Dicséretes adatfeldolgozó a kutatófizikusnak készülő Horváth Zsóka

izikai Diákolimpiáról (International Olympiad on Astronomy and Astrophysics - IOAA). Úgy érzi, az 52 országot felvonultató lengyelországi olimpia kiváló bemelegítése volt a jövő évi hazai, valamint nemzetközi megmérettetéseknek. A cél kecsegtető, a világdöntő helyszíne ugyanis Brazília lesz.

Nem volt kérdés a folytatás, Zsóka azóta már jelentkezett a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont által kiírt Athletica Galactica versenyre, ami a diákolimpia Kárpát-medencei középiskolás előválogatója. A fiatal lány - aki egyébként a helyi VEGA Csillagászati Egyesület tagjaként kapott motivációt az induláshoz - másodikként végzett nyáron a döntőben, s lehetett az ötfős olimpiai keret tagja.

A beszélgetés alatt kiderült: azért elég hosszú út vezetett idáig, hihetetlen sok időt töltött a felkészüléssel. Tavaly még nem sikerült bejutnia, de nem adta fel. Idén március végén a bakonybéli országos megmérettetésen második helyezést ért el, s került be többi kilenc társával az olimpiai keretbe. Nyáron ugyancsak második lett a Jászberényben megrendezett egyhetes intenzív felkészítő tábor versenyén, s immáron abszolút zöld utat kapott az utazáshoz. A magyar döntőben ő lett a legjobb adatfeldolgozó és ez a képessége Lengyelországban is kitűnt: a bírák dicsérettel ismerték el ezt a tudását. Zsóka mégsem csillagászként, hanem kutatófizikusként tudja elképzelni a jövőt. De ahhoz, hogy kiváló amatőrcsillagász legyen, bizony jónak kell lenni fizikából, matematikából vagy akár informatikából. Az érettségire készülő lány egyébként kitűnő tanuló, ez tehát nem jelent gondot. Mint az sem, hogy a lengyel verseny után hazatérve egy hét múlva már angol nyelvből tette le az osztályozóvizsgát, így tizenkettedikben már nem kell azokat a nyelvórákat látogatnia.

Visszatérve az olimpiára, arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen volt a tíznapos megmérettetés hangulata, mennyire voltak nehezek a versenyfeladatok. Mint kiderült, nem a távcsőbe néznek a legtöbbet a résztvevők.

- Az tetszik nekem a legjobban, hogy nagyon változatos és sokrétű a hazai és a nemzetközi csillagászati és asztrofizikai verseny. A diákolimpia négy fordulóból áll. Az elméleti feladatsor 13 példájára például öt óra állt rendelkezésünkre, s többek között azt vizsgáltuk, hogy a NASA bolygóvédelmi programjának keretében indított DART űrszonda kisbolygóba történő becsapódása mennyire változtatta meg annak pályáját. Az adatelemzési feladatok során megbecsültük a Nagy-Magellán-felhő távolságát a törpegalaxisban az OGLE projektben detektált kettőscsillagok paraméterei alapján. A planetáriumban csillagokat és csillagképeket kellett felismerni, és egy meteor áram radiáns pontját kellett meghatározni. Az észlelés során a Szaturnusz holdjait azonosítottuk, megfigyeltük például a Starlink-műholdak átvonulását, és egy távoli galaxisban felrobbant szupernóva koordinátát és fényességét becsültük meg. Az adatfeldolgozási forduló hasonlít a fizikai mérési kísérletekhez, amikor a kapott adatokból kell következtetéseket levonni, számolni, ábrázolni. Az észlelési forduló a planetáriumi és a távcsöves észlelésből áll. Az adatfeldolgozás azért az egyik kedvencem, mert az áll legközelebb a valósághoz, s egy kutató a mérésekből, adatokból nyeri a legtöbb információt. Emellett nagyon fontos a pontos számolás, ezt a felelősségteljes gondolkodást, képességet értékelte talán a zsűri.

- Melyik volt számodra a legizgalmasabb feladatrész?

- A planetáriumi feladatot mondanám, ahol viszonylag rövid idő alatt kell hatékonyan dolgozni, gyorsan átgondolni a teendőket. Kerettagként nagyon sok ilyen típusút gyakoroltunk, ám mégis másokat kaptunk Lengyelországban. Káprázatos volt a lengyel létesítmény, mintha a valódi eget láttuk volna.

- Volt idő ismerkedni az ötven nemzet delegációjával?

- Igyekeztem minél több külföldihez odamenni, ugyanis nagyon érdekel, hogy miként gondolkodnak és viselkednek a különféle kultúrából érkezett emberek. Természetes volt, amikor bekapcsolódtam egy röplabdázó csapat játékába vagy egyszerűen csak egymással beszélgettünk,

akikkel a kirándulás során találkoztunk. Csapatszinten is több országgal lettünk jóban, főleg a horvátokkal. Ezen kívül németekkel, norvégokkal kötöttem barátságot, de társalogtam perui, ecuadori, kanadai, fülöp-szigeti diákokkal ugyanúgy. Beszélgettem olyanokkal, akik nagyon komolyan gondolják a csillagászatot, az űrkutatást, főleg a kínaiak, indiaiak. Úgy vélem, azért az országok között volt némi különbsége a tudásszintet tekintve.

Zsóka arról is mesélt, hogy némileg összetett a pontozás, általában a legjobb három versenyző átlagához mérik a többieket. A magyarok jól teljesítettek, a budapesti Schmercz Blanka bronzérmet, míg Elekes Dorottya ezüstérmet szerzett. Mellettük a nyíregyházi Sarkadi Sándor és a budapesti Vári Gergely Péter volt a keret tagja. Zsóka az átlagnál jobb adatfeldolgozására kapta a dicséretet, amire nagyon büszke, s természetesen családja, tanárai, barátai is örültek a nem mindennapi teljesítménynek.

- Sok időt jelent egy ekkora versenyre való felkészülés. Marad még energiád mondjuk az OKTV-s megmérettetésekre is?

- Matematikából, fizikából, csillagászatból évek óta járok versenyekre, ez engem kikapcsol. Igen, tudom, érettségizni is most fogok, de mindenképpen indulnék pár versenyen idén. Nehéz külön választani, szeretem mindegyik természettudományi tantárgyat. Amit szeretek, azt nagyon könnyen tanulom.

Zsóka számára nem okoz gondot a történelem, magyar sem, jól fogalmaz, egyszer esetleg könyvet szeretne írni, ám ugyanúgy szívesen vesz kézbe rajzeszközt egy-egy portré elkészítéséhez. S hogy mi jelenti számára a valódi kikapcsolódást? Bármilyen furcsa, a versenyekre való felkészülés egyfajta motiváló állapot. Ám leginkább zongorázás közben érzi azt, hogy teljesen feltöltekezett.

Ki tudja, még azt is el tudom képzelni, hogy a kutatófizikus egyszer majd könyvet ír felfedezéséről, amit saját maga illusztrál. Egy biztos, tíz-húsz év múlva is ugyanolyan kíváncsisággal tekint a világra, mint most.