Hol játsszon és mivel játsszon a gyerek?

Aztán megépültek a lakótelepek, a felelős felnőttek pedig kitalálták, hogy a gyerekek számára játszóteret építenek. A gyerekek szerettek volna egy grundot, ami az övék, és úgy játszhatnak, ahogyan ők akarnak, fociznak, tollasoznak, ugróiskolát rajzolnak, fűben hemperegnek, padon ücsörögve pletykálkodnak. Azonban a felelős felnőttek biztosan tudták, hogy a gyerekeknek inkább két hinta kell a porolóból átalakítva, egy piramis alakú vas mászóka (ki tudja, miért jó), egy vas körhinta és kettő libikóka.

A Zalai Hírlap 1966. május 12-ei lapszámában megjelent riport foglalkozik a Nagykanizsán és Zalaegerszegen elkészült és épülő játszóterekkel, ebből a cikkből idézünk: „Mit játsszunk, hol játsszunk és mivel játsszunk? Ez itt a kérdés. Ezen törik a fejüket a megye két városának illetékesei. Mert nem mindegy, hogy az úttest közepén, vagy rendezett, kulturált játszótereken, a gépjármű-közlekedés veszélyeitől elszigetelve játszanak a gyerekek. – Öcsi, itt nem focizunk! – kiált a két kisgyerekre a nagykanizsai Eötvös téren a parkőr. Majd, amikor ez sem használ, megismétli: - Menjetek máshová focizni, srácok!” A riportból megtudhatjuk, hogy Kanizsán összesen tizennégy játszótér van, a Táncsics téri, ahol futballozni is lehet, valamint a Honvéd utcában is tervezik egy grundszerű játszótér kialakítását. Zalaegerszegen a November 7 téren épp folyik az építkezés, a játszótér átadását június elsejére tervezik, erre az időpontra talán elkészül a Május 1. ligetben épülő drótkötélpálya és csúszda.