanolyan eltúlzottan díszített, felcicomázott mézeskalács szíveket láttam, amilyenekre kiskoromból emlékszem. Én inkább szolidabban bánok  az írókával. Szeretem megmutatni a tészta szépségét is akár natúr, akár színezett formában. A díszítéseket ennek megfelelően alkalmazom. Vékonyabb vonalakkal, de harmonikusan elrendezett motívumokkal dolgozom.

Olgitól azt is megtudtuk: manapság újra divat lett a mézeskalács, mert mindent el lehet készíteni belőle. Szepetneken például az egész falu makettjét elkészítették mézesekből.

– Sokan próbálkoznak vele az ismerőseim közül is. Azt is észrevettem, hogy sokan belekezdenek, aztán idejekorán abba is hagyják. Nehéz az írókával szabályos formákat rajzolni, ez sokaknak kedvét szegi. Az egésznek a kulcsa a gyakorlás – fogalmazott. – Jó móka az is, amikor a kisgyerekes családoknál látom, ahogy együtt sütnek-díszítenek mézeseket nagyobb ünnepeken. Lehet, hogy girbe-gurba lesz a díszítés, nem olyan szabályosak a figurák, de az egésznek nem is ez a lényege, hanem a közös tevékenység a nagyival, a szülőkkel. A családot, a közösséget jobban összekovácsoló tevékenységen van a hangsúly. Régen a falvakban sok ilyen foglalatosság volt. Tollfosztás, fonó, aratás, színjátszó kör, cséplés, szüret... Mára szinte alig maradt valami ezekből. Mi itt Molnáriban a "Kék Madár Kreatív Klub"-ban próbálunk ilyen tevékenységeket életben tartani.

A civilben egyébként a párjához, Klaszán Sándorhoz hasonlóan szintén az egészségügyben dolgozó Olgi a munka során kiszúróformákat és természetes ételszínezékeket használ. Saját maga csinál cukorvirágokat szilikon formával és díszítőcsővel. Különböző cukormázakkal, írókákkal, vagy stencilező technikával díszít.

– Párom dédapjának unokatestvére Baján híres mézeskalács bábos és gyertyaöntő volt a múlt század elején – mesélte. – Sajnos, az államosítás után már csak alkalmazottként dolgozhatott a saját cukrászüzemében. A család utolsó leszármazottja a bajai múzeumnak adományozta a díszesen faragott ütőfákat. Ezeket a kézzel faragott egyedi mézeskalács mintákat ma csak kisebb vagyonokért lehet beszerezni. Nekem sincsenek ilyenek.
Olgi jelezte: sajnos, egy kézműves termék esetében nem kérdés, hogy manapság nem lehet annyi pénzt kérni érte, amennyi munkát, időt belefektet. Az árakkal ezért a realitás talaján kell maradni. Egy mézeskalács figura bizonyos idő után tönkremegy állásában is. Múlandó művészet ez, így nem lehet érte vagyonokat kérni…

– A legnehezebb, de egyben a legszebb része a munkának a minta kitalálása, elhelyezése a mézeskalácson. Én nem rajzolom előre és bár úgy tanultuk, nem is szerkesztem meg. Mintadarabot készítek, amin látom, min kell változtatni, vagy milyen díszítést alkalmazzak inkább, mivel lesz még szebb. Nehéz még akkor is, ha a megrendelő konkrét elképzeléssel érkezik. Volt nemrég olyan céges megrendelésem, ahol nagyobb tételben kértek tőlem egy bizonyos madárformát. Hát, nagy kihívás volt, de végül megbirkóztam vele. Egyébként nincs kedvenc figurám, vagy mindig az éppen aktuális. De a nemzeti színű tulipánt különösen szeretem – mondta végül.