Wlassics Gyula és a zalai iskolaügy

Jogtudományi munkássága eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia 1886-ban levelező tagjává, 1892-ben pedig rendes taggá választotta. 1891-ben kinevezték a budapesti egyetem büntetőjogi tanszékének tanárává.

1892-ben lépett politikai pályára és szerezte meg első országgyűlési képviselői mandátumát az akkor még Zala megyéhez tartozó csáktornyai választókerületben, ahol egészen 1905-ig maradt képviselő a kormányzó Szabadelvű Párt jelöltjeként.

1895 januárjában miniszteri tisztséget nyert, a vallás- és közoktatásügyi tárcát kapta meg Bánffy Dezső kormányában, s ezt a pozíciót három egymást követő kormányban, 1903. november 3-ig töltötte be. Miniszterként Wlassics Gyula szívügye volt az oktatás fejlesztése, melyet nem egyszer nyíltan meg is fogalmazott: „Én az egész magyar közoktatási rendszert az ismeretek mélyítésén és terjesztésén kívül mindig úgy tekintettem és tekintem, mint a magyar nemzeti állam kiépítésének, az egységes magyar társadalom kialakulásának egyik leghathatósabb eszközét.” Az állam által elvárt oktatás feltételei, vagyis a színvonalas tanítás, valamint a nemzetiségiek számára a magyar nyelv elsajátítása, az állami iskolákban volt a legjobban biztosítva. Wlassics ezért miniszteri programjában meghirdette az „ezer iskola” tervét, amely öt év alatt ezer új állami iskola megteremtését tűzte ki célul!

Magyarországon az 1890-es években több mint 16 ezer elemi iskola működött, amelyből az évtized elején az állami fenntartásúak száma alig érte el a 800-at! A legtöbb egyházi kézben volt, de még a községi iskolák száma is jóval meghaladta az államiakét.

Az „ezer iskola” programot Wlassics az országgyűlésben 1898. február 15-én fejtette ki. Beszédében hivatkozott arra, hogy a kötelező népoktatás Magyarországon nem valósul meg, mert például még olyan tisztán magyarlakta területen is, mint a „nagy magyar Alföldön százezerre megy a nem iskolázottak száma”, de a Székelyföldön „két év előtt is csak 22 állami iskola volt”. Az állami elemi iskolák létesítésének az oka nemcsak a színvonalasabb oktatási feltételek megteremtése volt, de a magyarosítás eszközéül is szolgált. Azonban nem erőszakos asszimilációra gondolt: „Nem erőszakos eszközökkel kell itt tért foglalni, hanem a magyar kultúrának tartalmával, erejével, vagy – ha úgy tetszik, – mondjuk, bájával és varázsával kell a hódító munkát elvégezni” – hangoztatta a miniszter. Ezt elsősorban a tanítói képzés színvonalának az emelésével kívánta elérni, amelynek az érdekében szintén jelentős reformokat vezetett be. Az „ezer iskola” program végül 1903-ra megvalósult, igaz a miniszternek hatalmas harcot kellett vívnia azért, hogy az állami költségvetésben ennek minden évben megteremtsék az anyagi feltételeit. Ennek köszönhetően főként a nemzetiségi területeken, Erdélyben és Kárpátalján, valamint az ország legszegényebb területein, például az alföldi tanyavilágban nyílhattak meg új elemi iskolák vagy újultak meg az addig elhanyagolt helyi kisiskolák.

A közoktatás fejlesztésének nagy programjából bőségesen részesült Zala megye is. Amíg az évtized elején csak 18 állami elemi iskola működött a megyében, addig a számuk Wlassics miniszteri időszakának a végére már 40-re nőtt. Állami népiskola nyílt többek között Bucsuszentlászlón, Zalabaksán, Zalaszentgróton és Zalaszentmihályon, a legtöbb azonban a horvátok és szlovének lakta Muraközben és Muravidéken nyithatta meg a kapuit. 1896-ban államosították a 19 tanítós zalaegerszegi, 1901-ben pedig négy tanítóval a csáktornyai elemi iskolát, amely szép új épületet is kapott, továbbá a városban állami polgári leány- és fiúiskola is nyílt.

„Nagy ünnepségre készül Nagykanizsa városa – adta hírül a helyi lap – január 7-én nyílik meg harmincöt tanítóval az új állami népiskolája.” És valóban, 1900 januárjában Nagykanizsa is jelentős állami fejlesztésben részesült. „Wlassics miniszter ezzel hatalmas kultúrprogramjának ismét egy részletét váltotta be” – folytatta a Zalai Közlöny – és ezzel a Dunántúl egyik „züllőfélben lévő népoktatásügyét mentette meg és fölállította a Dunántúlon a kaposvári és zalaegerszegi állami elemi iskolák mellé a magyar kultúra harmadik védőbástyáját Nagykanizsán.”

De nemcsak az elemi, hanem a középiskolák terén is nagy előrelépés történt. Zala megyében a 19. század végéig két gimnázium működött, a keszthelyi és a nagykanizsai. Zalaegerszegnek sokáig nem volt középiskolája, pedig annak gondolatát már Padányi Bíró Márton püspök is felvetette 1756-ban. 1829-ben a város a vármegyéhez fordult egy hatosztályos gimnázium felállítása érdekében, amely támogatta a tervet, de az állami főhatóság nem. Ezután sokáig nem történt előrelépés. 1872-ben a város újra kezdeményezte azt és pénzt is gyűjtöttek hozzá. Végül 1874-ben megnyílt a városban a polgári iskola, amely középiskolának számított, de egyetemre innen továbbtanulni nem lehetett. 1889-ben a városi közgyűlés újra kezdeményezte egy gimnázium felállítását, s ezúttal komoly összeget különítettek el erre a célra. Ezt már a kormányzat is támogatta, de a megvalósítás nehézségekbe ütközött, mert a város nem tudta időben biztosítani az új gimnázium helyszínéül szolgáló telket. Végül a dolgot Wlassics oldotta meg, aki 1895-ben engedélyezte a Zalaegerszegi Főgimnázium megnyitását a polgári iskolában, míg az új épület el nem készül. Az új gimnázium, vagyis a mai Zrínyi Gimnázium épületének az építése végül 1896-ban kezdődött el, s abban az oktatás a következő évben már meg is indulhatott.

A városok hálája a miniszter felé nem maradt el, Csáktornya és Zalaegerszeg utcát nevezett el róla, utóbbi pedig már 1895-ben díszpolgárává is avatta. Mint írta a városi közgyűlés az előterjesztésében „kormányunk egyik legjelesebb tagjának, az államférfiúi bölcsességben, mély tudományosságban, erélyben és tevékenységben páratlan gazdagságú” Wlassics Gyulának azért jár az elismerés, mert „a közkormányzat terén általában, de különösen a nevelésügy körül elért sikerei és szerzett érdemei máris oly nagyok, hogy azoknak elismerése és méltatása elől, főleg szülővárosa, el nem zárkózhatik”.