Jó reggelt, Zala vármegye!

Szerény véleményem szerint a hobbi akkor nemesül át szenvedéllyé, amikor az ember képes komoly áldozatot hozni azért a tevékenységéért, amiben örömét leli. Amikor egyáltalán nem számít az, hogy van-e racionális értelme annak, amit teszünk. A szenvedély éppen ellentétes az észszerűséggel, csak azon a szűrőn keresztül érdemes magunkra tekintenünk, hogy képesek vagyunk-e kiteljesedni benne, többek leszünk-e általa. Emiatt aztán azt is gondolom, hogy bármilyen hobbi szenvedéllyé válhat, és egyedül csak rajtunk múlik, hogy átlépjük-e valaha a kettő között húzódó határvonalat. Hiszem, hogy többségünk képes rá, még akkor is, ha olykor ellenérzéssel, kérdő tekintetekkel, „megnemértéssel” találkozik.