Színháztörténeti konferencia a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház fennállása 40. évfordulóján

Az érdeklődőket Havasi Bálint, a múzeumok főigazgatója, Balaicz Zoltán polgármester és dr. Besenczi Árpád, a színház igazgatója köszöntötte. Hangsúlyozták, egy közösség polgári identitásához századok óta hozzá tartozik a helyhatóság támogatását élvező színházművészet jelenléte. Nem véletlen, hogy Zalaegerszeg már az 1800-as évek elején törekedett állandó színház létrehozására, de erre 200 évet kellett várni. A folyamatról szóltak a muzeológusok, levéltáros történészek tudományos előadásai. 

A Kiss Gábor főkönyvtáros elnökletével zajlott "Színházi élet Zalaegerszegen a kezdetektől az állandó színház megnyitásáig" címet viselő konferenciát október 11-re időzítették a szervezők, hiszen 1983-ban ezen a napon tartotta első díszelőadását (Az ember tragédiáját játszották Ruszt József rendezésében, a zalaegerszegi származású Gábor Miklós főszereplésével) a Hevesi Sándor Színház. Az idáig tartó út állomásait járták végig az előadások.

Dr. Gyimesi Endre irodalomtörténész a magyar nyelvű színjátszás zalai kezdeteibe avatta hallgatóságát, hiszen az 1700-as évek legvégétől kezdve a színjátszás és a teátrum volt az anyanyelv polgárjogáért folyó küzdelem terepe. A nagykanizsai születésű névadó, Hevesi Sándor maga is azt mondta, a színház a nemzeti nyelv menedéke, így nemcsak a szórakoztatás, hanem a művelődés szerves elemeként az erkölcsi kérdések színtere. Gyimesi Endre áttekintette a vándortársulatok városi jelenlétét, Kisfaludy Sándor és Festetics György szerepét a hazai színjátszásban, a balatonfüredi kőszínház létrejöttét. Szabóné Simon Beáta, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárának könyvtárosa az 1800-as évek közepén Zalaegerszegen megfordult vándortársulat működésébe engedett bepillantást, Béres Katalin, a Göcseji Múzeum főmuzeológusa a két világháború közti egerszegi és kanizsai teátrumi törekvéseket összegezte, Erős Krisztina (Göcseji Múzeum) a szocializmus időszakának zalaegerszegi színházi eseményeit tárta elő, kiemelve az Állami Déryné Színház vendégjátékait, dr. Káli Csaba, a zalai levéltár igazgatója a mostani, többször átépített színházépület, egykori szakszervezeti művelődési ház és munkásotthon megépülésének történetével gazdagította a jelenlévők tudását.  Merő Béla rendező, színházesztéta az előzmények közt kitüntetett szerepet betöltő, általa vezetett amatőr-alternatív Reflex Színpad hetvenes-nyolcvanas évekbeli sikereibe engedett bepillantást. Dr. Csiszár Mirella, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa dokumentumok, források és visszaemlékezések alapján mutatta be a zalaegerszegi állandó színház többéves folyamatát, dr. Gajdó Tamás, az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum munkatársa pedig az első premier és a megnyitó történetét idézte fel. 

A konferencia előadásai később kötetben is megjelennek.