Az aradi vértanúkról emlékeztek meg Zalaegerszegen

Ezt Balaicz Zoltán polgármester fogalmazta meg a nemzeti gyásznapon, a Csány László vértanú miniszter 92 évvel ezelőtt, 1931. október 11-én felavatott szobránál pénteken késő délután tartott megemlékezésen.

Így folytatta: anyanyelvét és családi hátterét tekintve nagyon különböző emberek vívták önkéntes harcukat Magyarország szabadsága és függetlensége érdekében. Nem számított közöttük, hogy ki honnan jött, mert a jó ügy terelte őket egy táborba. A jó ügyért küzdöttek, jól küzdöttek, és a jó ügyért haltak vértanúhalált, emelt fővel, egyenes gerinccel.

Szavait követően Hermann Róbert történész professzor szólt az Aradhoz vezető történésekről. Kiinduló pontnak tekinthető, hogy az uralkodó, V. Ferdinánd 1848 októberében határozott a katonai fellépésről. Ekkor a magyarok oldalán fegyvert fogó katonatisztek közül sokan dönthettek volna úgy, visszatérnek a császári zászló alá, és erre lehetőségük lett volna egészen 1849 áprilisáig, de nem tették meg azok sem, akiknek erre érthető okuk lett volna. Ezzel példát mutattak a halálig tartó hűségről, fogalmazott a professzor. A megtorlás sokkal súlyosabban érintette a katonákat a civilekhez képest. Ennek oka, hogy a császár és a felső vezetés úgy látta, e katonák nélkül nem lett volna tavaszi hadjárat, és nem kellett volna az oroszok segítségét kérni.
Mindezek előzményéről, Jellasics 1848 őszi dunántúli, kudarccal végződő hadjáratáról a professzor a Korona Szalonban délután tartott előadást. Mint kiemelte, a magyar seregek Pákozdnál győzelmet arattak a háromszoros túlerőben lévő császári csapatok felett, és október közepére már nem volt idegen fegyveres erő az ország ezen a területén.  Ez után döntött az uralkodó a kemény katonai fellépésről a magyarokkal szemben.
A Csány téri megemlékezés koszorúzással zárult.