Ha „megbékélnek egymással”, számos területen folytatódhat az együttműködés

Janik Szabolcs a Mathias Corvinus Collegium Zalaegerszegi Képzési Központja szervezésében szeptember 18-án, hétfőn 17 órától tart előadást a Tudomány és Technika Háza 1. emeletén (Dísz tér 7.) A V4 múltja, jelene – és jövője? címmel, cikkünkben ehhez kínálunk kedvcsináló ízelítőt az érdeklődőknek.

– A Visegrádi Csoport 1991. február 15-én jött létre Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország részvételével – utal a kezdetekre Janik Szabolcs. – Egy kormányközi platformról beszélünk, amely az első időkben a három, 1993-tól immár négy ország, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia európai uniós és NATO-csatlakozásának elősegítését tűzte zászlajára. Bár már ebben az időszakban is napirenden voltak más ügyek, együttműködésük az 1990-es és az ezredfordulót követő években mégis ezt célozta alapvetően. Ez a folyamat 2004-ben zárult le a négy ország uniós – és Szlovákia NATO-ba történő – csatlakozásával.

Ezt követően mind a négy államnak meg kellett tanulnia az uniós döntéshozatal működési logikáját, kitapasztalni a más tagállamokkal történő szövetség­építés fortélyait. Természetesen minden kormányzat a saját nemzeti érdekeit igyekezett követni már ekkor is, de fontos közös célkitűzés volt például a schengeni övezethez való mielőbbi csatlakozás, azaz az unión belüli szabad mozgás lehetőségének elnyerése, amiben kifejezetten sikeresen léptek fel együtt a V4-kormányok. Ennek eredményeként 2007-ben együtt csatlakoztak Schengenhez, mondja Janik Szabolcs.

A V4 történetében a migrációs válság kapcsán folytatott együttműködés is mérföldkő volt 2015-től, eleveníti fel a kutató, megjegyezve: ez az elmúlt években is meghatározó maradt.

– Az már az 1990-es években is nyilvánvaló volt, hogy minden ügyben nem lehetséges és nem is elvárható a közös álláspont és fellépés, ez soha nem is volt célja Visegrádnak. A külföldi befektetések vonzásában például a négy ország rivalizál a régión belül – szögezi le a szakértő, hozzátéve: az évek során voltak ideológiailag terhelt témák is, köztük az Oroszországgal való viszony. Utóbbi már a 2000-es és a 2010-es években is okozott feszültségeket a V4-en belül, azonban ez érezhetően súlyossá és károssá 2022 februárjától vált. – Eltérő külpolitikai stratégiák és preferenciák ütköznek, s a különböző pozíciók könnyen átpolitizálják a régiós együttműködést is.

Hazánk 2010 utáni külpolitikai stratégiájában egyre erőteljesebben megjelent a gazdasági és kereskedelmi fókusz, amit az úgynevezett keleti és déli nyitás meghirdetése is jelzett. Ennek keretében a kormány a hagyományos nyugati, transzatlanti kapcsolatok megőrzése mellett folyamatosan keresi a gazdasági együttműködés lehetőségét más régiókkal, államokkal. E tekintetben Oroszország is fontos régi-új partner a magyar kormány számára, elsősorban energiabiztonsági okokból. Ez a pragmatikus felfogás azonban 2022 februárjától kifejezett konfliktusforrássá vált, a nyugati világban ezt a stratégiát nem tartják elfogadhatónak. S e kérdésben a „maradék V3” teljes egészében a nyugati mainstreamhez igazodik, és e törésvonal rontja a V4-en belüli politikai légkört és a közös cselekvés hatékonyságát.

– A lengyel pozíció különleges: van egy negatív történelmi tapasztalatokon nyugvó komoly oroszellenes érzület a társadalomban és a politikai elitben is – folytatja Janik Szabolcs. – A hagyományosan jó, baráti, sokak szerint testvéri lengyel–magyar viszony egyértelműen kárát látja e törésvonalnak. Innen kellene visszajönni… nemcsak a Budapest–Varsó tengelynek, a Visegrádi Csoportnak is.

S hogy mik a lehetséges „közös pontok”?

– Itt a régióban nagyon sok minden összeköt bennünket: hasonlóak a társadalmaink, gazdasági rendszereink és piacaink, történelmünk és kultúránk ezer szálon összefonódik, valamint napjainkban is hasonló kihívásokkal szembesülünk. Például az ukrán gabonaimport kapcsán is közösen emelték fel hangjukat a V4-ek agrárminiszterei. A mezőgazdasági, agrárpiaci ügyek mellett kapcsolódási pont lehet a jövőbeni uniós forrásokért való lobbizás is. Érdekes aktualitás a tágabb területen, hogy a magyar és a lengyel kormány a jogállamisági eljárások miatt jelenleg nem fér hozzá a helyreállítási alap forrásaihoz. De újból együttműködési terület lehet a migráció, amelynek megítélése nem változott a V4-ek egyikében sem az elmúlt években. Lehetséges közös ügyként merülhet fel a zöld átmenet, amely a régióbeli országok iparának védelme szempontjából is releváns a visegrádiak számára. Tehát ha a V4-ek „megbékélnek egymással” – de legalábbis az ukrajnai helyzet hátrébb sorolódik a napirenden –, akkor számos terület mutatkozik, ahol gyorsan folytatódhat az együttműködés. S ne temessük a lengyel–magyar barátságot sem. Van visszaút – mutat rá a szakértő.

Aki szeretne további információval gazdagodni a témát illetően, hétfőn 17 órától megteheti Janik Szabolcs zalaegerszegi előadásán.