Papp István emlékére

A pályatárs zalai kötődéseit Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár akkori igazgatója a 2021-ben megjelent Publicum Meritorium Praemium: Ünnepi kötet Katsányi Sándor és Papp István kilencvenedik születésnapjára című kiadványban így idézte fel: “Apja, Papp Béla ismert cukrász volt, aki a belvárosban működtetett cukrászdát, előbb a Kummer, majd a Gráner házban. Ez utóbbi Zalaegerszeg főterének, a Kazinczy térnek az egyik legtekintélyesebb épülete, egy, a városban régóta működő, gazdag zsidó család építtette. Papp cukrász gyakran hirdetett a helyi újságban, adakozott jótékony célokra; 1942 karácsonyán anyaghiány miatt már zárva kellett tartania, de még 1944 szeptemberében is 200 süteményt juttatott el a hadikórház számára... A házat a szocializmus idején a katonaság számára vették igénybe, helyőrségi tiszti klub működött benne; most eléggé elhanyagolt állapotban van,  remélhetőleg hamarosan megújul.. . István a helyi, Deák Ferencről elnevezett reálgimnáziumban kezdett tanulni, 1942-ben (az 1895-ben alapított, akkor Állami Főgimnázium ma Zrínyi Miklós nevét viseli). Osztályfőnöke az a dr. Boleratzky Gyula volt, aki igazgatóhelyettesi és tanári munkája mellett a Pável Ágoston által szerkesztett Dunántúli Szemle szerkesztőbizottságának tagjaként is tevékenykedett. (Nevét és szellemiségét ma a gimnázium egyik, a történelmi kutatásokat támogató alapítványa viseli.) A kisdiák nevét a gimnáziumi értesítő vastag betűvel szedve emelte ki: a testnevelést leszámítva mindenből kitűnő osztályzatot kapott. A második évben a korábbi 100 pengő helyett már csak 40 pengő tandíjat kellett fizetnie… Osztálytársai közül többen ismert személyiséggé, közéleti szereplővé váltak; Kováts Ferenc katolikus pap lett, 1958-ban halt mártírhalált: az ifjúság körében végzett tevékenységéért az állambiztonsági szervek halálra verték. A  gimnáziumban 1944 júliusától hadikórház, majd a Hazahozatali Kormánybiztosság működött, csak 1946-ban kezdtek újra tanítani… Papp István sorsa is másfelé kanyarodott. Szülőföldjén még a zalaszentgróti könyvtár munkatársaként tevékenykedett, majd bekerült az országos szakmai vérkeringésbe, és a magyar könyvtárosok egyik legszorgalmasabb, legfelkészültebb képviselője lett.”

Ami Papp István szerteágazó szakmai munkásságát illeti, a zalaszentgróti évek után munkáját a Pest megyei könyvtárban folytatta. 1959-től az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjában (KMK) a középfokú könyvtárosképzést és az oktatási anyagok készítését segítette. 1965-ben a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztályának főelőadója lett, 1969-ben a KMK igazgatójává nevezték ki, s ezt a tisztséget 1982-ig töltötte be. Az Országos Könyvtárügyi Tanács titkáraként is tevékenykedett, 1985-től 1998-ig pedig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgató-helyettese volt. Egyebek mellett az ő nevéhez fűződik a Központi Könyvtár épületének korszerűsítése is. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének (MKE) több ciklusban elnökségi tagja, majd főtitkára volt. A rendszerváltozást követően elhivatottan képviselte az MKE ügyeit, melynek nemzetközi kapcsolatait is folyamatosan építette. Nevéhez rengeteg publikáció kötődik, ezek közül kiemelkedik a Könyvtárosok kézikönyve, melyet Horváth Tiborral közösen szerkesztett. Tevékenységét több kitüntetéssel is elismerték, így megkapta a Szabó Ervin-, az MKE-emlékérmet, a  Széchényi Ferenc-díjat és a Füzéki István-emlékérmet. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének honlapján megjelent nekrológ szerint a szakma 2024 januárjában emlékezik majd meg Papp István munkásságáról.