Az érdeklődés és a kereslet az élelmiszerek felé tolódott

Múlt szombaton is sokan megfordultak a fürdőváros vásárterén, ahol a magyar szó mellett német, angol s szláv kifejezéseket is hallhatott a látogató. A többség élelmiszert keresett, amiben nem is volt hiány: a húsárutól a sajtig, a kenyértől a befőttig, lekvárig, szörpig minden volt, s aki különlegességeket keresett, annak sem kellett csalódnia.

Benkő Lajos, a piac vezetője azt mondta, a Covid által okozott visszaesést még szinte ki sem heverte a piac, amikor jött a háború, és emiatt az orosz ajkú turisták elmaradása.

Mindenki árérzékeny lett, jobbára a minőségi termelői élelmiszert keresik, emiatt több kézműves, iparművész – kényszerűségből – elhagyta a közösséget, folytatta Benkő Lajos, aki szerint nehéz évet zártak, mert a „háborús szankciók leginkább a kibocsátókat, vagyis az európaiakat érintették”. Így a piacot s az oda járókat is, bár Hévízen még mindig „több árus van, mint egy megyeszékhelyi vásártéren”.

– A hozzánk járó 150-200 termelő jóval több, mint amire egy kevesebb mint ötezer fős településen szükség van. Ez a piac kimondottan a turizmusra épített, ezért számunkra a háború és annak összes negatív hatása óriási érvágás – szögezte le a piacvezető. – A lemorzsolódott minőségi kézműveseinket nagyon sajnálom, s már csak miattuk is: remélem, mielőbb béke lesz, és visszatér az élet a megszokott, rendes kerékvágásba. Most azonban szomorúan konstatálhatjuk, háborúban nemcsak a múzsák hallgatnak, hanem a kézművesek is.

Benkő Lajos arról is beszélt, a belföldi vásárlók is főként élelmiszert keresnek, s erősen árorientált attitűddel, épp ezért a piacon folyamatosak az akciók, amiknek köszönhetően sikerült fenntartani a látogatottságot. Volt, hogy 50 forintért kínálták a tojást, a házi sertészsírt pedig 990 forintért kilónként – szemben a multik kétezer forint körüli árával.

A minőség és a kedvező árak mellett a hévízi piac jó hangulatú rendezvényekkel, programokkal is vonzza a helyieket és az ide érkezőket, akik szinte hetente találkozhatnak tematikus, kulturális és gasztronómiai jellegű kínálattal – a közeljövőben például az asszonyfarsangtól a medvehagymanapig, vagy épp a zalai ízek – mint például a tócsni s a dödölle – fesztiváljáig.

Ezeket a piaci közösség hozzájárulásával, felajánlásaira alapozva szervezik, mert az árusok „belátták: a látogatottságot fenntartani csak akciókkal vagy rendezvényekkel lehet”, tette hozzá Benkő Lajos.