A doni áttörésben elesettekre emlékeztek Zalaegerszegen

A megemlékezők egy szál halványsárga színű rózsa, valamint mécsesek elhelyezésével rótták le kegyeletüket a vármegye és Zalaegerszeg hőseinek emléke előtt.

1943. január 12-én kezdődött a második világháború egyik legtöbb magyar áldozatot követelő csatája, a doni áttörés. Idén 81 éve. „Papírra vetni a szenvedést nem tudom, az csak örök emlék marad, melyet elfelejteni talán sohasem lehet, és aki nem volt ott, úgysem hiszi el” – a csatát követően majdnem másfél év múlva, 1942. június 25-én vetette papírra Németh József a doni védőállásban. A zalaegerszegi zászlóalj tizedesének harctéri élményeit H. Horváth Gyula kommunikációs szakreferens idézte a megemlékezés kezdetén.

Ez a nap csendet kíván. Megemlékezést és elgondolkodást a múlton, amely sok tanulságos üzenetet hordoz a jelennek és a jövőnek is, vezette fel gondolatait Balaicz Zoltán polgármester.

- Mert a 21. században is háborúk dúlnak. Az orosz–ukrán háború, az izraeli és a gázai konfliktus, a Koszovóban eldördülő fegyverek, a Távol-Keleten jelentkező feszültségek mögött az áll, hogy a mai napig nem oldották meg azokat a problémákat, amelyek a 20. századra is jellemzőek voltak. A mai napig nem változott az sem, hogy a konfliktusokat nem a békére törekvő tárgyalásokkal, hanem még mindig emberéletek kioltásával próbálják bizonyos politikai hatalmak megoldani.

A polgármester kiemelte: éppen ezért kell kegyelettel emlékezni az 1943. január 12-én bekövetkezett doni áttörésre, amelyben közel 140 ezer magyar honfitársunk vesztette életét, hazánktól távol, idegen célokért küzdve.

- Németország politikai nyomásának engedve 1942 áprilisában kezdődött meg a 2. magyar hadsereg kiszállítása a doni frontra, ahol ezt megelőzően a már kint lévő gyorshadtest is komoly küzdelmet vívott. Kétszázezer magyar katonát küldtek a távoli vidékre, közöttük sok zalait és sok zalaegerszegit, akik közül sokan soha többet nem jöhettek haza, soha többé nem láthatták szüleiket, és soha többet nem találkozhattak feleségükkel és gyermekeikkel. Gondoljunk csak bele, hogy saját családunkban egy ember halála is nagy veszteség. Az idegen célért meghalt 140 ezer ember tragédiája különösen fájdalmas, hatalmas veszteség – húzta alá Balaicz Zoltán.

Az egymás közötti megértés, egymás tisztelete és a béke mindennél fontosabb, mondta a polgármester, utalva arra, hogy majdnem ugyanott ma is embertelen küzdelmek zajlanak. Nem változott szinte semmi, csak a szereplők. Imádkozzunk a békéért és gondoljunk kegyelettel azokra is, akik a mai napon is kénytelenek vérüket oltani, hangsúlyozta végül Balaicz Zoltán.