Egy nemesi falu 19. századi pecsétnyomatai

A Göcsej szívében elhelyezkedő Kustánszeg az 1848 előtti időszakban kurialista, azaz nemesi falunak számított, mivel a település lakosságának jelentős része (legnagyobb számban a Kustán, Geráth, Gyenese családok) nemesi jogállású volt, úrbéres földet használó jobbágyok pedig nem lakták a helységet. A népesség tekintélyes hányada kisbirtokos nemes volt, akiknek mindennapjai földműveléssel és állattenyésztéssel teltek, kiváltságaik azonban szélesebb szabadságot biztosítottak számukra a jobbágyfalvak lakóihoz képest.

Az 1848 előtti időszakban a falu önigazgatása nem volt egységes, hanem a rendi hovatartozás alapján kettévált. A település nemesi közössége (communitása) saját szervezettel rendelkezett, amelynek élén a főesküdt állt. A falu nem nemes lakóit a helységbíró (öregbíró) vezette, akinek fontos szerepe volt az adózók által teljesítendő terhek (adók és szolgáltatások) megszervezése terén. Természetesen az elkülönülés nem volt éles, hiszen lehettek olyan ügyek, amelyek együttműködést igényeltek. Olyan dokumentumok is fennmaradtak, amelyeket mind a helyi főesküdt, mind a helységbíró ellátott kézjegyével.
A nemesi közösség magát a „Betsvölgyének kustánszegi fordulatjában lakozó nemes faluság” elnevezéssel illette. (Ekkor még Kustánszeget és a szomszédos Paraszát Becsvölgye egy-egy szegének tekintették.) Nemcsak a nemesi közbirtokosság vagyonának kezelése és az önigazgatás tartozott a feladatkörébe, kisebb ügyekben bíráskodhatott is. Mindezen tevékenységek iratkibocsátással jártak, a dokumentumok hitelesítéséhez pedig szükségesnek tartottak pecsétnyomót beszerezni.

Az 1848. évi áprilisi törvények eredményeként a rendi kiváltságok és a jobbágyok úrbéres kötelezettségei egyaránt megszűntek, így – ahogyan az egész országban – Kustánszegen is egységessé vált a lakosság személyi jogi státusza. Az 1850-es, 1860-as évek egységes községi szervezetében megtartották vezető szerepüket a volt nemesi családok tagjai, így természetszerűnek tekinthetjük, hogy a régi pecsétnyomót megőrizték. Sőt, a későbbiekben is használták a nemesi kiváltságok megszűnésével már idejét múlttá váló tárgyat. (Hangsúlyozandó, hogy ez nem a teljes falu, hanem a helyi nemesi közösség pecsétnyomója volt.) Ennek egészen egyszerű, praktikus okai lehettek: megtakarították az új pecsétnyomó elkészíttetésével és megvásárlásával járó fáradságot és költséget.
Kustánszeg 1852. november 18-án keltezett községi számadásán az NKFP szöveggel ellátott pecsétnyomat található. A rövidítést a fentiek alapján könnyen feloldhatjuk: N[emes] K[ustánszegi] F[aluság] P[ecsétje]. Ezen a dokumentumon azonban nem vehető ki jól a pecsétnyomón szereplő ábrázolás. Nem így a Kustánszeg és Vargaszeg községek 1866. évi pótléknaplóin elhelyezett pecséteken: az NKFP szöveg alatt egyértelműen egy kivont kardot tartó, a heraldikai jobboldal felé forduló kar látható. A pecsétnyomón elhelyezett, a nemességre utaló ábrázolás reprezentálta tehát a falubeliek jelentős részének 1848 előtti jogállását.
Ezt a jelképet még az 1880-as évek végén is használták. Amikor Kustánszeg község elöljárói és bizottsági tagjai 1888. május 27-én kérvényt intéztek a pécsi m. kir. posta- és távírdaigazgatósághoz, aláírásaik mellett elhelyezték az NKFP szöveget és a kivont kardot tartó kart ábrázoló pecsétnyomatot. Hasonlóképpen jártak el a fogyasztási adó megváltása tárgyában 1889. december 5-én kötött szerződés esetén is. Ekkor már nem a korábban használt piros pecsétanyaggal dolgoztak, a pecsétnyomat fekete lett.

A község tehát még négy évtizeddel a forradalom és szabadságharc után is a helyi volt nemesi közösség megnevezésének rövidítésével hitelesítette hivatalos iratait. A kiegyezést követően kialakított modern, polgári államigazgatás és közigazgatás keretei között azonban már nem volt sokáig tartható az anakronisztikussá vált jelkép használata.
Egy 1892. január 11-én kelt postaküldönci szerződés során a helyi elöljárók már egy jóval prózaibb, csupán a település nevét (Kustánszeg község) tartalmazó bélyegzőt használtak. S a dualizmus korszakából hasonló, „címerkép” nélküli községi pecsétek tanulmányozhatók a megye településeinek címereiről és zászlairól kiadott, fentebb említett, Vikár Tibor munkájaként megjelent adatgazdag kötetben („Zala vármegye • Kustánszeg község • Novai járás”, valamint „Zala vármegye • Kustánszeg község • 1908” feliratú körbélyegzők).
Kustánszeg község önkormányzata 2001-ben megalkotott rendeletével állapította meg a település ma is használatos jelképeit (címerét és zászlaját). A címer egyik mezőjében egy vágtató lovas látható. Kivont kardot tartó jobb keze hasonlít a falu eddig nem publikált, jelen írásban bemutatott pecsétnyomatain szereplő motívumhoz. Így ezt a 19. századi pecsétnyomó-ábrázolást Kustánszeg mai címere tulajdonképpen magában foglalja, mintegy őrizve a község múltjának egy szeletét a 21. században is.