Zalaegerszeg első fesztiválja: a Göcseji Hét

Ez volt a jelmondata Zalaegerszeg város első fesztiváljának, amelyet 1935. szeptember elején rendeztek meg. A tíznapos rendezvényt kettős céllal szervezték. A zalai megyeszékhely 1885-ben kapta meg a városi jogot, s ennek az 50 éves jubileuma 1935-re esett. Zalaegerszeg vezetése szerette volna ezt méltó módon megünnepelni, de egyben arra is felhasználni, hogy a város és környéke, a Göcsej népszerűsítésével gazdasági előnyöket próbáljon meg elérni, elsősorban az idegenforgalom fellendítésével. A tervek szerint olyan tartalmas programsorozatot kell szervezni, amely során be lehet mutatni a helyi nevezetességeket, valamint a kultúra és a kikapcsolódás, pihenés lehetőségeit. Ez már körvonalazta is a rendezvény karakterét, amelyet elsősorban kulturális, néprajzi és művészeti jellegűnek terveztek, s nem kizárólag könnyed, felhőtlen szórakozást ígérő programok uralták volna.

Az egész elképzelés kitalálója és a szervezés motorja a város polgármestere, Czobor Mátyás volt, aki nagy lendülettel kezdett hozzá a megvalósításhoz. Szakcsoportokat alakított, amelyek egy-egy területtel foglalkoztak: volt idegenforgalmi, műszaki, vendéglátó, kiállítási és propaganda szakcsoport is.

A fesztivál fő attrakciójának két szimbolikus építmény átadását és ünnepélyes felavatását szánták. Az egyik egy harangláb volt, amelyet Revíziós Toronynak is neveztek, de valószínűleg csak propagandisztikus célokból, mivel nem a korban szokásos monumentális trianoni területi revíziós emlékműnek készült. Czobor polgármester az egyik levelében a következőképpen mutatta be ezt az építményt: „Elgondolásunk szerint ez a harangláb – amelyik egy létező régi göcseji, nemesnépi harangláb stílusában lesz kivitelezve – a benne elhelyezett kis lélekharangszerű harangjának a szavával a hősök ünnepein azt a szeretetet és tiszteletet lesz hivatva imádságos hangjával szimbolizálni és kifejezésre juttatni, amellyel valamennyiünknek kell, hogy hőseink iránt viseltessünk. Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy ez nem a már szokásos hősi harangok utánzása lenne, hanem egy eddig Magyarországon egészen újszerű és a maga nemében egyedül álló alkotás.” Tehát a harangláb és a harang az első világháborúban elesett katonák előtt kívánt tisztelegni. Az elhelyezett harang 105 kg súlyú, legjobb minőségű ércharang volt, 580 mm alsó átmérővel, s rajta a következő felirat szerepelt: „Hőseink vérehullása a feltámadáshoz vezet!”

A másik elképzelés a korszakban megszokott ünnepi aktus volt: egy országzászló felállítása. Ez egy szépen faragott, hosszú oszlopon elhelyezett, díszes magyar zászlót jelentett. Ezt a Rózsaligetben állították föl (ami ma a Békeliget nevet viseli), a haranglábat pedig a Tomori Pál utcában. Mindkét építményt népes közönség jelenlétében, színes műsor keretében avatták föl, az ünnepi beszédet pedig Herczeg Ferenc, az ismert író mondta.

Ezen kívül hatalmas tömeget mozgatott meg a fesztivál másik rendezvénye, az első világháborús zalai ezred, a 48-asok emlékművének felavatása, amelyet szintén ekkor rendeztek meg. Az eseményre meghívást kapott az alakulat valamennyi egykori tisztje és katonája. Szeptember 8-án, vasárnap reggel indult a hivatalos program, zenés ébresztővel, majd 10 órakor koszorúzással, díszfelvonulással és szentmisével. Utána történt az emlékmű leleplezése és avatása. A szentmisét és az átadási ceremóniát Haász István katolikus tábori püspök celebrálta. Az ünnepélyen beszédet mondott a kerület országgyűlési képviselője, a polgármester, valamint

Pacor József nyugalmazott altábornagy, a 48. gyalogezred volt parancsnoka. Az avatás utolsó, egyben legmeghatóbb pillanata a 48-asok díszmenete volt, hiszen közülük sokan háborús sérüléssel, fogyatékkal vagy rokkantsággal vonultak föl. Az akkori főgimnáziummal, vagyis a mostani Zrínyi gimnáziummal szemben ma is látható emlékmű Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása.

A fesztivál keretén belül hangsúlyos szerepet kívántak adni a göcseji népművészet, népszokások, népviselet, a háziipari termékek, valamint egyéb régi tárgyak bemutatásának. A polgármester már jóidőben felkérte a göcseji régióhoz tartozó jegyzőket, tanítókat és papságot, hogy kezdjék el felkutatni a helyben található néprajzi emlékeket. Ennek a munkának a koordinálását Fára József főlevéltáros végezte el, aki végigjárta a településeket és gyűjtötte a kiállítható ruhákat, eszközöket, tárgyakat.

A kiállítás a helyi Notre Dame női polgári iskola és zárda épületében volt (ez a mai Mindszenty iskola). Itt rendezték meg a néprajzi, a gyümölcs- és kertészeti, a kézmű- és háziipari, a szőlő- és borászati, a kereskedelmi, valamint Pataky Andor helyi szobrászművész alkotásaiból álló kiállításokat, továbbá egy amatőr fényképtárlatot. A sajtó beszámolója szerint a kiállítás „bámulatos gazdagságot” vonultatott föl, „nívójában fővárosi szintű” volt, s folyamatosan hatalmas tömeg tolongott a zárda termeiben.

A belváros más pontjain felállított ipari kiállításon elsősorban a helybeli iparosok termékeit mutatták be. A Zalaegerszegi Ipartestület szervezésében már előre felkérték az iparosokat, hogy igényes termékeik bemutatásával járuljanak hozzá a fesztivál sikeréhez, egyben használják ki azt a komoly piaci lehetőséget, amit a várható hatalmas vendégsereglet jelent. Itt nemcsak göcseji tárgyú, hanem bármilyen ipari termékkel lehetett jelentkezni és standot felállítani, egy feltétel volt csupán, hogy az a „kiállítás nívójának feleljen meg”.

Ezzel párhuzamosan zajlott az állatvásárt és növényi fajtabemutatót is tartalmazó mezőgazdasági kiállítás, amelyet Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter nyitott meg.

S bár a Göcseji Hét alapvetően kulturális és néprajzi karakterű volt, természetesen a könnyedebb programok sem hiányoztak, melyek szintén sok embert vonzottak és szórakoztattak. Volt tűzoltóverseny, melyen a megye településeinek a csapatai vettek részt. Aki nem erre volt kíváncsi, futballmeccsre látogathatott ki, ráadásul nemzetközi mérkőzésre. Az előzetes szervezés eredményeként Stájerország válogatottja mérkőzött meg Nyugat-Magyarország válogatottjával. De volt zenés divatbemutató, országos népdaléneklési verseny – amelyre a nagykanizsaiak különvonattal érkeztek –, „erdei mulatság” az Alsóerdőn és többször rendeztek ismerkedési estet is. A városi vendéglátóhelyek külön miniszteri engedéllyel ezen a héten reggel 5 óráig tarthattak nyitva, s reggelente a városlakók minden nap fúvós zenekar zenés ébresztőjére ébredtek.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Zalaegerszeg első fesztiválja hatalmas sikerrel zárult. Rengeteg vendég érkezett a városba, Budapestről például különvonatok is indultak! Ezért természetesen a következő években is megrendezték és nem túlzás a sajtó akkori megállapítása sem, hogy ezekben a napokban a zalai megyeszékhely „nevétől volt hangos az egész országban a sajtó”.