Szüret a szövetkezetben és a magánszőlőben

A Zalai Hírlapból, egy több mint húsz évvel ezelőtti, 1990 októberi szüretet idézünk fel Bozsér Erzsébet újságíró riportjával: „- Rosszkor jöttek, nincs szőlő! – fogadnak sajnálkozva a Pannonvin zalaszentgróti kirendeltségén. – A tsz-ét exportra viszik a gazdák meg inkább másnak adják el. Járnak ide vevők Vas megyéből, megadják kilónként a 20-25 forintot. De még olyat is hallottunk, hogy Ausztriából érkeznek „szedd magadozni”.  Biztosan jó fajta bor lesz a traminiből. (…) A két pótkocsis csehszlovák kamion előző nap érkezett és a szőlőskert végén, a kukoricaföldön vertek tanyát éjszakára. Egy-egy kocsira csaknem egy hektárnyi szőlő termése fér, s mihelyt megtelnek, indulnak Znojmára. A szentgróti rizlinggel elégedettek külföldön, a szövetkezetiek pedig nagyra értékelik az újdonságnak számító export-lehetőséget. Mint a szőlészetvezető elmondja, minden kedvező alkalmat megragadnak, hiszen attól függ a kereset, miként zár az idén első alkalommal átalánydíjas részlegként működő növénytermesztés.” 

„Az igazi szüreti hangulat mégiscsak a magánszőlőkhöz, a pincékhez kapcsolódik. A kisgörbői Nagyhegyen Cseh Károly nyugdíjas a préseléssel foglalatoskodik terméskővel kirakott régi pincéjében. Glédában állnak a gondosan ápolt hordók, a mennyezetről üveghébérek lógnak, igazi hangulatos pincében vagyunk. – Ez a környék legrégebbi pincéje. Sok generáción át Cseh pince volt. Előttem Cseh László, azelőtt meg két Cseh János volt a gazdája, én utánam újra Cseh János, a fiam következik – mosolyog. – Vegyes szőlőnk van. Közepes a termés, a minőség egész tűrhető. A szőlőmintás hébérrel szív egy kis kóstolnivalót a mustból. – Tizenöt-tizenhatos. Kell hozzá egy kis „erősítő”. Jó bor lesz ebből ugye?”