Nagykanizsán múltja és jelene is van a röplabdázásnak

- A nagykanizsai Adrejka-iskolába jártam, a felső tagozatban Zalavári Gabi néni tanította a testnevelést, aki mindenre megtanított bennünket - mesélte. - Atletizáltunk, zsinórlabdáztunk, amiből később a röplabda felé vettük az irányt. Olyannyira belelendültünk a lányokkal, hogy eljutottunk az úttörő olimpia országos döntőjéig. A megyéből akkor a zalaegerszegi fiú gárdával jutottunk be, de nem nyertünk. A kézilabda is nagyon tetszett, kipróbáltam, de valahogy mégsem éreztem rá az ízére. A röplabdára viszont annál inkább, s andrejkás csapatunkkal az akkor még a megyei bajnokságban szerepelő Olajbányász szakosztályához kerültünk.

Gulyás Ferenc edző irányításával folyamatosan fejlődtek. A megyei küzdelmekből az NB II.-es bajnoki szerepléshez osztályozót kellett játszaniuk Sopronban, ahol kiharcolták a feljutást.

- Főleg a dunántúli csapatokkal találkoztunk a bajnokságban, abban az időben valósággal pezsgett az élet a röplabdázásban - mondta. - Feri bácsi után Révész Béla bácsi dirigálta a gárdánkat, akkoriban csapatkapitány lehettem. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor 1977 körül a salakos pálya után először teremben játszottunk. Izgultam, csak nehogy labdát kapjak, mert akkor hirtelen mi lesz velem. Megjött az első labda és szerencsére gond nélkül visszaütöttem. Aztán egyre bátrabban játszottam, megtanultam azokat a speciális, kizárólag a "röpiben" használt mozdulatokat, melyek magabiztosságot adtak. Közben a bajnokság mellett a Magyar Kupában is szerepeltünk, az egyik, talán az 1980-as években Zalaegerszegen rendezett meccsen például a legjobb játékosnak választottak.

Magyarné Lukács Márta később segédedzői képesítést szerzett, majd az utánpótlás-nevelésben vett részt, 5., 6., 7. és 8. osztályos lányoknak tartott tréningeket az egykori Kun Béla-iskolában.

- Sajnos nem sokkal később megszűnt a szakosztály, de nem hagytuk abba a röplabdázást - folytatta. - Még otthon voltam a fiaimmal, amikor elkezdődtek az edzések a Mező-gimnáziumban szerdánként 18-tól 20 óráig. A lendület a mai napig kitart, bár egyre többen, köztük két éve én is befejeztem. Tartottam a sérülésektől. Viszont szerencsére érkeznek fiatalok és szép lassan átveszik a stafétát tőlünk. Jelenleg nem sportolok rendszeresen, de sokat kerékpározunk, úszunk, sétálunk és járjuk a természetet. Negyven, hivatalban eltöltött év után három éve nyugdíjas lettem.

Magyarné Lukács Mártának két felnőtt fia van, ők az úszásban remekeltek. Máté fiának szintén egy fia van, a 7 éves Vilmos. Márton fiánál ugyancsak egy fiú unokája van, a 2 éves Csongor.

Magyarné Lukács Márta a stafétát Novák-Schönberger Mária egykori röplabdázónak adta át.