Magyarországon 2000 és 2010 között a fecskék hatvan százaléka kihalt

A vándormadarak költözését nem az időjárás, hanem a biológiai órájuk befolyásolja. Ez a napfény, a nappalok és éjszakák hosszának évszakonként változó mennyisége alapján működik, mivel hormonális változást idéz bennük elő, magyarázza Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője. A madárvonulás Magyarországon nem bizonyos dátumokhoz kötődik, hanem 12 hónapon át tart. A legutolsó tavaszi érkezők június második hetében érnek hazánkba, az őszi vonulás pedig már júliusban elkezdődik. A hím kakukkok leggyorsabb példányai a középső nyári hónap végén már Afrikában vannak, mivel itt már semmi dolguk: körülbelül hússzor párosodtak, a feladatukat tehát elvégezték, amúgy meg fészket nem raknak, fiókát nem nevelnek. A kakukkról nem mondhatjuk el, hogy magyar madár, ahogy a fehér gólyáról vagy a fecskéről sem. Ezek valójában olyan afrikai állatok, amelyek hozzánk járnak költeni. Európában eddig mintegy 800, Magyarországon 428 madárfajt figyeltek meg, közöttük a ragadozók 17 faja telel nálunk. Az énekesmadár-állomány inkább vonuló, hiszen télen, ha hideg van, akkor nincs vize, tápláléka. Mivel folyamatos a mozgás, nem lehet pontosan megmondani, hány faj mennyi példánya telel nálunk.

Most minden madár vonul, a baglyoktól az énekeseken át a gólyákig, ez a csúcsidőszak, mondja a szakember. Az énekesek kilencvenkilenc százalékának érkezését és távozását nem is észleljük. Ezek a madarak szinte észrevehetetlenek, mivel a vonulás során a lombok között, a sűrű növényzetben élnek, pihennek és táplálkoznak. A fekete rigóink egy része délebbre húzódik, de északról mások érkeznek helyettük. A széncinegéink nem költöznek, ők fogadják a téli vendégeket, de ha hidegfront érkezik, akkor előfordul, hogy délebbre repülnek. Egy hónap múlva megérkeznek északról a ludak és a darvak is. Előbbiek mintegy tíz fajából akár 350 ezer példány is telel nálunk, de ha befagynak a vizeink, akkor továbbállnak. Vetési varjúból sokkal többet látunk a téli időszakban, de ezeknek a madaraknak a 98 százaléka vendég.

A felmelegedő klímára a vándormadarak is reagálnak, most a szeptember augusztusnak számít, magyarázza Orbán Zoltán. A szeptember 20. környékén útnak induló fecskéink egy része ilyenkor még költhet. A fecskefajoknál 80 százalék fölötti a területhűség, az idősebb madár ugyanarra a fészekre tér vissza, a fiataloknak már csak az 50-60 százaléka. Így tudnak terjeszkedni, eljutni más területekre is. De még Észak-Norvégia legészakibb vidékeiről is visszatérnek Afrikába. A vándorlási sebességük 50 km/óra, vagyis 24 óra alatt 1200 kilométert is megtesznek. Ez nekik nem sprint, hanem sétatáv. Egyes fajok akár közel két hétig is képesek pihenés, alvás, evés nélkül haladni. Az aktív repülési időszakokban alapvetően nem táplálkoznak (bár a légivadász fecskék el-elkaphatnak rovarokat), a vonulás előtti felkészülés heteiben ugyanis felhalmoznak annyi zsírt a testükben, amennyi elég az útra.

A felvetésre, hogy az elmúlt évekhez képest jóval több fecskét látunk, Orbán Zoltán azt mondja, ő ezt nem merné kijelenteni. Magyarországon 2000 és 2010 között kihalt a hatvan százalékuk, most inkább stagnálásról beszélhetünk. Az európai agrártájban élő madarak, valamint a hosszú távú vonulók a legveszélyeztetettebb fajok, ezeknek 30-60 százaléka halt ki kontinensünkön a nagyüzemi mezőgazdaság elterjedése miatt. A gazdák felszántanak minden talpalatnyi földet, és ezzel kiirtják a fákat, bokrokat, füves területeket, megszűnnek a természetes élőhelyek, magyarázza a szakember. Miközben egy füves-fás területen megél mondjuk ezer állat- és növényfaj, az ugyanitt kialakított szántóföldön szinte csak a termesztett növény, mondjuk a búza, valamint néhány kártevő faja él – vagyis az eredeti biológiai sokféleség alig, vagy kevesebb mint egy százaléka. Egyes emberkövető fajok esetében ugyanilyen pusztító hatása van a modern, résmentes építkezésnek, mivel a fészkelőhelyeik eltűnnek. Már a verebek sem bírják, az Európai Unióban a házi verebek állománya 1980 óta a felére csökkent.

Levonható-e a madarak költözési ideje alapján bármiféle következtetés a várható időjárásról, kérdeztük. Utólag olykor igen, mondja a szakember. A madarak akár 1000-2000 kilométer távolságból, két-három nappal korábban megérzik a markáns időjárási frontok érkezését, ami elől így időben el tudnak húzódni. A madárgyűrűző táborokban és a téli etetőkön gyakori megfigyelés, hogy ha hirtelen kiürül a táj, csökken az etetők madárforgalma, egy-két nap múlva meg is érkezik a hidegfront. A meteorológiai szolgálatok ma már ennél pontosabbak, 5-6 napra érvényes prognózist adnak. Száz éve még inkább érvényesek lehettek a népi megfigyelések, ám olyan hektikus lett a klíma, hogy csak az indián előrejelzés érvényes: ha vizes a kő, esik, ha az ágak lengedeznek, fúj a szél.

Hanthy Kinga