Kovácsművészeti szaktábor Gébárton

Az időjárás teljesen kegyes volt, kellemesen húsz fokban kopácsoltak, bár az üllők mellett a négy tűzhely bőven adott meleget. A kovácsolás nemcsak nehéz fizikai munka, hanem nagy odafigyelést is igényel, mondta Csiszár Tibor kovácsmester, Népi Iparművész, aki Vass Krisztián kováccsal együtt oktatja egy hétig az „inasokat”.

Éppen hasítófejsze készült a sátor alatt kialakított alkalmi műhelyben, a fejszetestnek a lyukasztása, lyukbővítése ugyancsak nagy szakértelmet kíván, mondta a mester. A többi napon saját elképzeléseiket is megvalósíthatják azok, akik már több éve visszajárnak a táborba. A kezdők az első napokban általában a szerszámokkal ismerkednek, majd a könnyebb daraboknak állnak neki. A mesterek persze ügyelnek arra is, hogy a lehető legbiztonságosabb körülmények között üssék a vasat a résztvevők, s ne pörkölődjenek meg a forró tűzhelyek mellett.

Sényéről érkezett Bondor Vilmos, aki még sosem fogott kovácskalapácsot a kezébe, ám régóta érdekelte a szakma. Három nap alatt nagyon sokat tanult, de előre jelezte az otthoniaknak, hogy a kívánságok ellenére „csupán” egy egyszerű gyertyatartóval tér haza.

A 2000-ben épült kovácsműhelyben gyakorlottan dolgozott a kecskeméti Kovács Menyhért. Az egykori színházi kellékes szakember a kezdetek óta részt vesz az egerszegi táborban, sőt, otthon gyereknek is tart néhány napos oktatást. Mellette fiatal társa, Grósz-Kernya Nándor a helyi kovácsstúdió tagja, aki egyszer sem hagyta ki a tábort. Ő úgy tartja, hogy az az igazi munkadarab, amit maga készíthet. Még akkor is, ha csak egyszerű zsanérról van szó.

Prokné Tirner Gyöngyi intézményegység-vezető hozzátette, az utolsó nap végén a résztvevők összegzik tapasztalataikat. Az egerszegi tábor országos hírnevű, annak ellenére is, hogy a Magyarországi Kovácsmíves Céh a Fejér vármegyei Balinkán évek óta szervez hasonló programot.